Nagyon gyorsan eltelt ez a hét. Örültem, hogy végre újra találkozhatok Dorotával, Sarah-val, de legfőképpen az én drága kisöcsémmel, Adammel. Szinte minden pillanatot vele töltöttem, kivéve persze, mikor éppen nem Sarah-val ecseteltük a külön töltött két hetünket, persze főleg én beszéltem, nagyon sok mesélnivalóm volt. Nagyon jó volt a hét, amit a családommal töltöttem – Sarah, olyan, mintha a testvérem lenne, Dorota, pedig egyébként is családtag -, viszont nagyon hiányoztak a fiúk, főleg Harry. Ideje volt beszélnem vele, elég rendesen össze voltam zavarodva a csók után, de nem akartam a pihenőjük alatt zavarni, mert apától azt hallottam, hogy hazautazott Holmes Chapelbe. Igaz, hogy ismerem a családját, mivel a tábor után sokszor voltam náluk és nagyon megszerettem őket, de gondolom, Harry elég ritkán mehet haza, szóval nem akartam megzavarni a kis családi idillt.
Kissé idegesen rohantam le a lépcsőn az egy hét elteltével. Sokszor utazgattunk apával, de New Yorkban még sosem jártam. Szerencsére nem lesz sok koncert, viszont annál több interjún kell a fiúknak részt venniük, de egyébként teljesen szabadok vagyunk.
- Rendben leszel? – kérdezte apa, miközben behajtottunk a repülőtér parkolójába.
- Remélem. Majd a gépen beveszek két szem gyógyszert és ha nem kerülünk légörvénybe, akkor elvileg nem lesz semmi probléma – mondtam nyugodtan. A repülést valamiért sosem bírta a gyomrom, már egy kisebb légörvénytől rögtön kiadtam a taccsot, szóval, ha tehettünk inkább kocsival mentünk nyaralni.
- Örülök, hogy itt vagy Ash – mondta apa őszintén.
- Én is – mosolyodtam el szélesen.
Mivel a fiúk nemzetközi szupersztárok, ezért nem érik be egy normális járattal, szóval magángéppel mentünk. Amikor odaértünk apuval a géphez a cuccainkkal, már hallottunk a fiúk nevetését a repülő belsejéből.
- Sziasztok! – köszöntem vidáman, belépve a gép ajtaján.
- Megjött Ash! – kiabálta Louis és megrohamoztak, majd kaptam egy nagy One Direction-ölelést, de valaki hiányzott.
- Hol van Harry? – kérdeztem kíváncsian.
- Késik. Csak mint általában – legyintett Liam.
Ahogy apának ígértem elmentem a gép mosdójába és egy nagy pohár víz kísérletében lenyeltem a kis pirulákat. A wc-ből kilépve egy kemény mellkasba ütköztem. Felnéztem a tulajdonosa arcába, de mikor belenéztem a szemébe rögtön nagyon érdekessé vált a Converse cipőm orra.
- Szia Harry! – köszöntem szinte rá sem nézve.
- Örülök, hogy megint eljöttél – mondta és szorosan magához húzott. Nehezemre esett elengedni őt, de kaptam egy puszit, ami mindenért kárpótolt.
- Milyen volt a szünet? – kérdeztem halvány mosollyal az arcomon.
- Elég jó. Jó volt végre a családommal találkozni, régen láttam már őket. Az egyik hátránya annak, ha híres vagy – húzódott fájdalmas mosolyra a szája.
- Hogy van Gemma? – érdeklődtem.
- Nem is mond! Még együtt vannak Liammel. Teljesen meg vagyok győződve, hogy ő a fiatalabb kettőnk közül. Egyre gyerekesebb! – forgatta meg a szemét.
- Mondja a komoly felnőtt férfi! – borzoltam össze a haját, mire tettetett felháborodással felkiáltott.
Egy kis szerencsétlenkedés után sikerült helyet cserélnünk a mosdó előtti szűk helyen, majd ő a wc-be ment én pedig a többi fiúhoz csatlakoztam és leültem az egyik ablak melletti ülésre. Lassan felszállt a gép és elindultunk. Mindig is szerettem repülni, még a rosszullétem ellenére is, mert ahogy az ablakon kinéztem a felhők között a világ legboldogabb és legszabadabb emberének éreztem magam, leírhatatlan élmény volt.
- Meséljetek, mit csináltatok az elmúlt egy hétben? – kérdeztem kíváncsian.
- Én összeköltöztem Perrie-vel! – mondta Zayn büszkén.
- Gratulálok! Perrie jön New Yorkba? Szívesen megismerném.
- Nem – rázta meg a fejét. – Turnén vannak, sajnos.
- Kár, na de majd máskor találkozok vele. És Eleanor meg Danielle? – néztem Louisra és Liamre.
- Ők már ott vannak Nem Yorkban. Danielle-nek ott volt táncfellépése és El is úgy döntött, hogy előbb elmegy vele – magyarázta Louis. Örültem, hogy ők is ott lesznek, mert Elt nagyon szerettem és bár Danielle-lel még nem találkoztam, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy vele is jól ki fogunk jönni.
- Ash, ezt a fürdőben hagytad! – hallottam meg Harry hangját a gép hátuljából. – Kapd el! – dobta felém a kis gyógyszeres dobozkát, amit ügyesen megfogtam a levegőben. A többi fiú pedig kikerekedett szemmel nézett rám.
- Ez csak utazási gyógyszer, nem nagyon bírom a repülést – magyaráztam, mire megkönnyebbülve hátradőltek az ülésükön. – Soha többet nem tennék olyat. Nem lennék többet öngyilkos – bizonygattam.
- Hát persze, hogy nem – ült le Harry a mellettem lévő ülésre és egy puszit nyomott az arcomra.
