¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Hát, mit nem mondjak, sok mindent mondtak már rám, de ilyet, esküszöm, hogy még soha! – hallottam meg egy nem várt hangot az ajtó felől.
- Te meg mit csinálsz itt, Harry? – pattantam ki hirtelen az ágyból. - Én is örülök, hogy látlak! – dőlt neki az ajtófélfának, miközben próbált elfojtani egy mosolyt. A lehető legcsúnyábban néztem rá, hogy elérjem, hogy komolyan vegyen. Ellökte magát a faltól és tett felém pár lépést, hogy arcomon éreztem meleg leheletét. - Most komolyan Harry. Mit csinálsz itt? – kérdeztem cseppet sem határozottan, mire minden vidámság eltűnt a tekintetéből. - Hát... igazából... - kezdte idegesen, én pedig türelmesen vártam. – Utánad kellett jönnöm. Ma reggel, megkérdezted, hogy tudok-e olyat mondani, amiért maradnál, én pedig nem tudtam. Viszont most tudok olyat mondani, amiért vissza gyere New Yorkba. Sosem gondoltam volna, hogy ez fog történni, de én teljesen beléd szerettem. Szeretlek, Ashlyn! – mondta lágyan, gyengédséggel a szemében.
Először el sem hittem, amit mondott. Lepkék repdestek a gyomromban és szívem a torkomban dobogott. Sosem reménykedtem abban, hogy Harrynek valamilyen érzése lesz irántam, most pedig azt mondta, hogy szeret. Átkaroltam a nyakát és hevesen megcsókoltam. Nem volt hosszú csók, de benne volt minden érzelem. Minden szenvedéssel töltött nap, az együtt átélt napok öröme, minden szenvedés és fájdalom. Egy kis idő után elhúzódott tőlem, de karját még mindig a derekamon pihentette. Egy örömkönny csurrant ki a szememből, amit Harry gyengéden lecsókolt, majd szorosan magához ölelt. Belélegeztem bódító illatát és azt kívántam, bárcsak örökké a karjai közt tartana.
- Birtoklás mániás? – kérdezte kis éllel a hangjában, de tudtam, hogy igazából mosolyog. - Azt hitted, hogy nem veszem észre, hogy milyen parancsolgatós vagy? „Ash, menj aludni, mert holnap fáradt leszel! Egyél valamit, különben rosszul leszel! Ash, nem mehetsz ilyen ruhában bulizni!" – utánoztam nem nagy sikerrel a hangját, mire felnevetett. - Csak nem akartam, hogy valami bajod essen – mondta kissé komolyabban. - Tudom. Köszönöm – nyomtam egy puszit a nyakára. - Tudom, hogy sokat kell még ahhoz bizonyítanom, hogy újra elnyerjem a bizalmadat, de lennél a barátnőm? – kérdezte mosolyogva. - Egy feltétellel – húzódtam el az öleléséből. – Itt alszol ma nálunk. - Már azt hittem, sosem kérdezed meg. - Nem vagy éhes? – kérdezte jó házigazda módjára. - Nem, ettem a repülőn, csak fáradt vagyok, nem tudtam aludni a gépen – mondta és elnyomott egy ásítást. - Balra a második ajtó a fürdő – tájékoztattam. - Köszönöm – adott egy hosszú puszit az arcomra, majd kiment a szobámból. Úgy éreztem, hogy ez a „Köszönöm" nem csak az eligazításra és a meghívásra vonatkozott, hanem a csókra, arra, hogy igent mondtam és, hogy mindent, amivel fájdalmat okozott nekem megbocsájtottam neki.
Amíg Harry fürdött, én bementem öcsikém szobájába, hogy ellenőrizzem, hogy alszik-e még, de mélyen szuszogott a kiságyában. Már éppen visszaértem a szobámba, mikor hangos sikoltozást hallottam a folyosóról és csak remélni mertem, hogy Adam nem ébredt fel a kiabálástól. Gyors léptekkel a folyosóra siettem, ahol a fürdőszoba ajtajában megláttam Harryt, akinek a csípőjén hanyagul lógott egy törölköző. Pár pillanatig szememet jól kidolgozott felsőtestén legeltettem, majd figyelmem a vele szemben álló Dorotára terelődött, aki fenyegetően Harrynek szegezett egy portörlőt.
