Magamra Maradtam [Jimin FF]

Újabb nap...

Körülbelül 9 óra előtt ébredhettem fel. Jimin ágyában feküdtem egy szál melltartóban és egy bugyiban... Öö... Jó.
Felkaptam a széken összehajtogatott gatyámat és pólómat, majd leballagtam a srácokhoz.
Tipikus nyári nap volt. Csak nem sütött a nap, hanem esett az eső. És dörgött.
- Szia Anne - köszöntek a srácok.
- Sziasztok - megálltam, megdörzsöltem szememet, s Jin mellé sétáltam, aki a konyhában készített valami reggelit.
- Hogy vagy? - mosolygott rám.
- Jól, köszi - mosolyogtam vissza, majd megkérdeztem tudok-e valamiben segíteni.
- Nem kell, aranyos vagy. Inkább szedd szét őket - biccentett Jiminre és Hopira, akik éppen civakodtak a távirányítón.
Odasétáltam hozzájuk. Megálltam előttük csípőre tett kézzel, majd mérges tekintetet lövellve rájuk, elhallgattak.
- Ajajj. Asszem futnunk kéne - suttogta Hobi Jiminnek.
- Nem - válaszolta egyszerűen.
- Dehogynem - vágtam rá.
- Nem hinném - kacsintott.
- Héj. Tudod, hogy tudom, hogy ti tudjátok, hogy... - szóltam rájuk.
- Anne. Esélyed sincs - nevetett félbeszakítva a mondatomat Jimin s rámkacsintott.
- Hogy mi? - kerekedett el szemem.
- Jól hallod, kislány.
- Nem vagyok kislány!
Jimin bóligatott, hogy 'de' de én ráztam a fejemet.
- Hozzánk képest az vagy. És vigyáznunk kell a kislányokra.
- Nem vagyok kislány - mentem hozzá közelebb.
- Nem? - nézett barátom Hobira.
- De - nevetett ő is.
- Héj, azt hittem legalább te, velem vagy! - "durciztam be".
J-hope felállt, adott egy 'jóreggelt' puszit az arcomra, majd tovább sétált. Ekközben megjött Mr. Namjoon.
- Szervusz álomszuszék - köszönt neki Jimin.
- Jimin... - kezdte, de én félbeszakítottam.
- You've got NO JAAAAMS! - nyújtottam ki a nyelvemet rá.
- Na most megfizetsz, csajszi.
Mosolyogva s sunyin felállt. Felém közeledett, majd én hátráltam.

Namjoon nevetve nézte az eseményeket. Nem is tett semmit, hogy megakadályozza Jimint.
- Jiiin - kiabáltam halkan.
- Mi a baj? - sietett ki.
- Szólj már rá - nevettem.
- Hol a leader?
Rámutattam a nappaliban nevető Namjoonra, mire Jin is elnevette magát. Rámkacsintott. Ezzel elvette a figyelmemet s Jimin már mellettem állt. Én gyorsan elléptem, és felszaladtam az emeletre. Kook épp jött ki szobájából, mikor én letámadtam.:
- Védj meg, kérlek - néztem rá cuki szemekkel.
- Miért, Dongsaeng? - motyogta.
- Ajj, Jimin üldöz.
Ekkor Jimin már mögöttem állt a falnak támaszkodva s én megfordultam. Láttam, hogy rám mosolyog és a hajamat kezdi pödörgetni.
- Hagylak titeket - mosolygott Jungkook.
- Neee - kaptam el kezét.
- Megyek letusolok.
- Anne... Utána nem megyünk mi? - kacsintott rám Jimin.
Kikerekedett szemekkel figyeltem őt. Ez ugye most csak poén!?
- Nem - ráztam meg fejemet, majd lementem a lépcsőn.

Miközben mentem le, annyit hallottam, hogy Jungkook azt mondja Jiminnek; ,,Majdnem"

Majdnem.. Persze.. Csak szeretné.. Szememet megforgatva ugráltam le a lépcsőn.
Megbotlottam s az utolsó lépcső után, mikor már a padlón voltam elestem.
Hirtelen eszembe jutott az, amikor anya rámszólt a halála előtt pár nappal, hogy ne ugráljak, mert megint leesek, mint kiskoromban. Én csak kinevettem és leültem mellé filmezni.

- Anne, jól vagy? - sietett hozzám Rapmon.
- Aha - igazából...Kicsit fájt. Erre a lábamra ment rá a kocsi.
- Minden oké? - szaladt hozzám Jin is. Letette a kezében lévő rongyot az asztalra s leguggolt mellém.
- Persze - mosolyogtam rájuk.
- Anne...Ismerem ezt a mosolyt.
- Ajj Namjoon. Tényleg nincs baj!
- Akkor gyere. Mutatok valamit.

Jin érthetetlenül nézett a leaderre, majd sóhajtott egyet.. Namjoonra mosolygott. Szerintem selytett valamit.

Megpróbáltam felállni.. De.. Nem sikerült. Visszaestem.

- Na látod, mondtam - forgatta szemeit.
- Minek akartál mutatni valamit? - durcáztam be.
- Annyira bírlak, kislány - nevetett.
- Nem vagyok kislány - nyújtottam rá ki a nyelvemet mint TÉNYLEG egy kislány. Már ő is kezdi? :D.
- Hozzám képest az vagy, Dongsaeng.
- Oppa - tettem csípőre a kezem ülve.
- Parancsolj - kacsintott.
- Segíts fel - nevettem.

Namjoon felsegített és az ágyig elvezetett. Leültem, majd közbe 'Jó reggelt'-el köszöntöttem Taet és Sugát.

Megreggeliztünk mindannyian, majd leültünk beszélgetni. Tudtam, hogy arról lesz szó, hogy mi lesz velem. Próbáltam nem hisztizni és kiakadni hirtelen. Legalább értük.
- Anne - sóhajtott Jin. - Te is látod, hogy..
- Jin. Várj. Előbb had mondjam el én - vágtam közbe mondanivalójába. - Tudom, hogy nektek most nem velem kell foglalkoznotok és abszolút láb alatt vagyok. Én ezt megértem. Lassan amúgy is kezdődik az iskola és nyugodt környezet kell nekem. Úgyhogy elmegyek.
A srácok kerek szemmel bámultak.
- Anne, biztos? - szólt közbe Rapmon.
- Teljesen - mosolyogtam.
- Nem megy el - vágott közbe Jimin.
- Jimin. Nyugi. Nem Németországba megy el! - szólt Jiminre V.
- Ami azt illeti... De lehet...

Mégis hova mentem volna? Kang néniéknek nem lóghatok a nyakán. És egyedül tényleg nem élhetek. Nagyon nem szívesen mennék apámékhoz, de muszáj. Azt hiszem, anya is így találná jónak...
De nehéz. Nehéz itt hagyjam az országot, ahol felnőttem. Életem legrosszabb döntése - tudom - De mást nem tehetek.

Anya temetése után el kell menjek...

Köszönöm, hogy vártatok ennyit❤ Remélem tudok most többet írni. Megprópálok! Felvételi után több lesz.😏
Petra