Azt hiszem mikor beléd estem tényleg beléd estem...|~ÁTÍRÁS ALATT~|

16.rész

Körülbelül az egész éjszakát a rendőrségen töltöttem,a gyerekek addig Claire-nel, a legjobb barátnőmnél vannak.
A tűsarkúm élesen töri meg a lépcsőházban a csendet,és megállok az ajtó előtt, a csengő irányába nyúlni szeretnék,de inkább kopogok. Hajnali 5 óra,és a gyerekek alszanak,
Claire mosolyogva ajtót nyit, megölel,és kávéval kínál.
-életet mentenél Claire.-fáradtan rámosolygok,és a nappali felé igyekezek. A picik békésen alszanak,mit sem sejtve arról,hogy az anyjuk börtönben van.
-Figyelj Sarah.Nem lenne kedved itt aludni? Míg a picik fel nem ébrednek,addig legalább te is pihensz picit.
-Ha nem vagyok terhedre...
-Te?Te soha nem vagy a terhemre csajszi.-rámvigyorog,és a saját helye mellett vet be még egyet.
A gyerekek ajtaját nyitva hagyom,írok egy üzenetet Davenek,hogy Claire-nel vagyunk,és ha felébredtek a picik, írok.
A repülőgép egy órán belül felszáll,és nemsokára hazaér.
Belegondolni ebbe a hirtelen jött anyaságba,ilyesztő,de már kicsit várom meg kell hagyni,mindig is szerettem volna gyereket,és jobb anya szerettem volna lenni,mint Bethanie.
Claire adott egy pizsit, gyorsan lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba.
Körülbelül egy óra múlva meghallottam Lora hangját,Uram isten éhes lesz...
Kikászálódok az ágyból,átmegyek a szobába,a lány halkan sírdogál.A táskámból kiveszem az éjjel vásárolt tápszer port,felveszem a picit,kicsit ringatgatom,majd addig gyorsan megcsinálom a tápszert.Ameddig kitöltöm a cumisüvegbe a cuccost,leteszem picit Lorat.
Éjjel,még bementem egy ügyeletes patikába,mert vennem kellett valami jó cumisüveget,és tápszert...Persze ez nehéz volt,mert egy hetesen igen igen muszály lenne az anyatej...Na mindegy,tudtam beszerezni ezt-azt,aztán ha Dave hazaért elmegyünk vásárolni a piciknek,mindenképp,mert még babaszoba sincs.
Miután a pici már nem kért többet,elringattam,majd leraktam aludni.Anna hálisten nem ébredt fel,ő a kis nyunyójával békésen szunyókált.
Kicsit furcsa érzés így belecsöppenni a hirtelen anyaságba, de nem mondom hogy nem jó érzés;egy idő után meg fogom szokni ebben biztos vagyok.Hogyha én most elkezdek hormonokat szedni,és köménymag teát inni,plusz még vitaminokat és akkor a tejtermelődésem beindul...Remélem.
Valaki halkan kezd koporászni az ajtón,én pedig odamegyek kinyitni.Legnagyobb meglepetésemre a drága szerelmem áll egy bőröndnyi cuccal.Ahogy felfogom,hogy Ő az;ráugrok és rátapadok az ajkára.
-Uristen Kincsem! Úristen,annyira de nagyon hiányoztál,hogy elmondani nem tudom. Mesélj életem milyen volt,mik történtek?Nagyon nagyon nagyon szeretlek!-csüngök ott rajta mint egy kismajom...És úgy viselkedek mint egy tini.
-Szeretlek kismajom.-a fenekmre markol,és mély szenvedéllyel tapad rá az ajkamra.Úgy faljuk egymás ajkait,mintha félnénk,hogy elfogyna.
-Sarah,ne.Kanos leszek.-elhúzódok a szájától elnevetem magam,mert már érzem,hogy az érzései elindulnak odalenn.
-Már az vagy szerelmem-leugrok az öléből,megfogom a kezét,és magam után húzom,egyenesen a gyerekekhez.
-Uramatya de csöppök-a szájához kapja a kezeit,és a szemébe könny gyűlik.-akkor most apuka lettem?-rámnéz,és megcsókol,majd odaguggol Lora mellé.
-Gyönyörűség...Uramisten.Olyan kislány leszel,hogy csak na.
-Az örökbefogadás a te aláírásoddal lesz teljes.Alapból évekbe telne,de ajánlottam fel egy kis pénzt az alapítványnak.
-Jól tetted.Akkor az én nevemet kapják meg?
-A tiédet.
-Uramisten kincsem Most kajak szülők lettünk?
-a legkajakabban.