Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
14. fejezet: A stylistok mindig kitesznek magukért!
- Ash! Jó reggelt, Álomszuszék! – hallottam meg Harry édes hangját, mire önkéntelenül belemosolyogtam a párnába. Pár pislogás után sikerült kinyitnom a szemem. Harry az ágyon ült, fölém tornyosulva hatalmas mosollyal az arcán. Ő már régebben felébredhetett, mert teljes „harci díszbe" volt öltözve. - Szia! – köszöntem kissé rekedtesen. - Rendben vagy? – kérdezte, mire én értetlen képet vágtam. – Az éjjeli dologra gondolok – magyarázta. – Minden oké? - kérdezte aggódással a szemében. - Persze. Köszönöm. Nem tudom, mi lett volna, ha te nem vagy ott – mondtam hálásan. - Nincs mit – mosolygott. Ekkor ránéztem a falon lógó órára, mire elkerekedett a szemem. - A francba! Már fél egy van! – ültem fel hirtelen, akkora lendülettel, hogy elég keményen összefejeltem Harryvel. - Áú! – kiáltott fel fájdalmasan és a homlokához kapott, pont, mint én. - Mért nem keltettél fel? Még gyakorolnom kellett volna! – vontam felelősségre. - Jaj, Ash! Tudni fogsz mindent, ne aggódj annyit! Különben is lesz még egy kis időd, mielőtt beengedik a rajongókat – masszírozta a fejét, ahol egy szép piros folt emlékeztette a kis koccanásunkra. - Nagyon kemény fejed van – állapítottam meg és felnevettem. - Még te beszélsz, Szélvész Kisasszony?! – mondta tettetett felháborodással. - Na jó, kapsz még egyet, ha még egyszer így szólítasz! – emeltem fel fenyegetően a mutatóujjamat, majd kipattantam az ágyból és a tegnap este kikészített ruháimmal bevonultam a fürdőszobába.
Egy gyors felöltözés és fésülködés után, mikor bementem a hálóba Harryt már nem találtam a szobában, csak egy cetli és egy nagy tálca reggeli volt az étkezőasztalon.
Lementem a fiúkkal a bárba, pontban 1 órakor találkozunk a kocsinál! Jó étvágyat a reggelihez, nem tudtam, mit szeretsz, úgyhogy hoztam mindenből! xx, H
A rövid üzenet mosolyt csalt az arcomra. Nem szoktam meg, hogy valaki, főleg nem egy fiú ennyire gondoskodik róla, de mit ne mondjak nagyon jól esett. A reggeli nagyon jól nézett ki és az íze is fantasztikus volt, de nem tudtam valami sokat enni, mert az esti koncert gondolatára a gyomrom borsó méretűre is zsugorodott és három falatnál több ételt még, ha akartam volna, sem tudtam volna legyűrni. Ahogy Harry írta pontban 1 órakor lent is voltam a parkolóban, ahol indulásra készen már csak rám vártak, úgyhogy el is indultunk. Fiúk gyorsan bemutattak a zenekar tagjainak, akik egytől-egyig mind nagyon kedvesek és őrültek voltak, gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Rögtön el is kezdtük a gyakorlást, hogy a koncert alatt rendesen tudjunk majd egymáshoz alkalmazkodni. Az elején elég döcögősen haladtunk be-becsúsztak kisebb-nagyobb hibák, de végül sikerült ráhangolódunk egymás ritmusára. Három óra múlva úgy döntöttünk, nagy magabiztosan, hogy ennél jobbak lenni már bűn, úgyhogy boldogan, de kissé még szorongva mentem be a fiúk öltözőjébe. Nem is kopogtam, csak simán benyitottam. Egy kis keresgélés után sikerült megtalálnom őket a fürdőszobában, ahol éppen csoportos fogmosást tartottak. Mind az öten a fogaikat kefélték, nekem pedig ezen önkéntelenül nevetnem kellett. Pár másodperc múlva öt habos fogkefét éreztem az arcomon, amik öt hosszú, mentolos csíkot hagytak a bőrömön.
