Tudod?

*3*

Igazán felemelő érzés az amikor úgy érzed hogy "na most akkor végre két percig én is boldog lehetek" de aztán jön egy fordulat és az élet egy palacsinta sütővel jol fejbe vág, majd nevet eggyet és gúnyosan elkezdi neked énekelni azt hogy "álmodj királylány".
Na igen az ilyen helyzetekben nem tudod hogy dühösnek vagy szomorúnak kéne lenned, nem tudsz semmit csak ott fekszel továbbra a padlon amig a remény fel nem segít.
Nos ez nem volt másképp akkor sem amikor kinyitottam az ajtót és hát igen megláttam ott azt a nőt aki világra hozott, magyarul az "anyámat". Sokat változott régen mindig hanyagul vállogatta össze a ruháit mintha élni sem lett volna kedve, most meg egy olyan tapadós ruha volt rajta ami tökéletesen kiemelte az alakját, a feje meg olyan volt mintha frissen vakolták volna le, egyszerűen nem ismertem rá.
-Szervusz Angéla, bemehetek? Szeretnék valamit beszélni veletek.-mondta lassan tagoltan a mondatot mintha legalábbis egy ovodás lennék
-Jó napot, hát persze fáradj beljebb-magam is meglepődtem azon hogy ennyi illemet meg jó modort foglaltam bele egy mondatba.
Bentebb lépet majd "fel mérte a terepet"
-Semmit sem változott.-mondta halkan
-Kinézetre nem.-mondtam hanyagul
-Apád itthon van?
-Fent.-biccentettem az emeletre a fejemmel-fárasztó napja volt így lepihent.-mondtam határozottan semmi képpen nem állt szándékomban bevallani neki azt hogy tönkre tette érzelmileg
-És Flóra hol van?-vizslatta a házat
-Reggelizik.-mondtam színtelen hangon
-Leszel szives lehívni apádat?
-Persze, pillanat- mondtam, becsületemre úgy beszélünk mint két idegen, legszivesebben ordítanák egy jót de nem lenne eléggé nőies.
Mély levegő. Be-ki.Be-ki.
Erre probáltam öszpontosítani miközben apám szobája elé érkeztem.
Kopogtattam...semmi vállasz nem érkezett ezért újra probálkoztam amire felordít hogy:
-Mit akartok?- hát tudod nem akrunk semmi mást csak egy normális családot nehéz kérés? Szitkozodtam magamban, majd halkan benyitottam de meg bántam hogy így cselekdtem ugyanis egy olyan intenziv pia szag csapott meg hogy azt hittem helyben felfordulok.
Apám az ágyon feküdt és a falakat nézte, nyugodtan mint akinek az lenne a legnagyobb problémája hogy milyen árnyálatúra vannak festve.
Mikor a gyomrom vissza ment a helyére, elsétáltam az ablakig és tágra nyitottam, majd szánalommal a szemeben rá néztem:
-Szedd rendbe magad itt van életed szerelme beszélni akar veled.-mondtam halkan
-Életem szerelme ?-kérdezdte csillogó szemekkel
-Igen tudod az a nő aki a feleséged volt és aki megszült minket.
Ahogy ezt kimondtam felpattant és a fürdőbe sietett
-5 perc-mondta vidáman.
Ha tudná hogy ez a vidámság nem fog sokat tartani,ekkor Flo sikítására eszméltem rá.
Ha egy ujjal is hozzá mert érni az én tündér-hercegnőmhöz nem az ajtón hanem az ablakon fog távozni a kedves anyám a házból.
Kirohantam a szobábol, majd a konyha fele indultam
-Mi a baj picim?-kérdezdtem és az ölembe kaptam, eközben szikrákt szórtam anyám értetlen arcába
-Ez a néni ki?-kérdezdte halkan
-Apa eggyik munka társa- feleltem olyan kedvességgel a hangomban hogy anyám meginogott bele.
Nem érdekel ő is ugyanezt tette, itt hagyott neki már nincsen helye a mi életünkben minnél hamarabb távozik annál hálásabb leszek.
-Gyere foglaljunk helyet a nappaliban-szóltam oda neki-esetleg kávét kérsz?
Anyám csak állt egy helyben mint a cövek, aztán mikor látta hogy mi már a kanepén ülünk akkor megindult ő is felénk.
Ekkor lépteket hallottunk a lépcső felől és apámat pillantottam meg amint a lehető legjobb formáját hozva haláll nyugodtan közelít felénk.
-Szervusz Richárd-szóllalt meg anyám oda nyujtvan a kezét felé
-Amália-csókolta meg a kezét udvariasan..
Ahh hánynom kell mik ezek a szerep játékok?
-Nos nem szeretnélek fent tartani ezért a lényegre török- 5 év után itt az ideje egy kis magyarázatnak gondoltam
-Figyelünk-mondta apám majd egy Brad Pittes mosollyal ajándékozta meg beszélgető partnerét.
-Szóval a szomszédok és eggyes ismerőseim szerint nem vigyáztok megfelelően Flórára-nézett rá a kis tündéremre- ezért a bíroságon eggyes pappírokat elrendezdtem amik szerint jogomban áll az eggyik gyereket magamhoz venni. Nyert ügyem van ugyanis Richárd alkoholos esete rá tett még egy lapáttal. Szóval azért jöttem hogy magammal vigyem Flórát.
Mire befejezte a mondani valóját kikerekedett szemekkel néztem rá én is és apám is.
-Ne haragudj de valami nagyon megártott neked-mondtam megalázóan-Flóra innen nem fog elmenni tökéletesen van gondozva, mit képzelsz ha engem nem tudtál felnevelni akkor majd őt fel fogod?-ordítottam a könnyeimmel küszködve
Ekkor elsétált az ajtóig már kezdtem megnyugodni hogy elmegy egy melegebb éghajlatra de csak annyit mondott hogy "kérem fáradjanak bentebb"
Majd pár perc mulva két rendőrrel maga mellett Flóra fele indult , ekkor felálltam és el akartam szaladni de az utamat állták azok a marhák.
A kis tündér herecgnőm nem értette mi történik de így jobb is volt.
Ekkor kikapták a kezemből és ki akartak menni vele, Flo sírni kezdett én meg lekevertem eggyet annak az életellennek de úgy látom megsem érezte ugyanis haláll nyugodtan  kisétált az ajtón a picimmel,engem meg a másik "jobbfék" szorosan lefogott
-Apaa mi a francokat ülsz ott mint egy idióta nem látod mit csinál ez a boszorkány?-ordítottam oda neki
-Így jobb lesz-mondta majd felment a szobájába
El sem hiszem hogy ezt mondta ha most ez a gorilla nem fogna előszőr "anyámról" tépném le a bőrt aztán meg apámról.
Élettelen emberek, szörnyetegek a könnyeim patakként folytak végig az arcomon
-Eressz el!-ordítottam
-Viszlát Angéla-mondta a boszorkány és elviharzott majd kis idő után ez a marha is követte őt.
Én is ki szaladtam de akkorá már csak azt láttam ahogy egy fekete autó befordul a kis utcán majd eltűnik, hallottam ahogy Flo sír tudtam hogy szüksége van rám, nem hagyhatom az ő kezében.
Szaladni kezdtem az autó után, de túlságosan késő volt...elvesztettem.
A földre rogytam és nem érdekeltek az emberek akik kérdően néztek rám hangos zokogásba kezdtem.
Üressé vállt a világ, mert elvették tőllem azt akit szerettem..az egyedüli reményt az életben a csillogó szemű, barsonyos hajú heecegnőmet aki átölelt amikor sírtam, megpuszilt ha fájtak az apámtól kapott pofonok, aki vigyázott rám és aki igazán szeretett engem.
És ez fájt, kegyetlenül, nem akartam semmi mást csak eltünni a föld felszínéről..örökre.