Az általam kiválasztott bárban, - mikor odaértünk, - már nagyon jó hangulat volt és hangosan dübörgött a zene. Első utam a bárpulthoz vezetett, hogy egy kis alkohollal elindítsam a bulit, majd bevettettem magam a táncolók közé. Ütemre mozgattam a csípőmet és teljesen átadtam magam a zenének. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy Harry egy bárszéken ülve néz hamiskás mosollyal az arcán. Nemsokára felállt és eltűnt a szemem elől. Nem akartam azzal foglalakozni, hogy hova ment, nem igazán érdekelt, amíg meg nem éreztem két kezet a derekamon. Felnéztem és nem nagy meglepetésre megláttam Harryt. Gyorsan elhúzódtam tőle, de ő megfogta a kezem és magához húzott.
- Ne csináld már, csak táncolunk! – suttogta a fülembe. Meleg lehelete lágyan simogatta az arcomat, mire kicsit megborzongtam.
Kezeimet átkulcsoltam a nyaka körül, ő pedig átkarolta a derekamat és magához húzott. Érintése helyén bizsergett a bőröm és le sem tudtam venni a szemem róla. Ő is folyamatosan engem nézett, meg mindig azzal a hamiskás mosollyal az arcán.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy szája vészesen közelít az enyémhez. Mindennél jobban vágytam a csókjára, de aztán eszembe jutott, hogy azon vagyok, hogy kikészítsem őt, úgyhogy az utolsó pillanatban elfordítottam a fejemet, így csak egy puszit tudott adni az arcomra.
- Nem adod meg könnyen magad, igaz? – nevetett fel.
- Soha nem leszek a tiéd. – jelentettem ki.
- Várjuk ki a végét. – suttogta a fülembe, mire újra megborzongtam.
- Ha ennyire nem megy, segítek szerezni egy lányt ma estére, legalább rólam leszállsz addig. - mondtam, bár nem így éreztem.
Megragadtam a kezét és beleegyezését meg sem várva elkezdtem húzni a bárpult felél egy általam kiszemelt bögyös fekete hajú lány felé, aki „prédára" várva ült egy bárszéken, színes koktélt szürcsölgetve szilikonnal feltöltött ajkaival.
Mindig is nagy rajongója voltam az Így jártam anyátokkal-nak, bár még sosem próbáltam ki Barney trükkjét, de végre adott volt az alkalom, szóval úgy gondoltam, mért is ne.
- Szia! Ismered Harryt? – kérdeztem a csajtól és gyorsan magam elé toltam Harryt, majd elhúztam a csíkoz – A hotelszoba az enyém. – suttogtam még halkan a fülébe, majd eltűntem.
Ezek után már nem sokáig maradtam a bárban, nem bírtam nézni a vidáman csevegő és csókolózgató párocskát, még ha csak egy éjszakára szólt is a kapcsolatuk. Talán hiba volt „bemutatnom" őket egy másnak, de késő bánat.
Hajnali egy óra felé értem vissza a hotelbe. Csendben osontam a folyosón, nehogy apa vagy valamelyik embere észrevegyen, de szerencsére nem ütköztem semmilyen „akadályba".
A szobába érve gyorsan lemostam a sminkemet, majd lezuhanyoztam és felvettem a pizsamámat, ami egy rövidnadrágból és egy hosszú pólóból állt. Mire az ágyba kerültem már olyan fáradt voltam, hogy pár perc múlva mély álomba szenderültem.
Másnap reggel, mikor felébredtem a nap meleg sugarai simogatták az arcomat. Nyújtózkodtam egyet, majd kinyitottam a szemem, de a fény miatt rögtön vissza is csuktam. Pár pislogás után teljesen kitisztult a látóköröm és már nyitva tudtam tartani a szemem. Hirtelen annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról és felsikkantottam. Harry feküdt velem szemben, de olyan közel, hogy arcunkat csak pár centiméter választotta el egymástól.
- Te teljesen megzakkantál? – förmedtem rá – Tudod mennyire megijedtem?! Különben is utálom, ha alvás közben néznek. – álltam el a földről.
- Pedig olyan aranyos vagy amikor alszol, egy rossz szót nem szólsz. – gúnyolódott, mire fejbe vágtam egy párnával – Na látod! Még csak most keltél fel és máris verekszel!
Újra meg akartam csapni a kispárnával, de most nem sikerült, mert megfogta a másik végét és megrántotta, mire elvesztettem az egyensúlyomat és mellé estem az ágyra. Huncut mosolya elárulta, hogy pontosan ez a volt a célja. Magához húzott és átkarolta a derekamat, úgy, hogy akármennyire is próbálkoztam nem tudtam kiszabadulni. Zavaromban pír öntötte el az arcomat és szívem hevesen elkezdett dobogni.
- Elengednél? – kérdeztem, mikor végre megtaláltam a hangom.
- Nem. – válaszolta egyszerűen.
- El fogunk késni. – néztem az óraára, ami már 10-et mutatott – Apa mérges lesz.
- Nem baj. – mondta vigyorogva. Erről eszembe jutott egy tábori emlék.
„- Hol van Harry? – kérdezte Sarah kíváncsian, miközben a buszra vártunk.
- Nem tudom. – vontam meg a vállam – Mért nincs még itt?
- Én még nem láttam ma a reggelinél sem, de ha nem ér ide fél percen belül, - mutatott a sarkon beforduló buszra – akkor le fogja késni a múzeumlátogatást.
- Mindjárt jövök! – mondtam gyorsan és elindultam vissza a 12-es a szobába.
Harry még az ágyában húzta a lóbőrt. Először nagyon fura volt, hogy egy fiúval kell megosztanom a szobát, de nagyon megkedveltem őt az utóbbi három napban.
- Harry! Harry, ébredj! – suttogtam, mire kinyitotta a szemét – El fogunk késni!
- Mennyi az idő? – kérdezte rekedten.
- 9 óra és itt van a busz!
- Nem baj! – mondta és visszacsukta a szemét.
- Büntetést fogsz kapni, ha nem mész el! – hirtelen megfogta a karom és maga mellé rántott. Farkasszemet néztem gyönyörű zöld szemeivel.
- Kapjunk büntetést együtt. – ajánlotta fel.
- Azt akarod, hogy itt maradjak? – kérdeztem.
- Csak ha te is szeretnéd. – mosolyodott el úgy, hogy nem bírtam nemet mondani.
- Rendben. – bólintottam.
Betakart a takarójával és magához húzott. Soha nem találkoztam még ilyen közvetlen és tökéletes fiúval. Minden percét élveztem, mikor a közelemben volt. Nem is lett volna olyan jó a múzeumlátogatás, ha ő nincs ott. Ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam édes szuszogását."
- Mit akarsz? Nem játszottad ki magad az éjszaka? – céloztam fekete csajra a bárból.
- Nem, nem volt probléma, elég jól elvoltunk. – felvontam a szemöldökömet. Ennyire azért nem voltam kíváncsi az estéjére azzal a csajjal és be kell vallanom féltékeny lettem. – Egészen reggelig. Ha hallottad volna, hogy milyen dumát nyomott le, hogy megadjam a számomat.
- És persze te nem adtad meg. – tettem hozzá.
- Hát nem. – mondta természetesnek véve a dolgot.
- És ha ő többet akart volna egy éjszakánál?
- De nem akart. – vágta rá.
- Persze és csak viccből kérte el a számodat, mi? Csak kihasználtad. – állapítottam meg, mire felhúzta a szemöldökét.
- Nem! – tiltakozott – Mindkettőnknek jó volt. Különben is azt mondtad, hogy ismersz, nem? Ha ismernél, nem hinnél minden pletykának és nem gondolnál rólam ilyeneket. – mondta és lazított a szorításából, úgyhogy sikerült kiszabadulnom.
- A régi Harryt ismertem, de ezt az újat már nem. – mondtam és bementem a fürdőbe.
Mikor elindultunk a koncert helyszínére, nagy tömeg várt minket a hotel előtt. Tele volt minden fotósokkal és riporterekkel. Mindig is utáltam a rivaldafény, úgyhogy hányingerem volt ettől az egésztől, bár nem én voltam a fő célpont. Apu a lelkemre kötötte még mielőtt kiléptünk a hotel ajtaján, hogy ne válaszoljak senkinek, de az egyik újságíró kérdésre muszáj volt válaszolnom.
- Ashlyn! Együtt vagy Harryvel? – kérdezte, gondolom, mert megláttak tegnap este Harryvel együtt menni a bárba.
- Áh! – legyintettem – 30 alatt vagyok!
Harry ezt hallotta és egész nap szúrós szemmel nézett rám, de nem érdekelt, sőt, büszke voltam magamra.
Persze a koncert hatalmas sikert aratott, néha azon kaptam magam, hogy az egyik dalukat dúdolom, de gyorsan leállítottam magam.
Az autogramosztás után rögtön visszamentünk a szállodába. A fiúk nagyon fáradtak voltak, úgyhogy a bulizásról szó sem lehetett. A Harryvel közös szobánkba felérve egy gyors zuhany után rögtön bezuhantam az ágyba. Meg éreztem, ahogy Harry mellém fekszik, majd el is aludtam és gyönyörűt álmodtam.
„- Na, kezdjük! – huppantam le a zongora mellé a székre. Készen álltam, hogy elkezdjük írni a dalt, amit feladatként kaptunk.
- Min tudsz játszani? – érdeklődött Harry mosolyogva.
- Zongorán és gitáron, de zongorán szeretnék, te pedig énekelhetnél. – tanácsoltam.
- Rendben. – bólintott gyönyörű szemeivel a szemeimbe nézve – Van egy ötletem. Szóljon ez a dal erről a nyárról, legyen egy emlék.
- Oké és mi legyen a címe? – kérdeztem mosolyogva, mert tetszett az ötlet.
- Summer '09."
