Stay With Me |C. D.|MAGYAR|Átírás alatt|

chapter two

Az is olvassa el, aki már olvasta, ugyanis átfogalmazódott, és van benne olyan rész, ami eddig nem volt. Remélem tetszik, jó olvasást!

- Brook! Gyere reggelizni - nyitott be szobámba apu, ám amikor meglátta, hogy még az ágyban fekszek, felnevetett. - Ugye nem terveztél egész nap aludni? - ült le mellém és megsimogatta a lábamat.

- Nem, csak szörnyen kényelmes az ágy - terültem szét.

- Na, ennek örülök. Terveztél valamit mára?

- Gondoltam szétnézek a környéken. Miért?

- Be kéne menni a sulidba pár papírt elintézni. Anyáddal úgy gondoltuk, hogy reggeli után be megyünk mindannyian, aztán felfedezhetnénk együtt a várost - vázolta fel a tervet.

- Jó. Mi a reggeli? - keltem ki az ágyból, majd felhúztam a redőnyt.

- Hát kisasszony, azt majd meglátod, ha lefáradsz.

- Ajj apu - nevettem fel.

Belebújtam a mamuszomba és apuval együtt indultunk reggelizni. Amint megéreztem a bacon illatát, apura pillantottam, és elkezdtem lefelé futni. Apu rögtön utánam eredt. Már kiskorom óta szokásunk, hogy aki hamarabb ér az asztalhoz, egyel többet ehet, mint a másik. Eleinte csak apuval versenyeztünk ezen, később Alice is beszállt a mókába.

- Hohó, Brooklyn Rosenfield, óvatosan! - rivallt rám anyu, amikor majdnem fellöktem.

- Bocsánat! - kiabáltam vissza, mire anyu csak felnevetett.

- Jó reggelt Szívem! - lassított le apu anyu mellett, és egy puszit nyomott az arcára.

- Nyertem - vigyorogtam apura, amikor elfoglalta a helyét.

- Csak hagytalak nyerni.

- Persze persze. Szóval, enyém az egyik baconod?

Egyszerre röhögtünk fel, majd neki álltunk a reggelinek. Mint minden étkezés, ez is vidáman telt. Sokat röhögtünk, apu szokásosan mondta a vicceit, amit már ezerszer hallottunk, de muszáj rajta röhögnünk, különben apu besértődik, és annak sosincs jó vége.

Reggeli után segítettem anyunak rendet rakni, majd elkezdtünk készülődni. Felrohantam a szobámba, hogy rendbe hozzam magam. Bevallom, a legtöbb időt a gardróbban töltöttem. Végül egy rövidgatyát, hozzá egy trikót és egy szandált vettem fel. Hajamat kifésültem és felraktam egy kis sminket. Fejem tetejére raktam a napszemüvegem, zsebembe raktam a telefonom és le mentem.

- Mehetünk? - kérdezte anyu, aki épp a cipőjét vette fel.

- - Aham.

- Apád már kint vár, mindjárt megyek én is.

Apu a ház előtt állt egy fekete Toyota camry-vel. Felraktam a fejemre a napszemüvegemet, döglesztő meleg volt. Bepattantam hátra, ahol már ment a lég kondi. Amint anyu és Ali is beszállt a kocsiba, elindultunk. Nagyjából 10 perc múlva érkeztünk meg a sulihoz. A nagy bejárat felett ott díszelgett hatalmas betűkkel az iskola neve. St. Margaret High School. Az épület krém színű volt és két emeletes. A bejárat előtt pár fokos lépcső volt, és itt volt a hirdető tábla is. A lépcső jobb oldalán bicikli tárolók voltak, a másikon pár pad. A parkoló és a placc most teljesen üres volt. Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk. Elfogott egy rossz érzés, de nem csak attól, hogy ilyenkor bekell jönnöm. A főfolyosó zengett a lépteinktől. Azt is hallani lehetett volna, ha egy tű leesik. A folyosóról jobbra is vezetett egy kisebb folyosó, itt volt az orvosi és az igazgatói iroda. Két-két fotel, és egy kávézó asztal kapott helyet. Apu bekopogott az igazgató ajtaján és a válaszra várt. Amikor ezt megkaptuk, beléptünk a terembe. Az igazgató asztala előtt négy szék állt. Alice ült a legszélére, mellé anyu utána én és apu. Az igazgató, név szerint Mr. Walls negyven év körüli lehetett, barna haja már őszülni kezdett. Fehér inget viselt vörös nyakkendővel és szürke mellénnyel.