Más szemszögből a világ

19.fejezet

"-Én csak egy istállófiú vagyok amíg te egy..."

-Én mi?
-Hercegnő.
Erre elkezdtem nevetni amíg Márk és a haverjai komolyan néztek rám.
-Na jó én nem vagyok semmiféle hercegnő. Nem tudom milyen tréfa ez de örülnék neki ha elengednétek a szüleim már várnak otthon és biztos aggódnak.
-Oh a "szüleid" tudják a történetedet és hogy nem ők az igazi szülők.
-Ők végig tudták hogy én elvileg egy hercegnő vagyok?
-Igen tudtak mindenről csak direkt nem szóltak neked.
-Értem de ehhez miért kellett elrabolni?
-Azért mert ha te egy hercegnő vagy apukád és anyukád király és királynő. És ha nem tévedek a királyi családnak nagyon sok pénze van és mennyit fizetnének azért hogy vissza kaphassanak téged.-mondta a "vezér".
-Márk!-kiáltottam oda a tömeg végébe.
Márk idejött hozzám és megkérdezte mit szeretnék.

-Igen?
-Miért szálltál be hozzájuk?
-Ezt már én sem tudom de azt tudom hogy ez volt életem legnagyobb hibája mert most elveszítelek téged és lehet hogy soha többet nem látlak.
Én oda akartam menni átölelni de a kötél visszatartott. Erre Márk sarkonfordult és elballagott logó orral.
-Jólvan fiuk most menjünk aludni mert kezd sötétedni. Ti ketten nem jöttök amig a lányt el nem raktátok egy biztonságos helyre a lovával együtt.
Erre az a két alak megfogta a lovam és bevezették egy boxba ami meglepő volt hogy a ház mellett van egy istálló.
Utána jöttem én eloldozták a kötelem de aztán rácsavarták a kezemre és megcsomózták és bezártak a lovam mellé éjszakára.
Mona okos volt és szétharapta a kötelet csak egy gond volt hogy ezek a boxok nem olyanok mint otthon és ezálltal nem tudtam kinyitni úgyhogy nincs menekvés.