Prológus

96 11 2
                                    

Először úgy akartam kezdeni hogy "Egyszer volt hol nem volt.." de mégis kit akarok én becsapni.. az élet nem egy tündér mese, aminek happy end a vége az egyszer biztos.
Szóval csapjunk a lovak közé Angéla vagyok 17 éves, közismert bece nevemen Angi és igen rengeteg más gúnyos nevem is van ami lehet máskor megviselt de most rá teszek egy lapáttal és folytatom tovább az életem.
Hosszas idő telt el addig amíg rájöttem arra hogy a saját kezemben áll a döntés, és hogy nem az vagyok akinek születtem hanem az aki én akarok lenni..furán szól ugye?
Na de azért mégsem könnyű egy alkoholista apával felnőni akit alig látsz és ha véletlenül mégis meglát és eszébe jut hogy van egy lánya akkor olyat ordít rád hogy az angyalok is megremegnek bele.
Valójában nem ilyen volt de miután anya elment egy palival utólag hagyva engem meg a hugicámat...bele bolondult és az italba menekült.
Sokszor át gondolom azt hogy lehet mégis csak létezik igaz szerelem, de nem tart sokáig a gondolkodásom.
Nos ahogy említettem van egy hugicám Flóra egy 9 éves tündér-hercegnő
Következtetni lehet arra hogy anya nélkül én már 15 éves koromban suli mellett részben egy anya is voltam, na és igen mielőtt azt vetnénk fel hogy apám adta a pénzt az élelmiszerekre, meg a ruhákra nyugodt lélekkel mondom hogy azt sikeresen elköltötte italra, minket nagyi segített ki ..nem volt hiányunk semmiben de nehéz dolog azért gyerekként egy gyereket nevelni.
Az iskola..ős ellenségem mindig csúfoltak hát mondjuk megértem őket nem nézhettem ki a legjobban a vörös hajammal meg a szemüvegemmel ami mellé társultak a bazi nagy pattanások és itt ott felbukkanó szeplők meg pár réteg háj.
Na ugye mégsem annyira guszta?
Viszont ez gimiben megváltozott úgy éreztem itt az ideje annak hogy megmutassam ki is valójában Robinson Angéla.
Nos így változott meg a külsőm és lettem a "kis nyomi bálnából" a "hű de jó falat" sok erőt és ideget vesztettem akkor de megérte.
Önmagam lettem..és nem csak külsőleg hanem belsőleg is,
Most meg hát itt vagyok hamarosan vége a 11-ik évemnek is amit itt ebben a "csodállatos " iskolában nehézkésen de remélem átvészelek.
Amugy eléggé nagy vicc az..hogy mikor azt hiszed most már sínen mennek majd a dolgok akkor jön valami és kezdheted elölről..

Tudod? Where stories live. Discover now