chapter three

4.3K 192 5
                                    

Az is olvassa el aki már olvasta, ugyanis egy "kicsivel" hosszabb lett (khm... ezer valamennyi szó helyett 3712 szó, csak egy kicsivel több, de tényleg :'D). A cselekmény is megváltozott, szóval TÉNYLEG OLVASSÁTOK EL! Írjátok meg kommentbe, hogy nektek hogy tetszik az átírt verzió, mert szerintem jóval jobb lett. Ha tetszett rész, és még nem vote-oltad akkor tedd meg most! :'D Nagyon-nagyon szeretlek titeket! Hamarosan hozom a 4. fejezetet. ;)

Ui.: Hogy tetszik az új rész?

Pontban 7 órakor szólt az ébresztőm. Még csak most feküdtem le - gondoltam. Nyöszörögve nyomtam ki az ébresztést és visszaraktam a fejem a párnára. A redőnyön keresztül beszöktek a reggeli napsugarak, könnyedén törtek utat arcomig. Kezembe vettem a telefonom, rögtön jött egy üzenetem.

Cameron Dallas: Jó reggelt csillagom!

Brooklyn Rosenfield: Hát most már nem lesz jó.. Kössz Dallas

Cameron Dallas: Hidd el, jó lesz. ;)

Brooklyn Rosenfield: Idegrángásod van, ember?

Cameron Dallas: Igen, a vágytól, hogy megcsókoljalak

Brooklyn Rosenfield: Azt merészeld. Olyan pofont kapsz, ha megteszed, hogy még nyolcvan évesen és zsongani fog a halott agyad tőle

Cameron Dallas: Hűha Brook, most teljesen befostam :D

Brooklyn Rosenfield: Ennek örülök! :) Kérlek hagyj békén, ne rabold az időmet. Kössz

Cameron Dallas: Nem az idődet, a szívedet rabolom el. Nem ugyanaz a kettő ;)

Ez kattant.

Leraktam a telefonom és a fürdőbe indultam. Megmostam az arcom, megfésülködtem és felraktam egy kis sminket. Mivel nagyon meleg volt már kora reggel, úgy döntöttem, hogy szoknyában megyek suliba. Előkerestem egy fekete alapon apró, fehér virágokkal díszített szoknyát, hozzá egy hosszú ujjú feszülős fekete has pólót. A nyakamba raktam egy madártollas nyakláncot, a fülembe fehér köves fülbevalót.

- Jó reggelt! Apu kérdezi, hogy elvigyen-e suliba - nyitott be Alice.

- Neked is! Szerintem sétálok. Amúgy, te melyik suliba mentél?

- Nem tudom mi a neve, de általános - a húgom 14 éves, és most nyolcadikos.

- Aham. Mindent értek - mosolyodtam el. - Hm... Gofri van? - szimatoltam bele a levegőbe.

- Az ám. De siessünk, mielőtt apu megeszi az összeset - nevetett fel.

Egymás mellett sétáltunk le a lépcsőn, amit furcsálltam, hisz' mindig versenyezni szoktunk. Anyu is szóvá tette, amikor leértünk és nem löktünk fel semmit.

- Hát veletek mi van? - kérdezte anyu, miközben elővette a nutellát és helyet foglalt.

- Kezdődik a suli - néztem kék szemeibe, miközben elvettem egy gofrit és megkentem nutellával.

- Nem ismerek senkit se, tök idegen lesz minden - sóhajtotta Ali.

- Hamar befogtok illeszkedni. Mind ketten nagyon aranyos és kedves lányok vagytok.

- Nem is tudom, kitől örökölték - szólt közbe apu, mire egyszerre röhögtünk fel.

- Egyértelműen tőlem - szállt vitába anyu.

- Tőled a szépséget, tőlem a kedvességet örökölték. Ennyi. Vita lezárva.

- Ne ilyenkor udvarolj! De mivel ilyen kedves voltál, most eltekintek a vitától.

Stay With Me |C. D.|MAGYAR|Átírás alatt|Donde viven las historias. Descúbrelo ahora