Mégegyszer utoljára

#23

Amióta hazajöttünk Los Angelesből minden a régi lett.
Vagyis majdnem. Lehet jobb lett volna, ha az Ashtonos kapcsolatomat Los Angeles-ben hagyom.
Lehetett volna. Ugyanis nagyon sok minden változott az utóbbi egy hétben. Azt hittem, hogy vége van. Sírtam is e miatt.

Ez előző eset ma történt. Akkor kezdjük.
Éppen átmentem Ashtonhoz, ajtóba köszöntöttem, de láttam rajta, hogy valami baj van. Szóvá is tettem.
- Van valami baj? -kérdezte.
- Nincs-vágta rá és levágódott a kanapéra.
Leültem mellé. Fusztráltnak láttam.

- Figyelj, valami történt? -kérdeztem egy kis idő elteltével.
- Nincs semmi, fogd már fel. Sose lesz semmi-förmedt rám. Megijedtem.
- Ö, sajnálom, nem akartalak kihozni a sodrodból.
- Nem a te hibád. Az enyém.
- Mégis mi?
- Nem becsültelek meg elég jól, ahogy megérdemelnéd. Luke is rámparancsolta, hogy meg ne bántsalak semmivel, egyszerűen nem megy-nézett a szemembe mélyen. Összeborzongtam.
- Ash...ugye nem azt akarod mondani, hogy...-ijedtem meg nagyon.
- De-szomorodott el. - Minden percet élveztem veled, de attól félek, hogy szakítanunk kell! -mondta ki a végszót. Én meg elkezdtem bőgni. Bőgni, mint egy kisgyerek.
Túl sokat vártam Ashtonra, nem hagyhatom, hogy szakítsunk. Túl sok éjen át sírtam már, nem bírnám elviselni ha csak úgy kisétálna az életemből. Na azt már nem.
- Neheemmm...Ashton. Éhén szerehtlek. Kérlek neheee-kérleltem sírva.
Ennyit tudtam kinyögni.
- Sajnálom, jobbat érdemelsz. Ég veled Ashley! -suttogta.

Aztán idegesen felálltam és kirohantam a házból. Fogalmam sincs, hogy jutottam haza, de szerintem busszal mentem. Hihetetlen szép látvány lehetett, hogy kisírt szemekkel megyek végig az utcán kapucniba.
Pechemre tutti biztos, hogy egy paparazzi már rég felrakta Instára a nyomoromat.

- Ashley, mi történt! -hajolt felém Luke, amikor felkeltem az nagy alvásom után.
- Honnan veszed, hogy baj van? -fordultam oldalra.
- Sírva jöttél haza és felrohantál a szobádba-vázolta le Luke.
- Hát, ja. Történt valami-szöktek újra könnyek a szemembe. - Szóval, Ashton.....hát ő úgy gondolta, hogy jobb lesz ha szakítunk-nyögtem alig érthetően.
- A rohadt mocskos szemetet! -gurult pillanatok alatt dühbe a bátyám.
- Luke, a legjobb barátod-mondtam halkan.
- Leszarom. A húgom ezerszer fontosabb, mint ő. Azonnal felhívom. Nem hagyom, hogy összetörjèk a szíved.
- Késő. Már összetört-feleltem.
- Ó, tényleg. Mikor is?
- Még amikor Justin volt! De azután már ripityára tört.
- Oh, ripityára? -kérdezte.
- Luke!
- Oké. Felhívom mostmár- mondta, én meg csak meredtem bámultam magam elé.

Kicsöngött.
Luke ezeket mondta sorrendben.

- Csá!
- Te mégis mi a francról képzelsz?
- Megmondtam, hogy ha Ashley-t megbántod, akkor azt nem úszod meg.
- Mi az, hogy CSAK szakítottál? Elment a maradék eszed is? Nem vagyok veled együtt dolgozni többet.
- Nem hülyesèg, de jólvan csakis Calum és Mikera leszek tekintettel. És a rajongókra.
- Na csá!

- Ez durva volt-jelentettem ki amikor lerakta. Megvonta a vállát és kiment.

Kb. fél óra múlva lementem a nappaliba, ahol csodák csodájára ott volt Ashton. Luke mellett. Már ott voltam, hogy visszafordulok a szobám felé, amikor is Ashton megszólalt.
- Ashley, beszélnünk kell! Luke már tudja, amit mondani szeretnék-mondta.
Megfordultam. Ránéztem a bátyámra, aki bólogatott, majd felment a szobájába.

- Mi a francról! - vágtam be a bunkó énem és levágtam magam a kanapéra.
- Szóval, az egész akkor kezdődött amikor hazajöttünk LA-ból-kezdte.
Érdeklődve néztem rá, mire folytatta.
- Megzsarolt egy rajongó.
-Mégis mivel? -keltem ki magamból.
- Hogy tönkretesz. Ha nem szakítok veled, engem is és téged is. Iszonyatosan megijedtem. Azon az egy héten ami eltelt, gondolkodtam, hogy kéne ezt úgy, hogy ne bántsalak meg, aztán rájöttem, hogy ezt sehogy se lehet "finoman" közölni-mondta el.
- De várj. Egy rajongó mit tud csinálni? Ezt nem értem-értetlenkedtem.
- Éjjel-nappal fenyegető SMS-eket küldött. Egyszer le fotózott a boltba menet, amikor egy lánynak dedikáltam egy cetlit és megöleltem, mert azt szerette volna. És azzal zsarolt, hogy elküldi neked, hogy megcsallak.
- Jézusom, ez beteg egy ember.
- Az. Most jöttem, mert lelkismeretfurdalásom volt. Sajnálom Ashy-sütötte le a szemét. Aztán eszembe jutott valami.
- Mi lenne ha titokban lennénk együtt? -kérdeztem és Ashton szeme felcsillant.
- Ez jó ötlet. Viszont most mennem kell-hajolt közel és megpuszilta a homlokom, majd kiment.
Én pedig vigyorogva ültem tovább a kanapén, reménykedve, hogy működhet a tervem.

Sziasztok!!!!
Igeen, új résszel érkeztem, elég sok idő után. Amiért bocsánatot is kérek, de hát
mentségemre szóljon, hogy sokat kellett tanulni.
Na de, remélem, hogy tetszik. Ha igen akkor nyugodtan vote-old, kommentelj, kövess be, hogy mielőtt értesülj egy újabb részről.
Tényleg, hihetetlenül jól esnek a pozitív visszajelzések, úgyhogy királyak vagytok.😊😊😊
Hannaxoxo