VÉLETLEN DIREKT BARÁTSÁG | BEFEJEZETT

20. rész - A malibu-i hétvége

Hanna szemszög

Másnap olyan izgatott voltam, mint egy gyerek. Szinte ugrándozva mentem ki a kocsihoz, kezemben egy kis kézi bőrönddel. Mikor Ross a csomagtartónál állva meglátta, a bőröndöm, kérdőn nézett rám.
-Ez az összes?
-Meg még van egy kisebb táskám, de csak az apróságoknak. -mutattam a vállamon logó táskára.
-Az igen. -nevetett Ross.
-Most miért? -biggyesztettem le az ajkamat.
-Semmi, csak Delly-t még életemben nem láttam, hogy két napra ennyi cuccot vinne.
-Ha tudni akarod, én kilencedikben a gólyatábort egy hátizsákkal húztam ki. Még néhány  fiú se jött ilyen kevés cuccal. -jegyeztem meg.

Ross nevetett, és lezárta a csomagtartót, majd mind a ketten beszálltunk. Ross a volán mögé, én pedig az anyósülésre ültem.
-Kész vagy? -fordult felém.
-Mint a matekházi. -válaszoltam, mire Ross megint felnevetett.

Az út másfél óra volt, mi pedig ugyanúgy elbeszélgettünk, mint mikor csak barátok voltunk, csak barátok voltunk, csak fogtuk egymás kezét. Furcsa, mert azt hittem, minden meg fog változni, de nem így lett, és ez valamiért megnyugtatott. Én egy fél órát aludtam, így csak akkor keltem fel, amikor megérkeztünk.

-Hanna! -ébresztgetett Ross. -Hanna, kelj fel, megjöttünk.

Megdörzsöltem a szemem, és mikor kinéztem az ablakon, egy olyan ház előtt álltunk, hogy leesett az állam.

-Ezt nem gondolhatod komolyan. -csóváltam hitetlenkedve a fejem, amikor kiszálltunk a kocsiból.
-Dehogynem! -vigyorgott Ross, és a csomagtartóhoz ment.

Kivette a bőröndöket, én felvettem az enyémet, ő meg az övét, és a házhoz mentünk.
-A kulcs...?
-Nálam van. -szakított félbe Ross, és meglengette a szabad kezében lévő kulcsot. -Kinyitod te?
-Inkább te. -válaszoltam, mert még mindig tátott szájjal néztem a házat.

Ross kinyitotta az ajtót, nekem meg még jobban leesett az állam. A ház egyszerűen... álomszép volt.