Más szemszögből a világ

20.fejezet

Egyszer csak megpillantottam egy alakot aki közeledett felénk, de amikor ideért láttam hogy csak Márk volt az.
-Mit akarsz itt az éjszaka kellős közepén?
-Megmenteni téged. És most indulj.
-De veled mi lesz?
-Én majd megoldom.
-Ha megtudják hogy te engedtél el nem hinném hogy annak jó vége lesz.
-Mondom hogy megoldom.
-Én meg nem hagylak itt. Amíg nem ülsz fel mögém addig én nem indulok el.
-De tudni fogják hol vagyunk és nálatok fognak minket elöször keresni.
-Ne aggódj mi majd várni fogjuk őket.
Márk nem tehett semmit tehát felpattant mögém és haza vágtattunk.

Amikor hazaértünk bevittük Monát a boxába lemostam egy kicsit a lábait megetettem és attam neki vizet, aztán bementünk a házba.

Anya ott sírt a kanapén és apa próbálta vigaztalni. Mikor megláttak engem elkezdtek ölelgetni.

-Anya igaz az hogy nem ti vagytok az igazi szüleim?
Anya erre nagyot nyelt és ezt mondta:
-Igaz.
-És miért nem szóltatok nekem erről?
-Mert féltünk hogy elveszítünk.
-De én hogy kerültem hozzátok mi lett az igazi szüleimmel?
-Elvileg egy merénylet volt de gyakorlatilag senki sem tudja és te akkor még nagyon pici voltál.
-És most mi lesz?
-Először is beszámolsz arról hogy hol jártatok?

Beszámoltam mindenről és elmondtam a kis tervemet is hogy kéne lecsapni arra a bandára. A szüleimnek tetszett az ötlet.