Barátságból Szerelem {Neymar}

1. fejezet (a nagy hír)

Sziasztok! Ez lenne a Neymaros blogom és remélem tetszeni fog. A részeket nem tudom mikor hozom, de amilyen gyorsan csak lehet ki teszem.
Jó olvasást.

Puszi Saci <3

Minden ember életében van egy ember, akire mindig számíthat, aki vigyáz rá, és testvérekénz szereti. Szerencsére ez nekem is megadatott, még pedig a mára igencsak híressé vált Neymar da Silva Santos szeméjében. Kicsi korunk óta legjobb barátok vagyunk, mindig számíthattunk a másikra
Most viszont egy fél éve el kellett mennie Barcelonába, hogy ott folytassa a karrierjét. Sajnos azóta nem láttam, de nagyon sokat beszélünk, főleg skypon, ahogy most is.

- Lala- szólított kiskori becenevemen, amit csak tőle fogadok el -mit szólnál ha azt mondanám, hogy költözz ide hozzám, Barcelonába. Már aanyira hiányzol, hogy nehéz elviselni, és én nem mehetek egy jó ideig, mert meccsek várnak ránk.

- Ney, én nagyon szívesen megyek, de előtte meg kell beszélnem a szüleimmel, és egyébként hogy gomdoltad?

- Lakj az én házamba, nagyon nagy nekem egyedül, és csak akkor van egy kis szín itt, ha Davi nálam van. -mondta. Davi egyébként Neymar fia, a Carolina-tól van. Nagyon édes kisfiú, és az anyukáját is nagyon szeretem, egy csupa szív lány, és amikor csak Ney rá ér mindig viszi a kicsi Davit az apukájához, hogy annyit lehessen vele amennyit vsak tud.

- Biztos vagy benne, hogy nem zavarnálak ott?

-Te hülye vagy. Most mond meg mikor zavartál te engem? Pont ellenkezőleg, nagyon szeretném, ha velem laknál. -őszintén szólva én is nagyon szeretnék nála lakni. Szerintem megyek.

-Oké, figyelj Ney, beszélek anyáékkal, és utána gyorsan visszahívlak. Puszi. - intettem bele a kamerába. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a konyhába, mert biztos voltam benne, hogy anyát ott találom. A nappaliba tévéző apámnak csak annyit mondtam, hogy a konyhába gyosan, kupaktanács. Lihegve álltam meg anyámék előtt, és egy nagy levegő után közöltem velük, hogy...

-Anya, apa úgy döntöttem Neymar-hoz költözök, Barcelona-ba. -és ez volt az a pont, amikor a szüleim szó szerint megfagytak. Én csak vártam, majd nagy sokára, apa vett erőt magán és reagált előbbi kijelentésemre.

- Édes kislányom, az rendben van, hogy felnőtt nő vagy, és szeretnél önálló életet, és őszintén szólva már számítottam erre, de nem gondoltam, hogy ilyen messze szeretnél menni.

-Tudom apa, viszont Neymar hívott és megkért, hogy költözzek hozzá, mert annyira egyedül van abbam a nagy házban és hiányzok neki. És ti is nagyon jól tudjátok, hogy.ő is nagyon nagyon hiányzik.

-Kicsim mi tudjuk, és örülünk is neki, hogy ennyire ragaszkodtok egymáshoz, ezért is támogatunk benne, hogy ott kezdj új életet. Nagyon fogsz hiányozni.

- Ti is nekem. Na akkor megyek pakolok, és szólok Ney-nek hogy megyek, készítse a szobámat. Amilyen gyorsan jöttem le olyan gyorsan mentem is vissza a szobámba. Neymar még mindig be volt jelentkezve, így gyorsan tárcsáztam. Kicsit várni kellett míg válaszolt a hívásomra, azonban nem egyedül volt. Egy nála idősebb férfi ült mellette.

-Öhm... Sziasztok. -intettem nekik.

-Szia. -válaszoltak szinkronban.- Carla bemutatom neked a csapattársam egyben legjobb haveromat, Lionel Messit.- mutatta be a foci legendát.

-Nagyon örülök. Neymar nagyon sokat mesélt rólad. Szinte másról sem tud, mint a legjobb barátnőjéről.- nevetett bele a kamerába Messi.

-Én is nagyon örülök. Rólad hallottam már sok mindent, Neymar emlegett egy pár vicces történetet.- mosolyogtam.- na mellesleg azért hívtalak Ney, hogy mikor indulhatok?-vigyorogtam rá.

-Amikor szeretnél. Már nagyon várlak. És gondolom, most jön az, hogy melegítsem a szobádat mire ide érsz.- röhögött legjobb barátom.

-Áh, túl jól ismersz. Most viszont ne haragudjatok,.de megyek, mert pakolok. Jó éjt fiúk.- köszöntem el, mire a két focista is így tett. Vigyorogva mentem a szekrényemhez, hogy kipakoljak belőle mindent és tele legyen velük a bőröndöm. Szépen sorban mindent össze szedtem, majd egy jó 2 óra pakolás után, elmentem fürödni, majd a jó meleg ágyamba vetettem magam.