Stay With Me |C. D.|MAGYAR|Átírás alatt|

chapter seven

Kellemes délutánt kívánok mindenkinek, aki még itt van!😁Hogy telik a nyaratok, meséljetek! Nagy örömömre, (és remélem a ti örömötökre is) sikeresen átírtam a hetedik részt, ami személy szerint a jelenlegi kedvencem. Mint "író" nagyon-nagyon ajánlom és remélem, hogy elolvassátok.😁Ugyanis, feltűnik egy új szereplő, aki nagyon a szívemhez nőtt.😍 Jó olvasást babák, a rész végén még jelentkezek.😉

Másnap reggel ahogy kinyitottam a szememet, hirtelen nem tudtam, hol vagyok. Aztán eszembe jutotta a tegnapi délután. Cameron - miután fél órán át csak feküdtünk - le ment kajáért, addig én dobtam Sky-nak egy üzit, hogy minden a legnagyobb rendben. Valószínűleg rögtön átadta a hírt testvérének, akitől szint úgy kaptam egy "Ügyes vagy kislány, büszke vagyok rád. Ezer puszi!" üzenetet. Akkor még helyesnek gondoltam az egészet. Még aznap éjjel is. Az egész ház üres volt, Cameron szülei és Sierra egyből Cameron nagymamájához utaztak. Késő estig beszélgettünk, kitárgyaltunk mindent. Nem mondtuk ki, de érezték a köztünk lévő vonzalmat. Ahhoz képest, hogy mennyire gyűlöltem őt, mostanra eléggé közel került a szívemhez. Talán túlságosan is. Hogy ez előnyömre vagy hátrányomra válik, a jó Isten se tudja. Cameron éjszaka el se engedett, talán titkon félt, hogy megszökök. Pedig szándékomban se volt.

Reggel fél nyolckor ébredtünk fel, Cameron pimasz módon tökéletesen nézett ki most is. 15 percig csak fetrengtünk az ágyban, rajtam Cameron felsője és egy bugyi volt, rajta pedig csak egy boxer. A falon lévő órára pillantva szél sebesen pattantam ki az ágyból. Cameron 1 perc alatt elkészült, majd kiment ameddig átöltöztem. Ameddig öltöztem összedobott két szendvicset, amit a hozzánk vezető úton megettünk. Amint kiszálltam a kocsiból Cameron elhajtott, azt mondta, hogy gyorsan még elintéz valamit, majd a suliba találkozunk. Anyuék még itthon voltak, amikor szó szerint berontottam a lakásba. Épp reggeliztek, futtában köszöntem nekik. Anyu rögtön utánam jött, gyorsan hadartam el neki a történteket, hálás vagyok neki, hogy nem tett fel további kérdéseket, csak hagyott készülődni. Negyed kilenckor fehérneműben szempillaspiráloztam, félő volt, hogy elkések. A hajamat még félig vizesen egy kontyba kötöttem, még sehogy se álltam. Kopogtak az ajtómon, én pedig elfelejtve, hogy félig meztelen vagyok, belépést adtam. Anyu, Ali vagy esetleg apu helyett Cameron jött be, perverz mosollyal mért végig egy századmásodperc alatt, szitkozódva kaptam fel köntösöm. Dallas egy pöppet se érezte magát kínosan, full nyugodtan ült le az ágyamra.

- Úgy egyébként. Mit keresel itt? Nem azt mondtad, hogy a suliba találkozunk?

- Hamarabb végeztem, mint hittem, és gondoltam, hogy elviszlek. Remélem nem baj - felállt, majd hátulról átkarolta derekamat és nyakamba puszilt.

- Nem, de ha elkésünk az baj lesz - sóhajtottam fel.

- Nem fogunk. Tudok segíteni?

- Rád bízhatom, hogy kiválaszd a ruhámat?

- Persze – kacsintott, majd eltűnt a gardróbba.

Addig elkezdtem szárítani a hajamat, reménykedve, hogy időben beérünk. Háromnegyedkor eltudtunk indulni, bár még így is késve értünk be. Szerencsére nem írták be, de megígértették velünk, hogy ez többet ne forduljon elő. Cameronnal összenéztünk és elmosolyodtunk. Pár pillanat múlva rezgett a telefonom. "Vajon az együtt alvásra vagy a késésre gondolt? Ezek közül csak egyet ígérhetek meg." Pirulva raktam el a telefonom és sebesen körmöltem le az egyenleteket, amit a tanár a táblára írt.

♢•♢•♢

A Cameronnál töltött éjszaka után egyre jobb lett a viszonyunk. Órákat és éjszakákat telefonáltunk át, minden kezdett a helyére állni. Egyre jobban érlelődött bennem az érzés, hogy szeretem őt. Úgy is éreztem, hogy ő is. De a nap folyamán bebizonyosodott, hogy hiába a sok beszélgetés, az elfelejtett puszik, hosszú ölelések és séták, pár perc alatt cserél le.