Mégegyszer utoljára

#25

- Ashley, kérlek csissd ki az ajtót! -hallottam Luke hangját.
Felkeltem az ágyból, a szemem megdörzsöltem, még jobban lekenve a sminkemet, de nem érdekel. A tükörbe belenéztem, hát nos a látvány nem éppen elragadó. Kisírt szem, teljesen elkenődött smink. Kócos haj. Khm, rosszabbul néztem ki, mint Szörnyella de Frász. Rosszabb napjain.
Kinyitottam az ajtót, meg a hajamat se simítottam le. Minek? Luke a bátyám, és ő már látott rosszabbul is.
- Úristen Ashley, mi a franc történt? - ölelt át.
Könnyek szöktek a szemembe. - Menjünk le a nappaliba! -feleltem, de hangom erőtlen volt.

A nappaliban a kanapé tipikus az a hely, ahol már Luke-al vagy anyával ha éppen nem dolgozott annyit mindent megbeszéltünk. Régen csak odakuporodtunk és néztük sorra a rajzfilmeket, most meg általában csak leülünk és beszélgetünk. Volt itt már összetört szív mindkettőnknek, de voltak boldog pillanatok is.
Például a fiúk itt alapították meg a 5 Seconds of Summert. Úgy, hogy itt volt már minden, és itthon ez a legfontosabb bútor számomra.

- Na ki vele! Addig nem állunk fel, amíg nem mondod el-szólt elsőnek. De nem kellett tovább noszogatni, egyből kitört belőlem.
Luke figyelmesen hallgatott. Majd így szólt a mondandóm végén.
- Sajnálom. De amúgy Ashton hívott, amikor hazafelé ment.
- Tényleg? És mit mondott?
- Ki akar lépni a 5sos-ból-felelte pár másodperc múlva.
- HOGY MI? -kerekedett el a szemem. Mert ez már kicsit durva volt. Kicsit szánalmasnak éreztem magam, hogy ennyire sírtam..
- Próbáltam lebeszélni, de úgy gondolja ha nincs benne akkor bármikor veled tudna lenni. Így nem köthetnék már a 5sos-hoz és... hozzám se-mondta.
- Te jó ég! Most azonnal kell beszélnem vele-álltam fel.
- Ash, ez nem túl jó ötlet.
- De, mert ha miattam akar kilépni, akkor talán meg tudnám győzni az ellentétéről-feleltem egyszerűen. De ez távolról sem volt ilyen könnyű.
- Ashley, ülj le-szólt, mert addigra már felálltam.
- Nem Luke. Nem hagyom, hogy kilépjem. Nem hagyom, hogy cserben hagyjon titeket és több ezer Ashton girl-t.
- Tényleg beszélnél vele?
- Igen, most nem rólam van szó hanem rólatok-mosolyodtam el és a bejárati ajtóhoz léptem.
- Amúgy Ash, te vagy a legelső Ashton girl.
- Hát remélem ez így is marad-feleltem és már ki is léptem a házból.
Leintettem egy taxit, elmondtam a címet és elvitt. Kifizettem a pénzt, majd kiszálltam.

Megálltam Ashton ajtaja előtt és bekopogtattam.
Pár perc múlva kinyitotta. Egy Tequila-s üveg volt nála. Egy negyed üvegnyi már hiányzott. Jézusom.
De úgy láttam még józan volt, hál' istennek. Bele se merek gondolni, ha most egy random újságíró látta volna most meg.
- Szia Ashton.
- Csá, mit akarsz?
- Először is bemenni-feleltem.
Kitárta az ajtót és bementem. Leültem a kanapéra, ő meg megtartva a tisztes távolságot leült mellém.
- Na mit akarsz?-kérdezte. Nekem meg a torkomba dobogott a szívem.
- Nos, Luke mondta, hogy kiakarsz lépni, azért jöttem, hogy rábeszéljelek az ellenkezőjére.
- Kösz nem kell-felelte bunkón.
- Ashton kérlek, hadd segítsek-mondtam.
-Húzz már el innen-közölte, és beleivott a Tequila-ba. Vagyis csak akart volna, mert én azzal a mozdulattal kilöktem a kezéből és az üveg a földön hevert. Széttörve, a padlón folyt az ital.
- Normális vagy, te teljesen hülye vagy? A tequilam-nézett rám.
Felpattantam, hogy keressek egy seprűt és egy lapátot.
Szó nélkül összesepertem és feltöröltem az alkoholt. Az üveg szilánkokat a kukába szórtam.
Majd leültem Ashton mellé. Sértődötten elfordította a fejét.
- Figyelj sajnálom, és most nem az italodra gondolok. Hanem a ma reggelre. És nem akarom, hogy több ezer Ashton girl-t cserben hagyj és Luke-ékat. Ha miattam döntöttél így akkor felesleges.
- Te vagy az első pedig. És nem akarok kilépni, csak ideges voltam. És én is sajnálom a reggelt-hajolt hozzám közel, hogy megcsókoljon. De hátrébb húzodtam.
- Alkohol szagod van, majd máskor, jó? -mondtam.
Bólintott és láttamm, hogy megbánta.
- Te lány, te még az ivásról is leszoktatsz-túrt bele a hajába. Aw. Hiányzott már Ashton.
- Na menjünk el hozzánk, Luke örülni fog, hogy így döntöttél-feleltem.
- Jó, menjünk-adta be a derekát.

Hazaérve Luke éppen videójátékozott. Érkezésünkre felkapta a fejét. Szó nélkül csak lepacsizott Ashtonnal, majd ledobta magát Ashton a kanapéra és beszállt a játékba. Értetlenül néztem a jelenetet. Meg kellett volna beszélni, hogy mégse akar kilépni. Erre meg...
Ah fiúk.

- Hahó, meg kéne beszélni-szólaltam meg kis idő múlva.
- Már meg volt-mondta Luke továbbra is a képernyőt nézve.
- Mégis mikor, és hogy?
- Ezt csak mi tudjuk érteni, a pacsiba minden benne volt-válaszolt. Hmm, fura.
- Oké, akkor... Ashton nem jössz fel a szobámba? -kérdeztem mást.
- Minek? -kérdezte.
- Mert kibékültünk és jó lenne beszélgetni.
- Nem békültünk ki-közölte, és letette a kontrollert és felállt, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Basszus, ezt is elcsesztük. Most kezdhetem előlről-kiálltott fel Luke. Majd észre vette, hogy most nem alkalmas és szó nélkül kikapcsolta a tv-t és felment az emeletre.
- Szóval mi van most? -kérdeztem.
- Nézd, nagyon kedvellek meg minden, de... -kezdte.
- Csak nem szeretsz, már. Értem én-fejeztem be.
- Nem, csak egyszerűen már ez nem működik köztünk.
- Hogy mi, ez most komoly? -hőköltem meg, mert nem tudtam elhinni. Annyit vártam rá és annyit sírtam miatta. Én nem tudok már nélküle élni. Valahogy nem ment. De nem hagyhattam annyiba.
- Na jól van, van fogalmad róla, hogy mennyit vártam rád, és mennyit szenvedtem, csak azért, hogy végre együtt legyünk és minden jó legyen. De nem, mert már megint minden szar lesz, amit nem tudok elviselni már. Lehet önző vagyok nem érdekel, de nem hagyom, hogy szakíts velem, küzdeni fogok érted, mert szükségem van rád-fejeztem be a hosszú monológom, ami illett volna valami romantikus film forgatókönyvébe.
Tátott szájjal bámult.
- Én... éhnn ezt nem tudtam-nyögte ki végül.
- Hát mostmár tudod-vágtam rá. És levágtam magam a kanapéra.
- Ahj, a fenébe is Ashley. Te meg azt nem tudod, hogy mennyit gondolkoztam kettőnkön. És basszus már értsd már meg, hogy
ha kilépek akkor rendesen együtt tudnánk lenni, úgy hogy ne tudjanak Luke-hoz és Cal-ékhoz kötni. Te nem akarod? -akadt ki teljesen. Majd leült mellém és a szemembe nézett.
- Én... nem akarom, hogy kilépj. Inkább válaszd, a több millió Ashton girl-t, minthogy csak engem. Nem akarok önző lenni. Nem akarom, hogy kilépj, kérlek ne hagyd cserben a rajongóitokat, a turnétokat. Kérlek, könyörgöm Ashton. Ha valaha is szerettél akkor nem lépsz ki-feleltem elhalt hangon.
- Most is szeretlek, és hidd el én se akarok kilépni.
- Ne is lépj ki, tesó! -jött le a lépcsőn Luke. Érkezésére odakaptuk a fejünket.
- Kösz bro-felelte oda.
- Na nem is zavarok, csak megyek próbálni a srácokkal-mondta és az előszobába ment. Kereste a kulcsát.
Ránéztem Ashtonra, aki vett egy mély levegőt és megszólalt.
- Várj megyek én is. Ne aggódj, nem lépek ki.
Luke megfordult és felnevetett.
- Király vagy! Na húzzunk-találta meg gyorsan a kulcsát és kinyitotta az ajtót.
- Csak fél percet adj-mondta Ashton és felém fordult. Kérdőn ránéztem.
Luke neki támászkodott az ajtónak várta a "jelenetet."

- Szóval, mégegyszer utoljára? - kérdezte.
- Mégegyszer utoljára! - mosolyogtam rá.

Majd közel hajolt és megcsókolt. De abban minden benne volt, a bánat, az öröm és tényleg minden. Csak most jövök rá, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk már együtt. És nem akarom elveszíteni, mert fontos nekem.
Aztán felállt és Luke-al elindult a próbára.
És fogalmam sincs, meddig ültem ott vigyorogva, de most szokatlanul minden rendben volt.

Sziasztok!
Meghoztam a legújabb részt, és mint látjátok megváltoztattam a címet. Mert már a My life is your dream-et elég gagyinak gondoltam ezért lett ez a mondat.
Na de, remélem tetszik és legyetek jók, boldogak. Én meg majd sietek a részekkel.
Hannaxoxo