Más szemszögből a világ

17.fejezet

Amikor magamhoz tértem egy cellában találtam magam de nem az a börtöni cella hanem egy ész szép volt és az ágy is rendes volt és nagy meglepődésemre Márk is velem volt egy cellában de nem értettem miért.
Márk csak az orrát lógatva ült az ágyon egy kicsit elmosolyodott amikor meglátta hogy magamhoz tértem és aztán folytatta amit abba hagyott.

-Mi a baj?
-Az hogy ez a hülye régen a legjobb haverom volt.
-És?
-Megesküdtem hogyha találok valami helyes csajt összehozom őt vele de az én szemszögemből te vagy a helyes lány és én nem akartalak összehozni ezzel a balfácánnal de megtalált és itt vagyunk.
-Én nem haragszom rád. Bisztosan olyat mondott amit nem szerettél volna hogy megtegyen és ezért esküdtél meg.
-Igen pontosan így volt.
-Mikor szándékoz elengedni minket ez a fafej?
-Nem tudom.

Erre odamentem Márkhoz leültem mellé ő felém nézett én is felé és azt tettem ami tudom hogy mindkettőnknek jól esne ilyen helyzetben megcsókoltam.

-Látom nem sikerült szakítanod ezzel a tökkelütöttel.
-Dave?
-Igen drágám
-Elöször is ne nevezz így másodszor meg ha igazán szeretnél hazaengednél Márkkal és a lovaimmal.
-Ahogy szeretnéd de csak egy feltételel.
-És pedig?
-Taníts meg lovagolni.
-Csak ennyi?
-Igen
-Rendben ha visszaadnád a telefonom elmenteném a számodat és holnap már jöhetnél is
-Khmm...holnap mi nem érünk rá Sharaval.
-Téged nem kérdezett senki.
-Jujj holnap tényleg nem jó de holnapután jó lesz.
-Akkor holnap után de Márk ne legyen ott.Vagy ott lehet csak ne szóljon hozzám.
-Rendben.

Erre elengedett minket, Márkot nem nagyon akarta mert nem tartotta be az ígéretét de ránéztem sóhajtott egyet és átnyújtotta a kantárszárat Márknak.
Felültünk a lovakra és elvágtattunk. Már sötét volt és gondoltam anya nagyon aggódott értünk.