Tudod?

*5*

Talán most mindenki azt gondolja, hogy majd filmekbe illően az lesz a folytatás hogy a korházban ébredtem.
Az igazság az hogy jobb lett volna ott ébredni.
Na szóval egy éles fájdalomra eszméltem majd lassan rebegtetni kezdtem a hosszú szempilláimat, miután ez sikerült hirtelen félre akartam fordítani a fejemet hadd lássam mégis hol vagyok de ennek az lett a következménye hogy egy éles fájdalom hasított belém vagyis a fejembe.
Nedves és nyirkos , állott levegő terjengett itt..na meg persze olyan szinten volt sötétség hogy az orrom hegyét sem láttam.
Ekkor esett le a dolog, valahova bezártak..de ki és miért? És mi jött nekem? És Áuuu!
Ordítottam eggyet amikor egy éles fájdalom hatolt a bordáim közé, gyorsabban kapkodtam a levegőt, leirhatatlanul fájt a szemeimet össze szorítottam és abban reménykedtem hátha valaki meghalja hogy itt szenvedek és segít rajtam, dehát önző világhoz önző emberek társulnak.
A homlokomon izzadtság cseppek csillogtak a szemeben pedig fájdalmas könnyek gyűltek össze.
Nem adhatom fel! Nem most!
Ekkor egy olyan mély fájdalom hatolt végig a testemen hogy az leirhatatlan, egyszerűen mintha késekkel vágdaltak volna apró szeletekre.
A fogaimat össze szorítottam és reszketni kezdtem, a pulzusom csökkent a szív verésem viszont egyre intenzívebb lett, ott feküdtem valahol és kinlódtam.
Ha már ide hurcolt valaki akkor legalább a sebeimet el láthatta volna!
Talán percek, talán órák teltek el amíg a fájdalmaim lassan kezdtek megszünni, ekkor vacogni kezdtem és ugyan ekkor eszméltem rá arra hogy valami hűvős dolgon fekszek.
Gyengének és tehetetlennek éreztem magam, a reszketésem nem maradt abba, úgy éreztem ott helyben meghalok...de az istenit nem így képzeltem el a halállomat..
Hirtelen halk reccsenésekre lettem figyelmes és ami ezután következett olyan volt mintha valami SF filmben kaptam volna fő szerepet.
Nos lényegre térve amellett hogy nem voltam magamnál, még rá tett egy lapáttal az is hogy ezek a halk reccsenések, zörgésekké alakultak át majd egy óriási zúgás után valami rá esett a lábamra.
Akkorát sikítottam abban a pillantban hogy a falak megrezdültek bele, probáltam megemelni a lábamat hogy lerugdáljam azt a "valamit" de a bordáim megakadályoztak benne.
Ekkor egy utolsó halk lehellett után elájultam.
-Carl nem megmondtam hogy legyen szép, ez itt csont és bőr na meg sebesült is!-mondta valaki idegesen.
Nos igen ezekre a mondatokra ébredtem és boldogsággal tapasztaltam azt hogy az a "valami" már nincsen a lábamon.
Ekkor tempós léptekkel valaki felém vette az irányát és rázogatni kezdte a vállamat, ennek köszönhetően reflexből kippattantak a szemeim és egy vakitó fénnyel találtam magam szemben. Á szoval kifizették a villany számlát.
A fejemet nem tudtam félre fordítani hogy megnézhessem ki az aki ilyen haláll nyugodtan rázogat ezért igaz halkan de megszóllaltam
-Nagyon fájnak a bordáim és a fejem, nem tudok el fordulni hogy szembe nézhessek veled.-mondtam picit idegesen
Ekkor az a valaki felállt és eltakarva a fényt rám nézett.
Valami kopasz, dagadt, pedofilra számítottam ehelyett egy eléggé "sármos" férfivel találtam szemben magam. Sötét barna haj, barna szemek, kigyúrt alkat.
Agyfrászt kapok, egy ilyen helyzetben is a pasikon gondolkozok..hogy a fene enné meg a női vágyaimat.
-Alex vagyok.Carl majd segít aztán pár hét mulva mindent megmagyarázok.-mondta hidegen
Ekkor félni kezdtem,tudtam hogy ennek nem az lesz a vége hogy egy csodás palotába költöztetnek és gondoskodnak rólam.
Ekkor a 'főnök' kiviharzott és az imént említett Carl lépett a helyébe..Carl aki nekem valahonnan ismee..a motoros srác! Kikerekedett szemekkel bámultam zöld iriszét, aki aggodalmas mosolyt kent fel az arcára és lassan benyúlt alám...aminek az lett a következménye hogy a könnycseppek patakként csordogktak végig az arcomon, ekkor megszóllalt:
-Ne félj, minden rendben lesz.-és törékenyen felemelt, baromira fájt de nem akartam gyengének tűnni..ekkor egy vas ajtó elé érkezve lassan hátra pillantottam..hadd lássam hova voltam 'el tárolva' de bár ne tettem volna.
A 'szobában' ha nevezhető annak 3 lány feküdt akik ki voltak kötözve és  altató hatása alatt lehettek, az én helyemen pedig piros vér pocsolyák díszelegtek.
Vacogni kezdtem, majd az ajtó kinyilt és a sráccal együtt én is távoztam a helyiségből.
Most igazn féltem..leirhatatlanul
Egy hűvős szellő csapta meg az arcomat amikor ki értünk az épületből, ahol egy fekete járgány állt amibe Carl szép lassan behelyezett, aztán oda szólt a sofőrnek
-Hozzám a lakásra, közben álljon meg Dr.Peterson-nál és vegye fel őt is.
-Értettem-mondta monoton hangon a kopasz gorilla 'gyerek'
Ekkor a motor brummogot eggyet és el is indultunk, hogy hova?
Franc tudja, de most komolyan egy fél perc leforgása alatt megváltozott az egész életem..holnap minden rendes gyereknek az iskolában a helye ahol matek dogán rohad meg..becsületemre szivesebben ülnék ott mint itt.
Itt ebben a városban születtem és nőttem fel.. most mégis idegennek érzem magam benne.
Tudod van az az érzés amikor az élet megtámad és körülötted lassan szét hullik minden te meg csak ülsz karba font kézzel és várod hogy végre befejezze,na ez történik velem is.
A majom egy nagyon durva kanyart vágott át aminek az lett a következménye hogy olyat ordítottam hogy az ablakok majd szét törtek.
-Kisasszony minden rendben van?
-Kisasszony az édesanyád térdkalácsa vezess már rendesen szétfeszít a fájdalom!-ordítottam le a fejét
-Szétfeszít?! Szülni készül, kisasszony?- nézett rám a vissza pillantó tükörben.
Most komolya szórakozni van kedve ennek az idiótának?!
Rá vetettem egy "komolyangonolodte?" nézést, de amit a szemében láttam az ténjleg nem volt más mint bunkóság.
Ezazaaz egy pihent agyú majom.
-Igen, óvatosabban!-mondtan halkan
-És Carl csinálta fel a gyereket?-kérdezdte huncut mosollyal
EZ NORMÁLIS?! Annyira fájnak a bordáim meg a fejem hogy legszivesebben fejjel mennék neki egy korháznak..de én ennek az idióta majomnak a kérdéseivel foglalkozok.
-Fel csinálta?-kérdezdtem hosszas csend után
-Feeeel?!-kérdezdte ő is
-Nem, felcsinálta hanem le!-mondtam majd félre fordítottam a fejemet és kizártam magam körül a majmot meg a hülye kérdéseit.
Az ülést bársony fedte, az ablakok feketén virítottak az utcák üressek, az autóban tisztaság dominált ami meglepett de jól esett.
Fék csikorgás után egy ötvenes éveiben járó ősz hajú bácsika ugrott be mellém.
Ez a kis folyamat már meg sem lepett, ennél furcsább amugy sem törénhet.
Néma csend uralkodott fölöttünk, amikor az autó behajtott egy gyönyörű panel ház elejébe, ahol Carl türelmetlenül toporzékolt.
Mikor megálltunk a majom fele vette az irányát
-Mégis hol a bánatba késtél ennyit?-ordította majd felém fordult kinyitotta az ajtót az ölébe kapott és  "mennyaszony pózban"  a kapu fele indult velem, a sötétség meg a fájdalom miatt nem volt erőm megszemlélni hol is vagyok éppen ,csak arra emlékszem hogy egy ágyban fekszek és az öreg fölém hajol aztán valami szúrás után minden elfeketedik, majd egy pár perces beszélgetés közepébe csöppenek.
-A bordái eltörtek több helyen is, kissebb agy rázkodást is szenvedett itt szükséges lesz az orvosi beavatkozásra-suttogta az öreg
-Nem érti hogy nem kerülhet oda?!
-mondta Carl idegesen
-Rendben akkor azt akarja hogy megha..-ekkor minden eltünt csak én voltan egy fekete szobában és sem hangokat sem fényeket nem érzékeltem. Most akkor meghaltam?
Reggel arra ébredtem hogy a fejem szétfeszít, pislogni is nehezemre esett viszont a bordáim már nem fájtak és ez elöny.
Így feküdtem hosszas perceken..talán órákon át amikor halkan nyilt az ajtó és valaki felém vetette az irányát, nem tudtam megnézni ki az ugyanis a testrészeimet megmozdítani képtelenség volt.
Mikor Carl zöld szemeivel gabalyodott össze a tekintetem akkor egy belső melegség és nyugodtság hatolt végig rajtam.
-Jó reggelt Csipkerózsika-mondta mosolyogva ezzel láthatóvá tette a tökéletes fogsorát. A sötétbarna tincsei kószán helyezkedtek el a fején de így is annyira jól néz ki, a polója kiemelte széles vállát és kiváncsi volnák a felső testé..
Mivan?! Én most komolyan őt vizsgálgatom ? Végülis semmi közöm hozzá de furcsán érzem maga mellette..ténjleg megrázkodott az agyam.
Hosszas..kínos csend után, mosolyogva leült mellém, és végig simította az arcomat amit azonnal elöntött a pír.
Zavarodotságomat és idilli pillanatunkat egy hangos dörömbölés szakította félbe.