Stay With Me |C. D.|MAGYAR|Átírás alatt|

chapter one

Egy hét múlva új életet kezdek. Itt hagyom London-t, és Chino Hills-be költözök. Az utóbbi napokban szinte nem mentem sehova. Nem hagytam el a lakást, ami elég ritka. Lidércként éltem, nem szóltam senkihez. Sokkolt a hír. Bár már egy ideje szó volt a költözésről, eddig még csak beszéltünk róla. De amikor a szüleimet áthelyezte a cég, egyből közölték velünk a számomra nem túl jó hírt. 10.-es ként elköltözni nem olyan szerencsés. Szerettem az osztályom, de annyira nem, hogy sírva váljunk el. Egyedül Kelly-vel volt könnyes a búcsú, akit óvoda óta ismerek. A távolság ellenére megígértük, hogy ugyanúgy legjobb barátnők maradunk. Reménykedtem, hogy így marad. És ahogy abba a ténybe, hogy 1 hét múlva költözünk, ugyanúgy vettem tudomásul azt is, hogy az ígéret, amit tettünk, egy nap alatt porrá foszlott. Nyugtatott a tudat, hogy valaminek a vége, valami új kezdete.

♢•♢•♢

Néma csendben dobozoltam be a cuccaimat már harmadik napja. Az utóbbi napokban nem nagyon ettem, egyrészt folyton pakoltam, másrészt étvágyam se volt. Nagy nehezen meggyőztem magamat, hogy legalább egy szendvicset egyek. Csoszogva tettem meg az utat a konyháig. Semmi életkedvem nem volt, ez a külsőmön is látszott. Kinyúlt, agyon használt pólókban, cicagatyákban és a kutyás mamuszomban éltem napjaimat. Elkészítettem a szendvicset és egy bögre kakaót, a tálcával egyensúlyozva a nappaliba mentem, és leültem a húgom mellé. Szokásához híven Magcon videókat nézett. Alapjáraton nem szeretem őket, de hátha lehelnek egy kis életet belém.

- Hallod Brook, eléggé ijesztő vagy – szólt hozzám a húgom. – Jól vagy?

- Köszi hugi, igazán kedves vagy. Meg vagyok.

- Nem lesz olyan szörnyű Chino hills. Tudod miért? – lelkesült be teljesen.

- Igen, tudom. Ott élnek ezek a vadbarmok – mutattam a kezemben lévő szendviccsel a tévé felé. – Inkább lefekszem, jó éjszakát – azzal felálltam a húgom mellől.

A koszos edényeket a mosogatóba raktam, és a fürdőbe indultam. Teleengedtem a kádat, levetkőztem és a hajamat felkötöttem kontyba, majd beültem a forró vízbe. Hátrahajtottam a fejem a támlára, és behunytam a szemem. Gondolatok ezrei kúsztak a fejembe. Teljesen ellepték az agyamat, esélyem se volt a kikapcsolódásra. Fél óra után kiszálltam a még mindig gőzölgő vízből, és magam köré tekertem köntösöm. Visszabújtam mamuszomba és szobámba indultam.

Becsuktam magam mögött az ajtót, és egy halkat sóhajtottam miközben végig vezettem a tekintetem a dobozokon. Már-már üres volt a szobám. A díszek és a képeim mar a dobozban pihentek. Íróasztalomon csak a laptopom volt meg egy csomag zsebkendő. A ruhásszekrényemből lógtak ki a ruhadarabok, a földön is volt egy nagy kupac. Kikerültem a dobozokat és lehúztam a redőnyt. Spotify-on benyomtam egy lejátszási listát, majd az ágyamra vetettem magam. 10 perc fekvés után átvettem a pizsamán, kikapcsoltam a zenét, és mielőtt bekuckóztam volna feltettem a telefonom töltőre. Az ablak felé fordultam, ahonnan beáramlott a holdnak fénye. Egy nyugtató gondolattal aludtam el. A hold ugyanúgy fog ott is világítani, mint itt.

1 hét múlva 

- Mindent bepakoltatok? - kérdezte anyu. 

Már kórusban vágtuk rá kérdésére a választ. A dobozainkat már tegnap elvitték, mindannyiunknak csak egy kisebb bőröndje volt, amiben azok a cuccok voltak, amiket már nem tudtunk dobozba rakni. Apu és anyu bepakolták a kocsiba a bőröndöket, Alice már kocsiban ült. Egyedül álltam az előszobában, eszembe jutott az összes emlékünk.