VÉLETLEN DIREKT BARÁTSÁG | BEFEJEZETT

7. rész - Első közös nap

Hey guys!
Itt a kövi rész. Jó olvasást! ;)
(Ja, és az EGÉSZ rész most Ross szemszögéből lesz! :D )

Ross szemszög

Az, hogy Hanna itt van velem, a lehető legboldogabbá tesz. Ráadásul itt lesz a szülinapomon is. Háhá!! Lehet ennél jobb? Oké, ezzel azért vigyázok, mert ebben a világban bármi megtörténhet.

A reggeli jó hangulatban telt. Nem voltak kínos csendek, sem zavarba ejtések. Legalább is nyíltan. Ugyanis amikor Hanna felhozta Riker szerelmi vallomását a nevemben egy éve, az bevallom, nekem elég kínos volt. Féltem, hogy Riker kitálal, hogy tényleg szeretem őt, mert bár igazából sose mondtam ki, szerintem ha más nem, ő biztosan rájött. Sajnos. De mikor csak jót nevetett rajta, hatalmas kő esett le a szívemről, és én is velük nevettem, és bár a szüleink egy kicsit furcsállták a helyzetet, meg a sztorikat, azért ők is velünk nevetni a végen.

Reggeli után a szüleink lent maradtak beszélgetni, mi pedig mentünk a magunk dolgára, ami azt jelentette, hogy mindneki húzott be a szobájába, Rydel pedig átment Ellingtonhoz ápolgatni őt, én meg segítettem Hannának kicsomagolni. Miközben pakoltuk, észrevettem, hogy van egy doboz a bőröndjében.
-Ez mi? -kérdeztem kíváncsian, és kivettem a dobozból.
-Semmi. -vágta rá azonnal, majd kikapta a kezemből a dobozt.
-Ha nem ismernének jobban, még a végen azt hinném, hogy szexjátékokat tartasz benne.
-Honnan tudod, hogy nem azok? -kérdezte tréfásan Hanna.
Egy pillanatra felugrott a szemöldököm, de mikor Hanna felnevetett, tudtam, hogy viccel, bár eredetileg is gondoltam.
-Nyugi, nem azok. -nyugtatott vihogva.
-Sejtettem. -forgattam a szemem, bár nagyon érdekelt, mi van benne, amit ennyire titkol.
-Meg fogod tudni. -mondta Hanna, mintha olvasna a gondolataimban. -De nem ma.
-Tragédia. -sóhajtottam fel színpadiasan.
Megfogtam a kezét, majd leborultam az ágyra, őt is magammal rántva. Mellém esett, majd nevetve rácsapott a vállamra, aztán a mellkasomra feküdt, a két kezével megtámasztotta az állat, és belenézett a szemembe.
-Kösz, hogy elhívtál. -mosolygott hálásan.
-Még szép, hogy elhívtalak. Nekem is kell valami izgalom az életembe.
-Mert ugyebár rocksztárként nem elég izgalmas az életed. -grimaszolt.
-Nem igazán. -csóváltam meg a fejem, mire nevetve megpöckölte az orrom. -Ezt ne csináld! -figyelmeztettem, de ő csak azért is újra megpöckölte, én meg sóhajtva hátrahajtottam a fejem.
-Na mi van? -kérdezte, és még egyszer megpöckölte az orrom.
-Oké, véged.
Egy gyors mozdulattal átfordítottam a határa, és kíméletlenül megcsiklandozni kezdtem az oldalát, meg a hasát, mert tudtam, hogy ott különösen csikis.
-NEEEEEE!!! -kiáltott fel Hanna. -Hagyd abbaaa!!!
Eszem ágában sem volt abbahagyni. Túlságosan élvezetem, hogy én állok nyerésre. Hanna nyihogva nevetett, én meg a nyakát kezdtem csikizni. Az a legérzékenyebb pontja. Hanna rúgkapálni kezdett a lábával, bár felesleges volt.
-Nehee Rohoss bhephishilek... -mondta nevetve, mire abbahagytam. -Kösz.
Megjelent a ravasz mosoly az arcán, én meg már akkor tudtam, hogy hazudott, én meg olyan balfasz voltam, hogy bevettem. Egy pillanat alatt rám vetett magát, és most ő csikizett engem. Én is hangosan vihogni keztem, majd megragadtam a kezét, és én is felültem. Ő térdelt, én meg ültem, így egymagasságban volt a szemünk. Mindketten nevettünk, majd Hanna elmondodott, és felgyorsult a(z amúgy is gyors) lélegzete, majd lenézett az orromra (vagy az ajkamra, nem tudom eldönteni). Bizseregni kezdett a gyomrom, aztán azon kaptam magam, hogy én is az ajkait bámulom.
-Szia. -suttogtam.
-Szia. -súgta ő is, és halvány mosoly jelent meg az arcán.
Istenem, de jó lenne megcsókolni, és nem ereszteni.

Először az alsó ajkát csókolnám meg, majd gyengéden beharapnám, így kérnék engedélyt, hogy engedjen be. Ha kicsit kinyitná a száját, mohón csókolnám, közben hanyadt feküdnék az ágyon, és őt is húznám magammal, aztán...