Mégegyszer utoljára

#20

Emlékeztek arra a dalra, amit Ashtonnak elküldtem?
Na én igen. Kezdjük az elejéről!

Reggel átjött Steven, a fiúk menedzsere. A nappaliba leérve köszöntünk egymásnak, majd visszatért gondolatmenetéhez.

- Na szóval, kéne bedobni valami újat!-vetette fel a menedzser.

- Milyen új? A Sounds Good Feels Good nem rég jelent meg-mondta Luke.

- Nem úgy. Társelőadó. Az különlegesnek számít, na ki mit szól? -folytatta.

- Hát, de honnan szerzünk Társelőadót? -kérdezte Ashton.

- Veszünk az Ebayen! -nyögte be Michael. Ezt persze mindenki röhögve fogadta, még Steven is.

- De komolyan honnan szerzetek? -folytam bele én is a témába. Leültem Ashton mellé az asztalhoz és elkezdtem enni az előbb készített müzlimet.

- Én rád gondoltam Ashley! -vágta rá. -Úgyis itt vagy már.

Abban a pillanatban azt hittem kiköpöm a tejet, Ashtonnak kellett megveregetni a hátam, hogy ne fulladjak meg.

- Kösz-néztem a fiúra, majd Steven-re. -Hogy mi? Én?

- Igen. Tudsz gitározni, énekelni. Profi vagy és kész. Na vállalod?

- Hát...-kezdtem, de Luke félbeszakított.

- Persze, hogy vállalja.

- Lukee!-förmedtem rá.

- Ash, ez remek ajánlat! -dőlt hátra a székén.

- Jólvanna, vállalom-adtam meg magam.

- Király! -éljeneztek a fiúk.

- De milyen dalt fogok énekelni? Meg mit kell csinálnom a 'társelőadói címért'?-kérdeztem.

- Hát koncertekre te is jössz. Néhány dalt elénekelsz a fiúkkal, de lesz szólód is a koncerteken-felelte Steven.

- Oké. Akkor dobjak össze egy dalt?

- Nem kell. Egyelőre azt fogod énekelni, amit Ashtonnak írtál-jelentette ki, mintha a világlegtermészetesebb dolga lenne.
Na ja, ő is már hallotta.

- De azt én nem akarom! Inkább írok egy jobbat.

- Dehogy írsz. Az tökéletes úgy ahogy van. Gyakoroldd be és jövök értetek nemsokára, csak el kell intéznem valamit még-közölte és kiment a házból. Tipikus Steven. Meg se várja a reakciókat, már elmegy.
Na mindegy.

- Ez nem lehet igaz! Nem fogom azt énekelni-mondtam a fiúknak.

- De Ash, az kurva jó lett! Imádni fogja mindenki-nyugtatgatott Mikey.

- De mit fognak gondolni kinek éneklem?-estem pánikba.

- Nekem!-villantotta édes mosolyát Ashton.

- Ash, tudják a rajongók, hogy együtt vagytok-mondta Cal.

- Jól van, meggyőztetek! Megyek akkor átnézni-álltam fel az asztaltól, elmostam a tányérom és felmentem a szobámba.

Elővettem a fiókból a kissé összegyűrődött lapot. A kezemmel kisímítottam, és leültem az ágyamra. A címen sokat gondolkoztam, mert mégse lehetett Ashtonnak.
Végül ezt firkantottam a lap tetejére: Without you.
Tudom kicsit depis cím lett, de muszáj volt. Ha arra az időkre gondolok, összeszorul a gyomrom. Ashton, sőt még Justin is. Na mindegy, nem is gondolok ezekre a dolgokra.
Felénekeltem kétszer, aztán eljátszottam egyszer gitáron is. Simán ment.
Nincs mese, ez a kedvenc dalom magamtól.

Lerohantam a lépcsőn, kezembe a lappal.
Steven már ott várt. Érkezésemre rámszegezték tekintetüket.

- Na kész! -ültem le.

- Mi a címe? -kérdezte Ashton a jogos kérdést.

- Without you-közöltem drámaian.

- Az jó lesz. Mehetünk a stúdióba? -sürgetett Steven.

- Várj, várj...milyen stúdió? -vontam fel a szemöldökem. Ez nekem új volt.

- Felvesszük a dalt! -jelentette ki Steven.

- Mimii? -torpantam meg a bejáratnál.

- Na necsimár húgi! -fogta meg a karom Luke.

- Dee...Ashton, Calum és..Mike-kérdeztem a buszba.

- A gerlédet majd látod, de most hárman megyünk-tett pontot az ügy végére Steven.
Egy fintorral megajándékoztam mindkettőjüket, mire a stúdióba elindultunk. Csodás nap!

A stúdió egy viszonylag nagy épület. Párszor voltam már egy ilyenbe, amikor Luke-ek vitték a dalukat. De akkor is csak a folyosón ültem, akár órákig is.
Viszont most fordult a kocka. A bátyám ül kint azon a műanyagszékén, én meg...én meg éppen a dalt készülök felvenni, amit pár hónapja írtam a mostani barátomnak, hogy nélküle milyen. Fura az élet, az tutti.

- Készen állsz? -tett a fejemre a stúdiós emberke egy nagy fejhallgatót. A nyakam kissé oldalra billent a súlyától.

- Asszem! -sóhajtottam. Mire elkezdtük.
Egész könnyű volt. Mindössze csak el kellett énekelnem párszor, ami elég jól ment. Aztán Luke-ot behívták, hogy írjon alá pár papírt. (Ő most a gondviselőm.) Persze anyát is felhívtuk, aki beleegyezett. Szóval minden oké volt.

- Társelőadók leszünk! -mondta Luke, amikor kiszálltunk a ház előtt.

- Igen-ugrottam a nyakába talán túl hirtelen. Ezt ő persze furán fogadta. Csak kínosan megveregette a hátam. Majd eltolt magától.

- Na menjünk be! -indult a ház felé. Én meg utána mentem.

- Ashtoon! -ugrottam a nyakába, mikor beértünk.
Ő visszaölelt.

- Szeretet rohama van! -dobta le magát Luke.

- Héé! -toltam el magamtól Ashtont és a kanapéhoz mentem, ahol megfogtam egy párnát és neki dobtam. Erre ő is ugyanezt csinálta. Egy jó darabig ez így ment, amikor elfogyott a párna én felvettem a földről és folytattuk a "játékot".

- Álljatok már le! -jött le a lépcsőn Mikey és Cal.
Ezt persze Mike mondta. Feléfordultunk.

- Társelőadók leszünk! -jutott hirtelen eszembe.

- Jaah, milyen volt a stúdió? -kérdezte Calum.

- Tök jó! -mondtam.

- Na én eszek valamit, éhen halok! -kelt fel Luke és a konyhába ment.

- Ashton? -kérdeztem a fiúktól.

- A szobájába dobol-felelte Mikey.

- Jaa oké. Na felmentem a szobámba-ballagtam a lépcsőhöz, egyenesen a szobámba mentem.
Elterültem az ágyamon és elgondolkodtam pár dolgon.
Méghozzá, hogy jó döntés volt ez a dal. Mostmár engem is bármikor megállít az utcán egy képért vagy aláírásért. Nem mintha eddig nem állítottak volna meg a fiúk miatt. De az egészen más. Akkor én voltam Luke Hemmings húga és Ashton Irwin barátnője. Most viszont én vagyok Ashley Hemmings, csak simán. És ha ehhez egy dal kell és koncertezés akkor bevállalom. Remélem minden jól sül el. De csak reméltem.
Ahogy azt is, hogy Ashtonnal minden rendben lesz.

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Igen, nagyon eltűntem erről a sztoriról. De ezen kívűl még 2-t írók, szóval értsetek meg. ❤😊
Ha tetszett Vote-old és írj kommentet. Hamarason jövök.
Hannaxoxo💟