Megpróbálok küzdeni a szenvedés ellen. De nem megy. Lelkemben vágy késztet arra,hogy megfujtsam magam. Vagy bevegyek egy maréknyi altatót. De az agyam mást mond. Nem engedi meg, hogy szenvedjek. Az agyam csak győzni akar a lelkem felett. Le akarja győzni a fájdalmat. Azt a fájdalmat ami Clara halála óta kísért. De nem sikerül neki. Nem elég erős. David karjai pajzsként óvnak a külvilág fájdalmaitól. Itt fekszik mellettem, mellkasa egyenletesen emelkedik. Szuszogása megtölti a szobát. Én pedig itt fekszem. Mint egy roncshalmaz. Egy utolsó senki. Nincsen normális szülőm. Akihez hazarohanhatnék,és megölelhetném. Nincs testvérem,akinek elmondjak mindent. Akinek tanácsot adjak. Nincsenek nagyszüleim, hogy egy kis falusi gangon kávét tudjak szürcsölni,és kibeszélni az elmúlt egy év eseményeit. Ez másoknak természetes. De nekem ez lenne a legnagyobb kincs. Most az életemben egyedül David van. Ő itt van velem mindig,vigyáz rám, megóv minden bajtól. Hozzábujhatok a nap végén,és megcsókolhatom. Elaludhatok az ölében,és felébredhetek a karjai közt. Ez tart életben. A fiú lassan kezd pislogni mellettem. Megcsókolom,majd hozzábújok. Kikászálódok az ágyból és megcélzom a fürdőt. Lezuhanyzom,hagyom,hogy testemen a forró víz perzselő érzést hagyjon. Ajkaim lilán festenek,ahogy belenézek a tükörbe,nem látom a régi élettel teli mosolygós lányt. Egy elő halott pilláz vissza rám. Ilyen lennék? Ezzé váltam két hét alatt... kurva jó. Élőveszem a sminktáskámat... egy világos alapozót. Felkenem. Szemem körüli karikák eltűntek. Arcom kontúrját megerősítem,egy kis pirosító,és egy vékony tusvonal. Teljesen más embert látok így, mint húsz perce. Ajkaimra felkenek egy vörös folyékony matt rúzst. A ruhásszekrényből előveszem a legújabb ruhámat. Egy púderszínű egyberuha. V kivágással. Egy hatalmas kövekkel díszített fekete nyakláncot csattolok be,majd egy ezüst órát. Felveszek egy fekete magassarkút,és magabiztosan lépek ki a fürdőszobából. Az ágyamon David fekszik. Telefonját nyomkodja. Ahogy meghallja a cipőm kopogását idekapja a fejét. Szemei kipattannak. Feláll az ágyról, és felém sétál. Átölel,és lágyan megcsókol. Ügyel arra hogy a rúzs ne kenődjön el. Felveszi a farmerját,és egy fehér inget. És egy fekete Vans cipőt. Befújja magát, és megigazítja a haját. Nem beszéltünk semmit.. De szavak nélkül megértettük egymást. A kezemet megfogta,majd kinyitotta nekem az ajtót. Beszálltunk a kocsiba,és benyomtuk a rádiót.
-gyönyörű vagy. Törte meg a csendet,majd a combomra csúsztatta a kezét.
-Köszönöm. Te is jól nézel ki.
-Haggyad már...nevetett fel hangosan a fiú.
-És... merre megyünk?
-meglepi... Nézett rám,majd egy aprót kacsintott.
أنت تقرأ
Azt hiszem mikor beléd estem tényleg beléd estem...|~ÁTÍRÁS ALATT~|
أدب المراهقينSarah Mckenzie; egy életerős egyetemista lány, akinek az életében a felnőtté válás ijesztően hamar eljön. Az édesanyja futtatott prostituált, a húga meghalt, és az édesapja egy alkoholista, lecsúszott ügyvezető. Az élete nem épp fenékig tejfel; de...
