Tudod?

*7*

Megszólalt: 
-Nahát Carl még egy éjszakás kaland?!-kérdezdte egy női hang aminek következtében mindketten oda kaptuk a pillantásunkat és egy 20-as éveiben járó szőke lánnyal találtam magam szemben. Ha ez a barátnője akkor megszívtam, gondoltam magamban miközben 3 lépést hátráltam Carl mellől. Néma csend telepedett ránk a torkomat valami kaparta és sírni volt kedvem..vagy legalábbis pofon vágni Carlt. 
-Na gyerekek mi ez a csend? -kezdett ujra bele mondani valójába miközben felém közeledett majd kezet nyujtott- Jázmin vagyok, Carl huga -mondta mosolyogva.
Egy nagyot sóhajtottam majd kezet nyújtottam felé.
-Angéla vagyok de szólíts csak Anginak.
-És mi járatban erre?-kérdezdte mosolyogva, Carl eközben a kezeivel integetett hogy ne mondjak semmi igazat.
-Carl eggyik régi ismerőse vagyok-mondtam halkan- a cipőm orrát bámulva
-Hátjó emberekéim, később még találkozunk irtó szimpi vagy-mondta mosolyogva amire én csak bólintottam eggyet a fejemmel és vártam amig eltűnik az alakja a lépcsők kanyarulatában.
-Ezek az éjszakás kalandjaid ugyanilyen 'elfogott' lányok voltak mint én?-kérdezdtem halkan a füléhez hajolva
Nem vállaszolt semmit csak nyelt eggyet...tudtam hogy ennek nem lesz jó vége és hogy csak szerep játék az egész tehát sarkon fordultam és kecsesen a 'szobámba' tipegtem majd az ágy közepére ugrottam és elaludtam.
Mikor megébredtem két dologra lettem figyelmes az eggyik az volt hogy este van a másik meg az hogy nagyon jól aludtam és ennek következtében megéheztem, tehát halkan kinyitottam az ajtót és kullogni kezdtem a labirintusban amig egy lépcsőhöz nem értem. Na most akkor itt szépen lassaaaaa...Áááau mondtam mikor a lépcső alján megálltam ugyanis az elöbbi monológom következtében olyat gurigáztam le a lépcsőn mintha valami vidám parkban lettem volna.
-Jézus jol vagy?-kérdezdte aggodva Jázmin szürkés szemeit mélyen az enyémbe fúrva
-Öhm, persze minden okés-mondtam
Miután felsegített elkísért a konyháig ahol pizzát melegített mindkettőnknek és a nappaliban leülve ,beszélgetni kezdtünk.
-Carl mindig ilyen csendes?-törtem meg a csendet
-Ne viccelj utoljára 2 éves korában láttam ilyen higgadtnak, jó hatással vagy rá.
Ezután a mondat után jó ízűen falatoztunk..mikor már csak egy falatom volt újból megszóllaltam
-Nem nagyon volt időm beszélni vele..ha esetleg meg tudod mondani hogy..
-A tetőn ül szerintem, mindig oda megy ki ha valami gondja van.
-Köszi -mondtam majd megöleltem és a tányéromat elmosogattam majd a ház hátához indultam ahonnan egy létra vezetett Carlhoz.
-Szabad?-kérdezdtem halkan amikor már a hátánál álltam
-Gyere-mondta egyhangúan
Leültem mellé és az amit láttam lélegzet nélkül hagyott egy csodállatos panoráma tárult a szemeim elé a csillagok ezressével világították be az égboltot, a Hold egy sajtra emlékeztetett, a fák lombjait a szél fujdogálta és nem messze a város fényeire is rábukkantam. Egyszerűen lélegzet elállító.
Egy hulló csillag repült el a fejünk fölött amikor rá néztem és feltettem neki az első kérdést.
-Miért teszed ezt? 
Felém fordult majd mesélni kezdett:
-Minden apámmal kezdődött-mondta első mondatát könnyes szemekkel..
-Fiatal korában problémákba keveredett majd egy banda tag lett, 40 éves korában ellenkezett a főnökével tehát ez megölte, mielőtt meghalt volna azt mondta hogy teljesítsem amit kérnek másképpen család nélkül maradok. 
Egy ideig nem tettem ezt de aztán egy nap arra ébredtünk hogy a mostoha anyánk eltűpnt azóta sem találjuk..viszont multkor ő volt az aki ordibált az ajtóban..szóval legalább életben van..viszont a főnökkel kavar a senki házi...a hugomat féltem tehát bele kezdtem ebbe, általában véletlen botlok bele a lányokba mint ahogyan beléd is..aztán 3 hét után a főnöknek át kell adnom őket. Valójában én nem akarom ezt csinálni de Jázmin fontosabb mint bárki..viszont te már akkor a emlékezetembe fúrodtál amikor a bolt előtt láttalak, aztán amikor ott este sétáltál és amikor olyan rossz állapotban voltál folyton melletted feküdtem, a hajad illata, a puha bőrőd a csodás szemeid ...egyszerűen tökéletes eddig eggyetlen lány iránt sem éreztem ezt és nem nem  korai ezt mondanom ugyanis lassan 1 hete volt idő téged 'tanulmányozni' és itt jön a baj szeretem Jázmint de úgy érzem téged is szeretlek és bele halnák abba ha elveszítenélek titeket...-fejezte be a mondani valóját könnyek közt. 
Na és amit ez után tettem azt nem tudom értelmezni ugyanis mintha valami villám csapott volna belém közelebb hajoltam hozzá, bele néztem csodás szemeibe, letöröltem a könnyeket az arcárol és megcsókoltam puha ajkait amit ő rögtön viszonzott. Hosszas ideje faltuk egymást amikor levegő hiányban szét rebbentünk.
Ami viszont ezután következett, teljesen megváltoztatta a közel jövőmet..sőt az egész életemet.