Hello 12.C (befejezett)

7.Charles: Kis bolha

A kosárlabdapályán püföltem a labdát, természetesen póló nélkül. Arra jött Gina és Donna, akik persze ezt nem állták meg szó nélkül. Semmi kedvem nem volt a menethez, így nem is mentem bele. Óvatosan közöltem velük, hogy most nem kívánom őket, mire szomorúan elkullogtak. Már unom őket. Nem teljesen a White ikrekre gondolok. Egyszerűen már nem tudnak szórakoztatni a monoton, "levetkőzünk, dugunk oszt csá" meccsek. Nekem valami más kell, valami izgalmasabb. Szerelem, talán. Kéne egy csaj, vagy... Nem, csaj kell, NEM pasi, ez eszembe se jusson! Rémes gondolataimból Andy hangja rázott fel.

-Szia Charl!- dőlt neki a palánknak.

Eddig sose beszélgettünk, pedig egy jó ideje osztálytársak vagyunk. Ezért kissé meglepetten válaszoltam.

-Szia...Asszem.

-Ellógtál három teljes órát azért, hogy itt állj, mint fasz a lakodalomban!-nevetett fel.

-Beírtak a tanárok?

-Rábasztál, mert igen. Mind a három órán olyan teremben voltunk, ahonnan tökéletesen rálátni a palánkokra. Amint észrevették, hogy itt dekkolsz, beírtak.

Válaszul csak megrántottam a vállam, majd megint a kosárlabdát kezdtem el ütni. Rádobtam a palánkra, de hirtelen bevágódott elém Andy, és leütötte a labdát. Kihasználva a meglepettségemet, pattogtatva nekiindult a másik palánknak, majd kecsesen belevágta a gyűrűbe. Lógott még ott néhány másodpercig, majd elengette a vas karikát és egy csattanással landolt. Elkezdte az ujján pörgetni a labdát, és egy elégedett vigyor kíséretében pillantott rám, én pedig elképedve figyeltem a mozdulatsort, amit lejátszott előttem.

-Mióta kosarazol?-léptem hozzá közelebb.

-Soha életemben nem játszottam még. Súlyos asthmám van, azt mondta a doki, hogy nem szabad.-jött a válasz, egy szomorkás arccal.

-De akkor mégis hogy?-teljesen ledöbbentem.

-Talán abból is meg sikerült tanulnom, hogy figyeltem, ahogy játszol. Minden meccseden ott voltam, nagyon tehetséges vagy. Szívesen játszanék veled!

-Ez hízelgő, de ha az orvos azt mondta...

-Ha kell, leírom egy lapra, hogy én hívtalak ki.-vágott a szavamba nevetve.

Ő nem gondolta komolyan, én viszont igen. A táskámhoz mentem, majd egy papírt és egy tollat nyomtam az orra alá.

Halkan felnevetett, majd a térdét felhúzta, s arra tette a lapot, hogy írni tudjon rajta. Végül a kezembe nyomta, tényleg azt írta rá, amit ígért. Alá is írta, még a személyi igazolványszámát is zárójelbe tette, a telefonszáma mellé. Megvárta, amíg elraktam a táskámba mindent, aztán játszani kezdtünk. Andy baszott jól kosarazik. Kímélni akartam, de úgy látszott, lever, így mindent beleadtam. Rendesen kifárasztottan szegény srácot. A győztes dobást kezdtem volna véghezvinni, amikor feltűnt, hogy a kis bolha meg se próbálja akadályozni. Hangos, kissé hörgő lélegzetvételek csendültek fel mögülem /<- ezt az egy szót nem tudom, hogy hogy kell helyesen leírni. Egy vagy két L -el? Segítsetek ki xd/.

Odafordultam, és megláttam, ahogy Andy a térdén támaszkodva, halk sípoló hangokat is kiad. Eldobtam a labdát a faszba, és a sráchoz mentem.

-Bazdmeg Andy, mi a faszt csináljak?!-tettem a vállára a kezem, mire csak a táskája felé bökött a fejével.

Rögtön odarohantam és a táska teljes tartalmát a földre szórtam. Hamar megtaláltam szerencsére azt a gyógyszert, amit az asthmásoknak kell beadni roham idején, egy kis inhalációs bisz-basz. Egy adag óvszer társaságában volt. Hát mit ne mondjak. Okkkéé... Sietve mentem vissza a fiúhoz, aki úgy kapott a gyógyszer után, mintha az élete múlna rajta. Ja, bocs. KURVÁRA AZ ÉLETE MÚLIK RAJTA! Idegesen térdeltem le elé, és figyeltem, ahogy beszív két puffot abból a cuccból. Úgy tudom valami drog is van benne. Ki gondolná, hogy egyszer az menti meg az embert. Ahj, lehetett volna annyi eszem, hogy nem megyek bele a meccsbe! És akkor most nem lenne ez. Andy leült a földre, én pedig megtartottam a karommal a hátát. Hálásan pislogott rám. Hát, kurva hálás lehet, hisz miattam majdnem meghalt!

-Bocsáss meg Andy, nem lett volna szabad...-kezdtem volna, de belevágott.

-Köszönöm ezt a csodás meccset Charlie.-mosolygott rám.

Meglepett, hogy becézett, hogy máris jobban van, és hogy nem haragszik.

-Elvigyelek az orvosiba?-kérdeztem.

-Dehogy... Szinte mindennapos, hogy befulladok.-legyintett. -Mánmeg nem fog nyugodni a lelkiismereted, mi?

Nagyon halkan felnevetett, én pedig aprót bólintott. Látszólag elgondolkozott.

-Hívj meg egy pizzára és le is rendeztük, okké?-mondta hatalmas vigyorral.

Engem is mosolygásra késztetett. Felkászálódtunk a földről, összeszedtük a táskája tartalmát, majd leléptünk a suliból. Engem eddig úgyis beírtak hiányzónak, akkor meg nem mindegy?

Andy meg... Tudja mit csinál, nem nekem kell azzal foglalkozni. Nevetve haladtunk a pizzázó felé, bent elfoglaltunk egy félreeső boxot. Nem "Azért". Hanem mindketten jobban szerettük, ha kevés ember vesz körül minket. Nem vagyunk antiszocik, szeretjük a társaságot amúgy. Mint kiderült, rengeteg dologban hasonlítunk, így nagyon jól kijöttünk.

-Hülye Donna, múltkor miatta fulladtam be!-mondta felháborodva.

-Mert?-könyököltem az asztalra.

-Elmondtam neki, hogy lassan. De olyan vad tempót kezdett, hogy azt hittem, ott halok meg alatta.

-Szóval erre az a sok gumi!-nevettem fel, mire elpirult.

Aranyos.

-Jobb készenlétben tartani.-nevetett zavartan.-De már unom a White ikreket, a többi lányt meg aki bejönne, már lestoppolta valaki. Valami különlegesre vágyom már régóta, nem csak sima, üres dugásra.

-Én is.

Összemosolyogtunk. Ezután mindenféle téma feljött, így végre néhány ellentét is a felszínre tört. Például, hogy ő biszex.

/Hali. Ez most egy ilyen lapos rész, de fáj a fejem én napok óta kurvasokáig vagyok fent xd tízkor meg kiabál a telefonom, hogy LETS START RIOT. RIOT. (Three Days Grace 😍😍) direkt írtam ebben a részben az asthmáról. jó, ha a tüneteket legalább ismeritek. Azért remélem sose mell felismernetek őket /