Magamra Maradtam [Jimin FF]

Autópályán...

A kocsiban elaludtam. Arra keltem, hogy Kai vállán fekszek és kábé mindenki engem néz, rólam beszél.
- Jóreggelt álomszuszék - mosolygott Kook, s megsímogatta a vállamat hátúlról.
Csak felmorogtam és nem válaszoltam neki(k).
Hirtelen a kocsi megdőlt. Mintha kilyukadt volna az egyik kerék.
- Basszus - kiáltott föl Lay.
- Mi történt? - kérdezte Kai.
- A kerék! - verte kezét a kormányba barátom.
- Ó baszki - kiáltott föl Jhope.
- Kellett eljönni értem... - morogtam az orrom alatt.
- Végülis ja, maradhattál volna ott Kang néniéknél és szomorkodhattál volna egész életében! - nézett rám mérgesen Baekhyun.
- Nem Kang nénkéknél laktam! És honnan ismered egyáltalán őt? - folytattam.
- Jimin mondta, hogy talán oda mehettél miután az érdőbe megnézett téged...
Hirtelen elállt a szavam és beszélni se mertem. Mégis mit mondhattam volna? Azt hogy jó? Vagy miért? Minek? Inkább csöndben maradtam s Jimin tekintetét fürkésztem, míg rám nem nézett s èn elkaptam a tekintetemet.
- Mennyire vagyunk Szöultól? - kérdezte Kook.
- Még vagy 2 és negyed óra.
- Mi a szar? - kiáltott fel Jhope.
- Szólok az autómentőknek vagy ki a tököméknek - legyintett Lay és már kezdte beírni a számukat.
- Persze, hogy majd fizessünk meg visszavigyék a kocsit Busanba és a menedzserek idegesek legyenek? - szólt közbe végre Jimin is.
- Igazad van... - bólogatott Kai. - Akkor hívom Xiumint!
Megvártuk míg Kai beszélt Xiuminnal. Én addig kiszálltam a kocsiból és kicsit sétáltam, majd mikor Jimin kiabálta nevemet megálltam s bevártam. Addig a kavicsokat rúgdostam és a cipőmet bámultam.
- Anne - futott felém.
-Igen? - néztem rá.
- Jól vagy? - állt mellém s lihegett.
- Hát, nem.
- Én...Szóval... - kezdte, de Lay felbeszakította.:
- Gyertek itt van a közelben egy pihenő!
- Mit akartál mondani? - néztem rá kíváncsian.
- Semmit.
Jimin visszafelé indult. A kocsihoz. Én csak álltam és néztem őt, miközben egyre jobban távolodik tőlem.
- Anne, Anne! - lóbálta kezeit Jhope szemem előtt.
- Ja, bocsi. Mi az? - néztem fel.
- Gyere, van a közelben egy pihenő és az a kocsis elvontat minket odáig - mutatott a kocsira.
- Óh. Hát az jó - próbáltam mosolyogni.
Jhope megragadta kezemet és húzott a kocsiig. Mikor odaértünk, elengedett, s abbanba pillanatban a kocsi kereke ráment a lábamra.
Nem sikítottam, se bőgtem... Pedig iszonyúan fájt.
- Jézusom - szaladt hozzám Hobi.
- Ny-Nyugi, meg vagyok.
- Nem, Anne. Rohadtul nem vagy jól.

Az autót vezető pasi, aki véletlenül ráment a lábamra bocsánatot kért. Én nem figyeltem ő pedig nem látott. Ennyi.
Viszont Jimin menyasszony-pózba felkapott és beültetett a kocsiba. Elég vörös lehettem.

3 és fél óra múlva

Mikor Jin, Xiumin és V. megjöttek nagyon megörültünk. Hozták a pót kereket és persze V, aki rögtön letámadott.
Na igen, aztán amikor kicserélték a kereket a srácok visszaültünk a helyünkre és mentünk tovább.
Továbbra is Kai és Baekhyun között ültem és csöndben néztem az utat.
A telefonom csörgése szakította meg a csöndet.
Baekhyun rámnézett és kiszedte a telefont zsebemből, majd beleszólt.:
-Haló...Nem nem ér rá....Soha többet....Viszhall'...Mondom viszhall'!
Félve néztem rá, mire ő csak odaadta a telefonomat.
- Ki volt az? - suttogtam.
- Valami háztulajdonos. Kérte volna a pénzt, ha te laktál volna abba a házba de hát mivel nem, leraktam.
Basszus. Ők azt hiszik, hogy én Kang néniékkel laktam. De nem! Ez nem lehet igaz! Most mégis mit mondjak?
- Ö. Aha. Értem.

Az út további része csendesen vagy zenehallgatással ment.
Leadták az EXO-tól a Promise számot, amin persze páran elkezdtünk sírni, főleg én. Ez a szám márcsak ilyen...