Tudod?

*6*

-Szükségem van rá, most és nem máskor!-ordította egy női hang majd egy ajtó csapódás után csend telepedett a házra.
Halk lépteket hallottam a lépcső felöl majd az ajtó nyilt és mellém lépkedett Carl a kezében egy pohár víz és egy fájdalom csillapító volt.
Felém nyújtotta de a tehetetlenségem miatt képtelen voltam megmozdulni így inkább felém hajolt és ő tette be a  számba (a gyógyszert!!) utánna meg lágyan megemelt és megitatott.
Ez után  gyengéden végig simította az ujját az arcomon és távozott a szobábol.
Még most is érzem puha bőrének minden eggyes részecskéjét, a testemen és az arcomon, róla ábrándoztam de ez nem tartott sokáig ugyanis az álom hamarosan a szemeimre teleledett.
Így teltek a napok, tehetetlenül feküdtem és hosszasan aludtam Carl néha bejött és megetetett aztán távozott.
Nem értem, nem értem miért veszítek el mindenkit és miért hagy mindenki egyedül.
Velem van a baj? Vagy a világgal..
Úgy érzem magam mint egy virág..tudod mikor kivirágzik akkor körülötte hemzsegnek a méhek viszont  ha elhervad nem marad csak ő egyedül..mondjuk ez egy nagyon pocsék hasonlat volt, de nem tudom hogy lehet elmagyarázni jobban azt a fájdalmat amit a magány és a szeretet hiány okoz.
Olyan mint mikor a sivatagban vagy és szomjazol..de nem talalsz vízet, egy idő után bele halsz..
Pont így a lélek is egy idő bele hal a magányba, csupán illuziókat látsz amikben szeretve vagy és illuziókat amelyekben nem hagynak magadra az emberek..
Hogy mire vágyok? Szeretetre.
Szóval így telt el egy hét, lassan unalmasan, álmodozásokkal..ami a legjobban bosszantott az az volt hogy még mindig egy fehér háló ing volt rajtam,fürödni sem volt lehetőségem, nem volt erőm csupán csak a szobát tudtam szemügyre venni ami ténjleg gyönyörű volt, bordó falain fekete minták díszelegtek, és az ágy az valami irtó kényelmes volt, egy szekrény meg egy asztalka is volt bent szóval gondolom ez a vendég szoba akart lenni.
Eggyik reggel..viszon(már nincsen idő érzékem sem a napokat sem vagyok képes észben tartani) nos arra ébredtem hogy a nap sugarak lágyan simogatják az arcomat.
Ezért el döntöttem hogy a mai nap az egy kivételes lesz, tehát minden erőmet össze szedve megmozdítottam a fejemet, majd a csipőmet és szép lassan felültem az ágy szélére. A bordáim táján éreztem egy szúró fájdalmat de mit sem törődve ezzel a lábaimat lelógatva probáltam megtalálni az egyensúlyomat, mikor meg ezzel végeztem egy utolsó levegő vétel után újra lábra álltam.
Szedülni és inogni kezdtem, de nem adhatom ezt itt fel..lassan  megindultam az ablak fele és kinyitottam majd egy óriásít szippantottam a friss levegőből ami a tüdőmig hatolt ezált emlékeztetve arra a napra amikor az egész életem megváltozott..akkor is így  egy szippantással kezdődött minden. Magam sem vettem észre mikor de a könnyeim elhomályosították a tekintetemet, ekkor észbe kaptam letöröltem arcomról a sós cseppeket, majd az ágyhoz léptem az ágyneműt levettem róla és az eggyik fiokból egy másikat kapartam elő majd picit rendbe szedtem azt a szobát ami menedéket nyújtott nekem..eddig de vajon meddig lesz ez még így?
Ekkor megláttam egy ajtót és tudtam hogy ez egy mosdó lesz, tehát lassan felé lépkedtem és kinyitottam az ajtót, csodás csempe borította a földet egy tus kabin, meg egy különleges formájú kagyló valamint egy óriási tükör lekötötték a figyelmemet, hosszas nézelődés után egy törülközős polcot pillantottam meg tehát felé vettem az irányt lekaptam róla egy barnát meg egy feketét és a tükör elé tipegtem.
A hajam szana szét áll , az arcom fal fehér...ijesztő látvány volt magamat nézni és rájönni arra hogy mi lett belőlem.
Ekkor egy furcsa ösztöntől vezérelve felemeltem a háló inget és a bordáim körüli részt kezdtem el vizsgálgatni amin óriási varratok díszelegtek.
Miután megszabadultam a felesleges ruha daraboktól, be álltam a tus fülkébe és megengedtem a langyosra beállított vizet, majd kiélvezve minden eggyes cseppett remegve kezdtem el át masszírozni a testem minden eggyes porcikáját lemosva magamról a multat..vagyis pillanatnyilag ez hatásos volt.
Eléggé hosszan elidőzhettem ugyanis már kezdett ráncosodni a bőröm ezért kiszálltam és megtöröltem a hajamat majd a másik törölközőt vettem a kezembe de egy hangos kiáltás megszakított ebben.
Most akkor megint el fognak rabolni vagy vissza visznek oda arra a helyre?
Félelem fogott el, ekkor ajtó csapkodás, csörömpölés és egy ismerős hang csapta meg a fülemet, valaki a fürdő ajtohóz rohant és miután ez kinyilt Carl varázslatos szemeivel találtam magam szemben, ekkor felém szaladt és félni kezdtem attól hogy most megüt, de csak szorosan magához ölelt.
Éreztem az ölelésében a félelmet, mondjuk munka nélkül maradhat ha én eltünők..de akkor is eléggé kínos volt a helyzet ugyanis rajtam nem volt semmi, szóval most elképzelni is ciki ahogy paradicsom piross arccal állok ott meztelenül Carl karjai között.
Ami ezután következett viszont nagy fordultott tett az eddigi unalmas napjaim között..
Lassan elkezdte simogatni a hátamat a mutató ujjával, aminek következtében liba bőrös lett az egész testem. Talán ekkor eszmélt rá arra hogy nincsen rajtam ruha ugyanis éreztem ahogy a vállamon mosolyog.
-Ha nem zavar hogy 5 perce itt tehénkedsz rajtam..és nézegetsz akkor leszállhatnál rólam
-De annyira szép a kilátás-mondta majd lentebb vándorolt az ujjával..viszont reflexből a lábai közé rugtam magamra kaptam a törölközőt és kirohantam a szobába majd leültem az ágyra és vártam.
És eltelt 2 perc, aztán 3, aztán 5 de Carl még mindig nem jött ki..ugye nem halt bele?! Kezdtem el elmélkedni majd halkan az ajtóhoz tipegtem és kinyitottam..még mindig ott feküdt a földön. Na ezt jól el rendeztem, gratulálok be kéne álljak kárátézni bennem van a tehetség.
Nos szép lassan oda osontam mellé és lehajoltam vele szembe, majd a kezemet az orrához emeltem de neem lélegzett.
Mi a bánat?!
-Carl! Caaarl!-kezdtem el rázogatni a vállát de semmi mozgás
Közelebb hajoltam hogy a nyakára tegyem az ujjamat de ekkor megemelkedett és megpuszilta a nyakamat.
Én meg ültem és bambultam mint valami újszülött a kiscica farkát..
Ha le kéne írjam az akkori állapotomat három szóban így szólna: Sokk! Sokk! Sokk!
Röpke pillanat volt az egész, körülöttem mégis megállt az idő.
-Hahó!-integetett a szemem elött egy óriási mosollyal az arcán- minden oké?
-Hogy legyen oké? He?Anyám elvette a hugomat, apám kidobott a házból..aztán  valami elgázol az éjszaka közepén, aztán behurcolnak valami elő halott emberek közé..aztán a fájdalmamim szétfeszítenek..aztán jössz te, aztán az a majom meg a doki..utánna hetekig itt rothadok ebben az ágyban mikor meg felállok és lemosdok akkor te legázolsz és elkezdesz fogogatni, utánna meg teszed itt az eszed hogy végül megpuszild a nyakam?! Szerinted ez oké?-mondtam ordítva miközben a könnyeim ellepték az arcomat,
Carl kikerekedett szemekkel nézett rám
-Sajnálom-mondta majd letörölt egy könnycseppet az arcomról
-Én is sajnálok sok mindent!-mondtan elfordítva a fejemet és a kezemet a térdemre helyezve hangos zokogásban törtem ki.
Sosem voltam ennyire 'depressziós' helyzetben..de ha valaki ugyanezeket átélte volna nem hiszem hogy mosolyogva teltek volna a napjai.
Nem fájt..már nem fájt semmi egyszerűen csak éreztem hogy elszakadt az a fonal ami eddih össze tartott az élettel.
Mikor már nem bírtam tovább a sírást felemeltem a fejemet hogy körül nézzek de Carl nem volt sehol..remek még ő is leszar.
Miután megmostam az arcomat kitipegtem a szobába ahol egy fekete comb középig érő ruha, egy cipő és egy cetli várt.
"15 perc mulva várlak lent. -Carl"
Miután magamra kapkodtam az említett darabokat indultam is, ahogy ki érkeztem a folyosóra 600 ajtóval találtam magam szemben és 2 folyosóval..na most akkor ez egy labirintus.
Az első ajtó felöl hangokat hallottam tehát felé vetettem az irányomat majd benyitottam és szemben találtam magam egy melkassal..miután lassan felelemeltem a tekintetemet össze találkoztam egy bűvős szempárral, alig pár miliméter vállasztott el minket, amikor valaki megszólalt.
És itt is van az új rész nektek!
Puszi /Rebi/❤