Barátságból Szerelem {Neymar}

7.fejezet

Sziasztok. Újabb résszel jelentkezem. Ez a rész most kicsit rövidebbre sikerült, meg nem is olyan érdekes, de nem akarom elkapkodni  a történetet, mert annak nem látom értelmét.

jó olvasást

Puszi Saci <3

Döbbenten néztem rá.

- Ezt megengedték?- kérdeztem.

- Naná. Engedélyt kértem Enrique- től. Nyugi. Figyelj én beállok a kapuba és rúgjad. Aztán majd cselezgetünk.- ismertette a személyes edzési tervet.

- Oké.- megvártam míg beállt a kapuba majd, ahogy tőle tanultam bebikáztam a kapuba. Majd rúgtam még egy párat, de volt olyan amit sikerült neki kivédeni. Hát nem kapusnak szánták az biztos.

- Na gyere, vedd el a labdát. -tudtam, hogy jobb nálam, ami nem is kérdés a világ egyik legjobb csapatában játszik, de ennek ellenére néhány gyengébb próbálkozás után, mikor láttam, hogy csak szórakozik, úgy gondoltam ideje komolyan visszavágni. Bele adtam apait-anyait és sikerült elszedni majd 20 méterről a kapura lőttem a bal felső sarokba. Büszke voltam magamra. Egyszer csak két ölelő kart éreztem a derekamra fonódni.

- Szép volt. Büszke vagyok rád.- majd megpuszilt. Ekkor eszméltem fel, hogy a csapat többi tagja a lelátóról figyelte a játékunkat. Elnevettem magam zavaromba.
Legnagyobb meglepetésemre Luis Enrique is ott ült közöttük és mosolygott.

- Nagyszerű voltál. Hol tanultál meg így futballozni?- érdeklődött az edző.

- Nagyon jó tanárom volt. A 11-es csatára kiváló munkát végzett a tanításomban.- húztam ki magam büszkén.

- Valóban, Neymar nagyszerű focista és remekül megtanította magát játszani. Nem gondolkozott még rajta, hogy profi játékos legyen?- kérdezte.

- Őszintén szólva fiatalabb koromban megfordult a fejemben, de most mást pályát választottam, és egyébként is meghagyom Ney-nek a szuper focista karriert.- mondtam őszintén.

- Értem. Ez becsülendő. Látszik közöttetek, hogy nagyon szeretitek egymást, mint két testvér.

- Ez így van. Mióta az eszemet tudom, ott van az életemben és nem szeretném ha ennek vége lenne. Ahhoz túl sokat jelent nekem.

- Igen. Egy legjobb barátot elveszíteni fájdalmas, de egy testvért még annál is.- hallgattam az edző gondolatmenetét, és egyet kellett vele értenem.

- Hé, Lala jössz?- hallottam meg Ney kiabálását egy másik folyosóról. Gondolom nem láthatta, hogy az edzőjével beszélgetek.

- Nagyon örültem.- mosolyogtam Enrique- re.

- Szintúgy. És örülnék ha tegeződnénk.- mosolygott töretlenül. Nagyon bírom a hapsit.

- Részemről rendben. Viszlát.- köszöntem el, mert Ney már nagyon keresett.

- Akkor gondolom holnap is jön Neymar- ral.

- Természetesen, ha nem baj.

- Dehogyis. Na engedlek, már nagyon türelmetlenkedik a 11- es.- nevetett, és a megnevezésre én is felnevettem.

- Viszlát.

Ráfordulva a másik folyosóra Neymar türelmetlen fejével találtam szembe magam.

- Hola. Merre jártál?- nézett a szemembe.

- Enrique- vel beszélgettem.- vontam vállat.

- Miről?- csodálkozott.

- Nem lényeges, csak kérdezte, hogy miért nem lettem profi focista ilyen tudással.- vontam vállat.

- Oké. Mehetünk haza?- karolta át a vállam fél kézzel.

- Naná, már úgy is éhes vagyok.- nevettem.

Otthon jól megebédelve levetettük magunkat a Tv elé, és idiótábbnál idiótább filmeket néztünk. Este most korán lefeküdtünk, mert holnap Ney- nek szintén edzés, és nekem is fel kell kelnem korán, ha menni akarok vele. De elalvás előtt még átgondoltam az elmúlt egy hetet, hogy hogyan is jutottam el ide. A végeredményre mosolyogva gondoltam. És ugyanazzal a vigyorral merültem álomba.