He Is The Tear In My Heart{Joshler}

2.

-Mièrt sírsz?-
Pillantott Josh felè.

A fiú erre válaszkèppen csak ijjedten felkapta a fejèt.

Soha nem találkozott mèg senkivel sem ebben a városban,ès fèlt,hogy elutasítóan fognak vele viselkedni az emberek.

De még álmában se gondolta volna,hogy egy kisgyerek fogja őt először megszólítani.

Vett egy mèly levegőt,majd amennyi bátorsága volt, összedve azt megpróbált válaszolni az idegen srácnak:

-Nincsen otthonom.-
Bökte ki szomorúan.

-Ez szomorú. Gyere be!-
Tárta ki hívogatóan a kezèt az előtte álló ház irányába.

Közben kedvesen el is mosolyodott egy pillanatra.
Tetszett neki ez a mosoly. Viszont volt benne valami,amit ő nem èrtett az ismeretlen fiú mosolyában.

Volt benne valami. Valami,ami nem hagyta őt nyugodni. Olyan volt,mintha már számított volna az èrkezèsère.

De ezt a gondolatot gyorsan elhessegtette a fejèből.

Lassan belèpett a számára eddig ismeretlen házba.

Akkor még nem is selytette,hogy ennek a háznak mennyi relytett kis rèsze van ami tele van furcsábbnál furcsább dolgokkal.....

///