Magamra Maradtam [Jimin FF]

Visszaemlékezés - Baleset

Haza szaladtam. Berontottam a házba s csurong vizesen anyámra néztem segítség kérően.
- Jézusom kicsim - szaladt oda hozzám. - Mi történt?
- Hát.. Én.. Csak.. Szóval.. - elsírtam magamat újra. Anya vállába temettem fejemet s bőgtem, mint mikor kicsi voltam. Eszembe jutott, amikor összevesztünk az ovis legjobb barátnőmmel ( még mindig legjobb barátnők vagyunk ) s anyának panaszoltam el, mi történt. Persze kisebb kicifrázással, mint a többi komisz kis gyerek.
- Van egy olyan érzésem, hogy Jimin is a baj, de nem csak ő.
- Jól érzed - szipogtam.
- Na mesélj.
- Figyelj anya. Mi lenne, ha elmennénk valahova kávézni? - ajánlottam s ő támogatta az ötletet. Átöltöztem, megszárítottam a hajamat, majd beültünk a kocsiba ( mivel meg mindig esett az idő ) s elindultunk.

A kocsiba ülve megcsörrent a telefonom, rápillantottam, s Rapmonster nevét pillantottam meg.
- Vedd fel - ajánlotta anya. Kicsit Hezitáltam, majd döntöttem.
- Hali - köszöntem Namjoonnak.
- Szia Anne. Beszélhetnénk?
- Ha nem Jiminről van szó, akkor igen.
- Pedig róla..
- Ajjh - sóhajtottam, majd belekezdett a mondanivalójába. Igazából nem voltak újak a kérdések. ” Anne, tudom, hogy tetszik neked Jim. De miért mondtad neki, hogy ne jöjjön utánad? “  kérdések hangzottak el, kicsit szemrehányóan.
- Figyelj. Ezt ne most beszéljük meg - idegeskedtem, de abban a pillanatban észrevettem, hogy egy kamion felénk közeledik a neki rossz sávban s nem tud megállni. - Anyaaaaa - kiabáltam kétségbeesetten, de már mindegy volt.

Az utolsó emlékem az volt, hogy iszonyúan fáj a fejem és anya nem válaszol nekem.....