Azt hiszem mikor beléd estem tényleg beléd estem...|~ÁTÍRÁS ALATT~|

7.Rész

Miután le fürödtünk,elindultunk fagyizni. Kézen fogva sétálgattunk,mikor hirtelen megpillantottam őt.
-úristen..... David....
-mi a baj?
-az az anyám... -mondtam undorral a hangomba.
-ohh.... szerintem észrevett minket...- suttogta a nyakamba David.
-csókolj meg! -Húztam magamhoz a fiút mikor láttam,hogy anyám vészesen közelít.
-elnézést....- kocogtatta meg a vállamat. Oda néztem és ugyanazt a ribancot láttam, mint amikor eljöttem otthonról. Annyi különbséggel,hogy már van egy kis hasa.
-szia anya... -köszöntem flegmán.
-jó napot Mrs...
-szólíts csak Elizabethnek. -Puszilta meg Davidet. Mit puszilgatja ez a pasimat?!?!? Kicsit messzebb húztam Davidet,hogy nehogy szemmel megerőszakolja. A kezeinket összekulcsoltuk.
-mit keresel itt?
-Orvoshoz jöttem. (Nehogy egyszer véletlen azt mondja hogy azért jött, hogy lásson... nem...)
-hallom fel csinált egy vén fasz?
-Sarah! Ne mondj ilyet!
-dehogynem.... a gyerek is egy félrecsúszott gyerek lesz. Minket se tudtál felnevelni... akkor ezt?-Mutattam a hasára.
-EZT?! A testvéredről beszélsz!
-biztos, hogy nem a testvérem. Mert már az anyám sem Te vagy! -Néztem végig rajta le nézően.
-ez durva volt... -sugta a fülembe David,majd megpuszilt.
-dehogy... megérdemelte.
Az normális ha én,mint fiatal lány, rövid ruhában és magassarkúban mászkálok. De hogy egy 45 éves TERHES nő az enyemnél rövidebb szoknyában,és fehér feszülős pólóban. Ja meg még hatalmas platformos magassarkúban flangáljon....
-egy befőttes üveg jobban gondoskodik a gyerekekről,mint Te. Szerintem neked nem mi voltunk az elsők,hanem az,hogy milyen fasz rohangál benned.A 18 év alatt neked nem volt egy olyan napod,hogy törődtél velünk. 18 év alatt akkorát tágultál mint egy 60 éves vén kurva.-a szavakat csak úgy köptem,az ideg nagyon bennem volt.
-nyugi van pici.... -csókolt meg David. Beth csak ott ledermedve ált könnyekkel küzdve. Bőgjön csak nyugodtan.... nem érdekel.
-menjél orvoshoz.... aztán rakd szét a lábad ott is,nehogy fizetni kelljen. Le is szophatod... akkor tuti nem kell fizetned...
Csak ott ált. Ledermedve,arcán már könny folyt.
-viszlát Mrs. Beth... -köszönt lenézően David,majd elindult a fagyis fele. Én persze követtem, majd amikor utolértem hátulról átöleltem.
-milyen fagyit kérsz?
-oreoosaat!! -Ugrándoztam.
-akkor egy oreosat,és egy citromosat kérek.
-tessék.-Adta ki a fagyikat a csajszi,fizettünk,majd leültünk egy padra.
-ez nem az a pad?
-de... ez az a pad- Mosolygott rám
-itt estem beléd.
-jaja...
-megkóstizhatom?
-persze. -Nyujtotta felém a fagyit,majd belenyaltam a jéghideg édességbe.
-uhh... fincsii... adtam egy puszit szájára.
-nem neked rezeg a telód?
-de...- Kaptam a zsebemhez.
-Igen?- Szóltam bele a telefonba. Egy kétségbe esett lány hang csapta meg a fülemet. Jézusom....
-Clara?
-segiiiiiits!! -Sikította,mintha csak kínoznák...
-segíts... Georg meg fog...ölni....
-Ki az a Georg élet?
-nem fontos!- Gyertek ért.....Hallani lehetett,hogy a telefon leesik a földre,és Clara sikítozik.
-mennünk kell!
-mi történt? -Pattant fel hirtelen David,és a derekamat fogta meg.
-Clara hívott,hogy segítsek,mert valami Georg mindjárt megöli.
-Ki az a Georg?
-épp ezaz.. nem tudom.
*****
Éppen hazafelé tartunk,nagyon félek,hogy későn érünk oda.Annyira félt a telefonba....
Épp leszálunk a buszról..
-siessünk...- Mondom,majd rohanni kezdek. Mivel az uncánk végén van a buszmegálló,lehet látni a házat. Teljes erőmből rohanok,de érzem,hogy nem elég gyorsan. David gyorsan felkap,majd velem együtt kezd rohanni a ház felé.
-ez az!- Mutatok a házunkra,és kiugrok David karjai közül. Éles sikítások vágják a levegőt. És hirtelen egy kés töri ki az ablakot. Átugrottuk a kerítést,és rohantunk az ajtóhoz. Benyitottam,és uristen... Minden tiszta vér,üvegszilánkok,és egy kés az asztalon. Clara sikítása töri meg a csendet.
Felfele kezdek rohanni a lépcsőn. És megláttam,ahogy Clara a székhez kötözve,meztelenül ül,arca sápadt, és vágások vannak rajta.
Kezével mutatja neki David,hogy ne sikítson,és maradjon csendben.
-kiszabadítunk! -Tátogom neki. Reakciója,csak egy kétségbeesett arc,és egy apró bólintás. David lassan a csávohoz rohan,aki valami dobozba kutat valami után. Trikója tiszta vér,kezei is véresek. David,egy határozott mozdulattal a földre löki.
-ki vagy Te?
-a TESTVÉRÜK! -Ordítja a hapsinak,majd pofonvágja. A hapsi próbál kikászálódni,védekezni az ütések elől,de nem tud. David erősebb nála. Én odarohanok Clarahoz,és óvatosan eloldozom a köteleket,a kezéről,és a lábáról. Nem szólal meg,csak sír. A rendőröket tárcsázom.
-nemsokára itt vannak. -Simitom meg a lány hátát. Véres.
-szemétláda.- Üt egyet David a hapsi gyomrába,amitől összeesik.
-jól vagy? -Jön oda hozzánk.
-Nem... fáj... -Suttogja Clara alig halhatóan. David óvatosan felemeli,majd beviszi a fürdőbe.
-engedj langyos vizet. -Néz rám,kezében pedig a zokogó Clara.
-ne sírj életem! Szeretlek.- A csapból ömlik a víz,majd mikor már elégnek tűnik,David óvatosan beleteszi a lányt. Nem zavar,hogy a barátom meztelenül látta a húgomat,mert most fontosabb Clara egészsége,minhogy ideges legyek emiatt.
-segítsek? -Kérdezte David,majd megölelt.
-nem kell... köszi, várd a rendőröket.
-oksa... sziasztok.- Lépett ki az ajtón. Ezalatt a kettő perc alatt,Clara vize már vörösben pompázott. Nagyjából amit láttam kiszedtem a szilánkokat,majd bekötöttet a sebeket. Épp a pólót adtam rá, mikor David lépett be.
-a rendőrök itt vannak. Minden rendben?
-aha... -mondta fájdalommal a hangjában Clara.
-gyere... -emelte fel David Clarat. Előre mentem kinyitni az ajtót,majd a helyszínelő rendőröket üdvözölve,átadtuk Clarat a mentősöknek.