Magamra Maradtam [Jimin FF]

Remény!? Már az sincs...

Talán Suga vagy Hoseok vagy esetleg Jin, RapMon, Kook, V kereshet. Magyarul mindegyik kivéve Jimint.
- Baekhyun - szóltam barátomnak, majd ő kedvesen rámnézett.
- Igen?
- Ki volt az?
- Jungkook - sóhajtott egyet, majd telefonjára pillantott.
Senki nem sejtette régen, de Jungkook és Baekhyun elég szoros kapcsolatban állnak egymással. Nagyon jó barátok. Csak ezt valahogy inkább titokba tartották.. Nem tudni miért, de biztos oka volt. És gondolom fáj neki, hogy hazudnia kellett neki.
- Köszi - suttogtam s felhúztam lábamat, majd két térdem közé hajtottam fejemet.

Pár percig teljes néma csönd volt, majd Sehun megtörte.
- Ann.
- Hm? - kérdeztem még mindig a földet bámulva.
- Komolyan gondoltad azt, mikor apádnak azt mondtad, hogy el akarsz menni vele Németországba!?
- Nem tudom - suttogtam s megráztam a fejemet Sehunt nézve közben. - Nem tudom, foggalmam sincs. Szétesett minden anya...anya...anya halála óta - újra könnycseppek kezdtek hullani szemeimből.
A srácok szomorúan rámnéztek. Szegények. Itt fárasztom őket ezzel. Nem kéne.
- Én... Én nem akarok élni.
- Anne - símogatta meg hátamat Lay. - Ilyet soha többet ne mondj!
- Lay, ti ezt nem értitek. Nem, egyáltalán nem. Anyám meghalt, nem neki kellett volna. Nekem kellett volna! Apám a kibaszott életbe is el akar vinni a rühes új családjához és én tehetetlen vagyok! Ha itt maradnék nem tudnám magam ellátni, sehogy sem! Jimin utál, nektek meg  Jinéknek is a terhetekre vagyok. Ezt el kell fogadjam. Jobb ha megdöglenék!
- Nem, nem vagy a terhünkre - rázták fejüket mind ahányan vannak.
- Ti énekesek vagytok, nem pedig olyan fiúk, akik a kis hülye ribanc csajokat vígasztalgatják! - felálltam s sírva fakadtam újra. Ez a nap csak sírásból telik. De jó!
- Ugye most nem akarsz elmenni? - állt fel Chen is.
- De, miért!?
- Mert nem mehetsz el! - állt fel Baekhyun is.
- Miért is!?
- Mert hülyeséget fogsz csinálni, tudom.
- Ó, szóval hülye is vagyok? - néztem barátomra kétségbeesve.
- Nem, csak úgy FOGSZ cselekedni - szólt Baekhyun. Megfordultam, és az ajtó felé vettem az irányt.
- Ann! - kiabált utánam valaki.
- Hagyjatok!
- Ann, most állj meg! - Baekhyun megfogta karomat erősen s készült visszahúzni a szobába.
- Nee, hagyjál már! Engedj el, hallod? Hagyjatok már kérlek elmenni! - mondatokat kiabáltam, miközben az ajtót fogtam s barátom meg még ketten (Chen, Lay) próbált visszahúzni. Baekhyun megelégelte, felkapott s bevitt a szobába. Ledobott az ágyra és rámnézett mérgesen.
- Nem mész sehova, ameddig ide nem jön a dokid.
- Most miért csinálod ezt? Hagyjál! Azz jobb lesz. Egyedül akarok lenni!
- Ott az egyik szoba, ott egyedül lehetsz!
- Hát köszönöm - felültem, hátat fordítottam nekik s a kanapé hátába belevertem a fejemet jó erősen.

Vagy egy óráig így ültem s ha kérdeztek valamit tőlem, nem válaszoltam.
Aztán egyedül hagytak. Mindenki kiment a nappaliból. Baekhyun, Chen, Lay és Sehun bementek a konyhába. Hallottam hogy beszélnek valamit rólam, de nem nagyon értettem mit.
Odamentem halkan a konyha ajtajához s fülemet az ajtóhoz nyomtam.
- Figyeljetek, Annt nem hagyhatjuk magára. Rohadtul kivan, a végén még vagdosni fogja magát, vagy ami a legrosszabb, hogy öngyilkos lesz - ezt azt hiszem Baekhyun mondta.
- De akkor mit csináljunk? - meg mernék esküdni, hogy ez Chen volt.
- Itt maradjak vele? - Ez pedig csak is Lay lehetett.
- Figyeljetek - szólalt meg Baekhyun újra - Kicsit tényleg teher a nyakunkon így ahogy most van állapotban. Annyi baj van a stúdióban is...

El se tudom mondani, mennyire fájt ez a mondat. Mintha az utolsó darab virágot is eltaposták volna a kertbe. Már tényleg egyedül éreztem magamat. Már a remény is elveszett bennem, az a kicsi, ami VOLT.

Eszembe jutott valami. Senki sincs kint, Chenék konyhába a többiek pedig a szobájukba vannak. Most el tudok menni.
Odamentem az ajtóhoz s ki akartam nyitni, de valaki közbeszólt.:
- Anne - hátrafordultam s Baekhyunt pillantottam meg. Nem haboztam sokat, kinyitottam az ajtót s kiszaladtam rajta.

Esett az eső, de nem érdekelt, rohantam ahogyan csak lehet. Az utca végén álltam már, tudtam, hogy Baekhyun követ és még ketten (a hangok alapján.) Egy pillanatra megálltam, hogy körülnézzek a kereszteződésnél, de akkor valaki hátulról elkapott. Erősen fogta a karomat. Próbáltam szabadulni, de nem ment. Megbotlottam egy kőbe s hátraestem. Tessék, nem csak lelkileg fáj a mai nap de fizikailag is. Baekhyun felettem állt, én is megpróbáltam felállni, hogy elszaladjak de ezt ő észrevéve visszanyomott a földre s fölém térdelt...