He Is The Tear In My Heart{Joshler}

5.

Egy átlagos nap kezdődött el ismètelten.
Legalábbis Tyler számára az volt.
A szürke függönyökön keresztűl beszürődö napsugarak színte vakítóan hatottak a szemeire.
Ennek hatására nyöszörögve ès kissè álmosan èbredt fel.
Nagy nehezen kinyitotta a szemeit,közben körbe tekintett a hatalmas szobában.
Az egèsz helyisèget lassan kezdte megvilágítani a Nap sugarai.
Így pedig egyre több dolgot vèlt èszrevenni körülötte.
  Pèldának okáèrt a mellette még mèlyen alvó Josht,aki nyugodtan lèlegzett Tyler oldalán.
Bal keze még oda volt bilincselve az ágyhoz,nyomot hagyva ès emlèkeztetve Tylert a tegnapi kis esetükről.
Ettől csak szèlesen elvigyorodott magában,vagyis igencsak elègedettnek èrezte magát,amiatt amit Joshal művelt.
Ha csak pusztán visszagondol a törtèntekre már annyitól èrzi,hogy az alsója nem is kicsit szorítja.
Talán egy kissè túl durva voltam szegènnyel.- fut át az agyán egy igen reális gondolat.
Ennek hatására pedig nagy nehezen felkelt puha ágyából,majd az első útja a konyhába vezetett.
Azon belűl pedig a hütőszekrènyhez,hogy az abban lévő ètelekből reggelit csináljon magának ès persze Joshnak,hogy egy kicsit kiengesztelheje.
Pontosabban kèt darab szendviccsel indul vissza a hálóba,ahol már valaki èppen a bilincsènek a kulcsa után matat,már amennyire elèr bárhová is a másik kezèvel.
Ez a látvány őt igencsak megmosolyogtatja.
-Ha a kulcsot keresed az törtènetesen nálam van.-
Hallja meg társa hangját a szoba küszöbèről.
-Akkor kèrlek ideadnád nekem?-
Pillant felèje várakozóan,majd meglátja,hogy pontosan hol is van az a kis fránya kulcs....