Barátságból Szerelem {Neymar}

3.fejezet (Vacsora)

Sziasztok. Itt a következő fejezet. És kommentelni is ér, hogy tudjam van e értelme írni. :)

Jó olvasást.

Puszi Saci <3

Ezt. Nem. Hiszem. El. Ő mit keres itt? Barcelona- ban kéne lennie és a szobámat előkészíteni. Ugye milyen jó fej vagyok? Nem is örülök a legjobb barátomnak. Viszont valójában majd kicsattanok, hogy végre láthatom. Felsikítottam és a nyakába ugrottam. Annyira erősen szorítottam, hogy félő volt, hogy megfojtom.

- Lala nyugi, ne fojts meg- ölelt ő is ugyanolyan szorosan.

- Bagoly mondja verébnek. Te is megfojtasz- motyogtam a vállába. Cserébe csak elröhögte magát. Na kösz, így szeret a legjobb barátom.

- Jól van na, csak nagyon hiányoztál. A srácoknak már az agyára mentem annyit meséltem rólad. Szóval amint megérkeztünk muszáj bemutatnom nekik, mert nagyon kíváncsiak rád.

- De te mit keresel itt? Már nem mintha nem örülnék, de tudod, hogy holnap megyek.

- Azért jöttem, mert egy látni akartalak, kettő így legalább nem unatkozol majd az úton és tudunk beszélgetni. Amúgy a szüleid hívtak, hogy nem tudnék e eljönni az utolsó estédre itt, és magammal vinni, mert valamiért számítanak arra, hogy egyedül nem tudnál eljutni Barcelona- ba- nevett ki Ney.

- Na kösz én is szeretlek titeket- fordultam szüleim felé- de ebben van valami. De nagyon örülök, hogy itt vagy. És Raffaella de jó téged is látni.- öleltem meg őt is.

- De hát tegnap láttál.- csodálkozott.

-De az már egy nap.- mondtam neki sértődötten.- viszont nagyon fogsz hiányozni. És ti is- fordultam anyáék felé.

- Majd meglátogatunk titeket. De most már üljünk le és együnk, mert én személy szerint nagyon éhes vagyok. Csodálkozom, hogy ti nem vagytok csajok azok, annyit jártatok ma.- nézett ránk apa. Anyával csak elröhögtük magunkat.

- Mit csináltatok? - mosolygott Neymar.

- Vásároltunk.- vigyorogtam rá.

- Dios míó- nézett azég felé Ney. (jelentése: Istenem, néha előfordulhat benne egy egy spanyol kifejezés szerk.)

- Na most mi van?- néztem rá mérgesen.

- Ha te beszabadulsz egy bevásárló központba, onnan te nem jössz ki üres kézzel, és csak akkor van némi szerencse ha csak 1 órád van.- magyarázott bőszen.

- Jó, igazad van.- nevettem el magam. Van benne igazság, mert imádok vásárolni. Majd Barcelona- ba is elmegyek.

- Ajjaj, ismerem ezt a nézést. Ha jól sejtem, készüljek fel, mert Barcelona- ba is lesznek ilyen napok. Majd szólok Messinek, hogy beszéljen Anto- val, hogy menjetek együtt.

- Imádlak. Te jobban ismersz, mint én magamat.- öleltem.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt. Rengeteget beszélgettünk, kérdeztük Neymart, milyen a csapat, a meccsek, kikkel van nagyon jóban és elmondása szerint az MSN oszlopos tagja (Messi, Suárez, Neymar). Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan focizik a nagyok között. Igazából én is tudok focizni, Neynek köszönhetően, mert nem bírta elviselni, hogy a legjobb barátja nem konyít a futballhoz. Na majd játszunk jó sokat ha megérkezünk hozzá. Vacsora után Raffaella és Neymar a saját otthonába mentek, hogy tudjon találkozni a sztárfocista a szüleivel és megbeszéltük, hogy reggel hatkor találkozunk a repülőtéren, és megyünk a magángépével. El sem hiszem. Valaki csípjen meg.
Otthon mosolyogva feküdtem le az ágyamra, tudva, hogy holnap kezdődik az új életem. Nagyon várom, hogy rengeteg új emberrel megismerkedhessek, akik nem mellesleg a legjobb barátom életét is képezik. Remélem én is jól kijövök velük.
Ilyen gondolatokkal nyomott el az álom.