Hanna egy átlagos, hétköznapi lány. Egyik este, mikor a kedvenc bandájának, az R5-nak a koncertjére igyekszik, VÉLETLENÜL belefut a banda énekesébe, Ross Lynch-be. A fiú egyből besobja magát a lány szívébe, és ez kölcsönös, de persze csak barátilag...
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ilyen sokáig nem volt rész. :''''( Tényleg nagyon, de nagyon sajnálom! :'( Vizont ígérem, a következő részekben nem lesz hiány a drámákban! ;) Ez a rész annyira nem lett izgalmas, de a legtöbb izgi rész előtt van egy kis nem izgalmas rész. De azért remélem ez is tetszik! :)
Ross szemszög
Má 4 órája elmentek! 4 órája!!!! Mit tudnak a csajok a plázában csinálni 4 órán keresztül!!!???????
De nem baj, nem vagyok én ideges. Csak vásárolnak, és beszélgetnek... És tuti kibeszélnek engem! De nem csak engem, hanem a csókot is.
Bassza meg, a csók! Istenem, hogy lehettem ekkor barom! Egy érzéketlen idióta! Miért is fordultam oda???!! De most komoylan, miért? Mondani akartam valamit? Lehet. De most már teljesen mindegy, már véletlenül lesmároltam a legjobb barátomat. És mondjak valamit? Nagyon jó volt! Csak azt sajnálom, hogy nem csókoltam meg rendesen, ahogy napi rendszerességgel csókoltam a fejemben. Bár jobban belegondolva, most már a pusziról is letehetek...
•••
Este HATRA értek haza!!! Mindkettejük kezében hatalmas szatyrokkal. Mi a...?
Hanna anyukája odament hozzájuk, és valamit mondott a lányának. Nem értettem, mit mondtak, de Susan tuti nem értékelte, hogy addig maradtak, és be kell, hogy valljam, a szívem mélyén örültem, hogy nem én mondtam neki.
Én a nappaliban ültem, és pengettem a gitáromat, amikor Hanna odaült mellém. -Mi újság? -kérdezte bárgyún vigyorogva. -Mi ez a vigyor? -Seemmmi... -Mit csináltál. -Majd meglátod! -kacsintott. -Mikor. -Holnap. -Miért, mi van holnap?
Na jó, ez hülye kérdés volt... -Karácsony te marha. -csapott viccesen a vállamba.
Hanna szemszög
Anya tegnap este szigorúan a lelkemre kötötte, hogy ne menjek sehova, szóval nem jöhetett szóba, hogy éjszaka átsurranjak Rosshoz. Pedig tök jó lett volna így kezdeni a karácsonyt: Ross mellkasán feküdve kelni. Istenem, de jó lett volna!!!
De helyette szépen hallgathattam anyám idegesítő horkolását. De szerencsére egy óra múlva (😫🔫) azért sikerült végre elaludnom, így reggel nagyjából kipihenten keltem fel. Nem kamuzok, nekem a nap 6 óra alvás bőven megteszi.
Ez pedig ebben a helyzetben kész áldás volt, ugyanis reggel annak a rohadt idegesítő csilingelő dobnak a hangjára ébredtem. Hogy mi, azt ne kérdezzetek, mert reggel, mikor éppen csak felvertek (illetve felcsilingeltek, hogy rohadjon meg!) én meg nem tudom mondani, hogy mi annak a buzi hangszernek a neve!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Azt tudom, hogy magyarul csörgődob, de angolul nem tudom a nevét. Majd ciki lesz, ha nem fogom tudni megmondani.
Benyitottak az ajtón, és a fél (csipás) szememet résnyire kinyitva láttam, hogy Ross azt a rohadt csilingelős szart ütve énekli a Santa Claus caming tonight-ot. Bármikor máskor a hasamat fogva röhögtem volna rajta, de most csak a párnába temettem az arcomat, és fájdalmasan nyöszörögtem. -Kegyeleeeem! -Nem lehet! Ma jön a Mikulás! - röhögött Ross. -Nekem már régen megjött, anyám pedig egész éjjel horkolt, nem tudtam aludni, és van egy töltött játék pisztolyom a párnám alatt, ami olyat lő, hogy ott marad a nyoma, szóval nagyon szeretlek, de kérlek, adj még öt percet, és csak aztán gyere vissza, és akkor ígérem rendesen kiröhöglek majd. -motyogtam a párnámba.
Hát igen. Reggelente nem vagyok valami rózsás hangulatban, ha ébresztgetnek, és nem magamról kelek fel. Sajnáltam is, hogy ilyen csúnyán zavartam ki Rosst, de tényleg csak öt percre volt szükségem, mert mikor utána visszajött, már tényleg rendesen kiröhögtem. Röhelyes látványt nyújtott a rémes karácsonyi pulcsijában, boxerben, idióta manófüles manósapkájában, kezében azzal a csengődobbal, miközben karácsonyi dalokat énekelt. Most emberségesen szakadtam a nevetéstől. A hasamat fogva összegömbölyödve nevettem ki a legjobb barátomat. Kedves.
-Boldog Karácsonyt! -nyújtott át nekem egy karácsonyi csomagolású dobozt, és leült az ágyamra.
Elkerekedett szemekkel felültem. -Nem este ajándékozunk? -De, csak ez amolyan elő ajándék. A családomtól. De főleg tőlem.
Kibontottam, és egy karácsonyi pulcsi volt, ami... Ami a világon mindennél többet jelentett nekem abban a pillanatban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ross, ez... -Jó, lehet, hogy ez nem a szíved csücske, de nálunk ez hagyomány, szóval gondoltam...
Nem tudta végig mondani, mert a nyakába borultam, és magamhoz szorítottam. -Ez csodálatos! Ez egyszerűen csodálatos Ross! -fejeztem be az előbb elkezdett mondatomat. -Nagyon köszönöm!
Ross viszonozta az ölelést, én meg, mikor szétváltunk, egy cuppanós puszit nyomtam az arcára, ő viszont értetlenül nézett rám. -Azt hittem már nem kapok több puszit. -vigyorgott kínosan. -Egy francokat! -legyintettem. -Amúgy ha nem bánod, felöltözöm, aztán mehetünk le. -Oké! -vigyorgott rám, és kényelmesen hátradőlt az ágyamon.
Rosszallóan összehúztam a szemem, és félrebillentettem a fejem. -Kifelé! -mutattam az ajtómra szigorú nézéssel. -Ne máááár!!! -nyafogott. -Ígérem, hogy nem fogok leskelődni!
Kezdtem meglágyulni, de még nem teljesen. Felálltam, majd kivettem egy fekete nadrágot, meg egy piros zoknit, meg egy test színű melltartót. -Nem. -Eskü, nem fogok kukkolni. -Nem. Tuti elcsábulnál. -néztem rá a vállam fölött. -Soha! -emelte fel a kezeit, és ártatlan pofit vágott hozzá.
Nagyot sóhajtottam, közben az égre emeltem a tekintetem. -Rendben van. Maradhatsz, de csak, ha tényleg nem fogsz nézni. -mosolyogtam rá megadóan, Ross arcán pedig sunyi vigyor jelent meg. -Nem fogok. -tette a szívére a kezét.
Aha, francokat. Mindent látni fog.
Ross valóban leskelődni fog, vagy csak Hanna reagálja túl? Tarts velem, és megtudod! ;) Addig is, ha tetszett Vote-oljatok, és írjatok le kommentben a véleményetek! ;)
