*2*

48 10 1
                                    

Próbáltam nem feltűnően elrendezni a hajamat amilyen gyorsan csak tudtam.
Ott állt előttem egy motoros szerkóba öltözött fiú zöld szemekkel és kérdően nézett rám.
-Ha meguntad a nézegetést szolj-mondta nevetve
-Nem vagyok kislány. És igérem majd értesítelek.-kaccsintottam oda neki és indultam is tovább.
Hát ez eddig oké, kicsi koromban oda voltam a motorokért de amióta az eggyik haverom motor balesetben halt meg azóta megrémítenek.
Viszont az a zöld szemű hím fajzat nem is volt olyan rossz bőr..
Mégis miken gondolkozok én?
Csendesen folytattam az utamat amikor egy motor zúgásra lettem figyelmes majd megállt mellettem és halkan felém szólt:
-A neved legalább megtudhatom kislány?- vetette be a szív döglesztő mosolyát
Hát lehet mást levesz a lábárol de engem nem..
Megint tulságosan sokat hallgatok..francba
-Nem.-vágtam rá kapásból és indultam is haza fele..vagyis indultam volna ha nem fogja meg lágyan a csuklómat.
-Ha kell egy életen át foglak nyomozni de a nevedet akkor is meg fogom szerezni- ejtette ki halkan a szavakat, amitől a szívverésem felgyorsult és a pulzusom 600 körül lehetett.
Nem, nem azért mert lenyűgözött hanem mert irtó pedofilos viselkedése meg nézése volt.
-Ne haragudj de mennen kell.-mondtam mélyen a szemébe nézve majd egy filmekbe illő kecses fordulat után már indultam is.
Egy magazinban olvastam ezt a "hogyan szerezzük meg egy férfi figyelmét" cím alatt..hogy úgy nyerhetjük el egy férfi figyelmét ha nem mutatunk iránta érdeklődést.
De azt nem írta hogy műkődik-e idegen motorozó srácokkal vagy sem de egy próbát megér nemde?
Najó ez nem én vagyok!Én akinem nem volt barátja 100 éve és a fiúk érdeklődése sem érintett sziven, max gyomor szájon..és akkor most egy idegenen gondolkozok... tudom már mi a baj  én azt hiszem hogy nap szúrában szenvedek, most rögtön szükségem van Karlára.
"Piros kód"-pötyögtem le az üzenetet és már el is küldtem neki.
Haza érkeztem , áh remek kezdhetem is a csodás napi teendőket.
-Apaa meghoztam!-kiáltottam
Pár másodperc telt el és már ki is kapta a kezemből a szatyrot és felviharzott a szobájába.
-Angiii!-hallottam meg a kis tündér-hercegnőm hangját
-Igen?-kérdezdtem
-Éhes vagyok.
-Gyere le készítek reggelit.-mondtam majd zombi járással el tötygtem a konyhába.
A kenyereket behelyeztem a kenyér sütőbe, aztán narancs levet töltöttem egy pohárba, sajtot szeleteltem, felvágottat csavartam és abraka-dabra készen is van a reggeli.
A hugicám vidáman nézte ahogy készül a kájája amikor meg elejébe helyeztem már neki is ugrott a tánnyérnak.
Szegénykém jó éhes lehetett.
Rengeteget eszik mégis olyan kis sovány nállam a reggeli meg a vacsora mindig elmaradt..már a szagoktól is jól laktam.
Most jol esne egy luxus hétvége vagy..
Bum..bum..bumm
Kopogtatnak, persze csodás nehogy egyszer megvárjátok azt hogy befejezzem a gondolataimat.
A kopogtatás egyre hevesebb lett.
-Megyek már nyugalom!-kiáltottam de úgy észlelem valaki bal lábbal ébredt.
Biztos Karla az már le is nyomtam a kilincset azt tervezgetve hogy most majd jól leordítom a fejét és 3..2..1
-Kaar...- kezdtem volna bele  dumámba de egy gomboc keletkezett a torkomban és még nyelni sem voltam képes.
Ugyanis az aki az ajtóban állt az sajnos nem Karla volt..valójában abban a percben csak annyit éreztem hogy most valami nagy baj fog történni.

Tudod? Where stories live. Discover now