Barátságból Szerelem {Neymar}

2. fejezet (Csajos nap)

Sziasztok! Ez lenne a második fejezet. Vote- olni, komizni szabad ;)
Jó olvasást!

Puszi Saci

Reggel izgatottan keltem, ugyanis holnap megyek Neymar- hoz. A mai napot a szüleimmel töltöm, hogy el tudjunk búcsúzni. Gyorsan felöltöztem, majd lementem reggelizni. Már az ajtóban éreztem a finom palacsinta édes illatát. Amint beléptem az asztalhoz ültem.

- Jó reggelt- köszönt édes anyám. Már korán reggel nagyon fitt volt.- arra gondoltam elmehetnénk ma vásárolni egy két új ruhát, egy kis ruhatár frissítés sose árt.- imádtam anyával vásárolni menni, nagyon jó az ízlése, és mindig talál nekem valami fantasztikusat, ami mellett én elhaladtam.

- Neked is jó reggelt. Nagyon örülök, hogy elviszel vásárolni, legalább tudunk rendesen beszélgetni, mert itthon apa mindent hall.

- Hát igen, szeret hallgatózni, ha rólad van szó. Viszont este megyünk együtt vacsorázni, hogy el tudjunk rendesen búcsúzni.

- Úh, de jó. Szeretek veletek étterembe menni.

Hát igen a szüleim alapvetően nagyon jó fejek.

- Viszont csinosan öltözz, mert kivételesen drága étterembe megyünk.

- Hogy hogy?- érdeklődtem.

- Hát mivel ez az utolsó estét szeretnénk megadni a módját. És mi lehet jobb mint egy szép családi vacsora. És meghívtuk Rafaellat is.- kacsintott. Neymar húgával mindig is nagyon jóban voltunk. Sosem féltékenykedett, hogy a bátyja sok időt tölt velem, gyakran csatlakozott hozzánk, aminek nagyon örültem.

- De jó. Régen láttam már Rafaellat.- virultam.

- Igen tudom, éppen ezért. Na akkor egyél és menjünk mert nem érünk oda 7-re az étterembe.

Gyorsan magamba tömtem a reggelimet és futottam a táskámért majd a cipőmet felhúztam és vigyáz állásba vártam anyát. Ő csak röhögve jött oda hozzám és felvéve a kocsi kulcsot indultunk a csajos napunkra. A plázába érve bele vetettük magunkat a ruhák tömkelegébe. Délután 5-kor végeztünk és rendesen megpakolva értünk haza. Rettentően fáradtak voltunk, de a vacsit semmi pénzért nem hagytam volna ki. Felmentem és elkezdtem készülődni. Hatalmas mázlim, hogy vettem ma egy csodás türkíz kék ruhát, ami tökéletesen illik az alkalomhoz. Gyors zuhany, majd smink és haj. Ez után felvehettem a ruhát majd a cipőt is. Az órámra pillantva tudatosult bennem, hogy idő van. Felkaptam a táskám és indutam szép lassan, mert nem akartam leesni a lépcsőn.

- Csodásan nézel ki kicsim- dícsért meg apukám, aki szintén nagyon elegánsan nézett ki.

- Köszönöm, ti sem panaszkodhattok.

Beszálltunk az autóba majd az étteremhez hajtottunk. Apa leparkolt, majd mindannyian kiszálltunk és bementünk.

- Jó estét. Volt foglalásuk?- kérdezte a pincér a bejáratnál.

- Jó estét. Igen, Sanchez névre volt foglalva egy öt személyes asztal.- mondta apa. De várjunk, miért öt személyes? Ha jól számoltam és nem vagyok hülye, akkor Rafaellával együtt vagyunk négyen. Nem sokáig gondolkodtam rajta, mert amint a pincér az asztalhoz kísért minket rájöttem, miért öt személy. De nagyon meglepődtem, azon, hogy kit is láttam.