Boldogsággal ölni |✔

Prológus

Először el sem hittem. Azt hittem, hogy valami betegséget összeszedtem, de a legnagyobbat döbbentem a dolgon. Rydel – akivel itt ismerkedtem össze, és azóta elválaszthatatlan legjobb barátnőm – beszélt rá arra, hogy nem ártana elmennem egy nőgyógyászhoz. Először féltem, mérhetetlen mennyiségű ijedtség volt bennem, de beláttam, hogy tényleg szükségem van erre. Ketten mentünk, de hárman távoztunk. Akkor ott, a nőgyógyász folyosóján összerogyott a lábam. Rydel azonnal kapcsolt, mindenkit megnyugtatott körülöttem, hogy nincsen semmi baj, ez egy pillanatnyi sokk. Csak meredtem előre, szám előtt a kezem lapult. Ez több volt, mint egy pillanatnyi sokk.

- Mikor történhetett? – suttogtam.

- Én ezt nem tudhatom. De innen minél előbb el kell tűnnünk, mert egyre többen bámulnak meg. – rángatott fel a földről szőke barátnőm. Én végig Rydel karjába voltam kapaszkodva. Nem mertem elengedni barátnőm karját, azt hittem, megint összeesek.

A szürke gomolyfelhők közül néha kisütött a nap. A kisütött nap volt az én örömöm. A szürke gomolyfelhők pedig az ijedtségem. Nem voltam se szomorú, se mérges. Örültem, hogy végre megtörtént. De felkészületlen voltam. Féltem, hogy nem leszek a legjobb, nem fogok tudni a legjobb lenni. Lelki szemeim előtt megjelent Liz, ahogy a gyerekekre vigyáz. Liz bámulatos ember, csodásan bánik a gyerekeivel. Akkor ő akartam lenni. Aki már túlesett négyszer a fájdalmon, mégis egy csodaként emlékszik vissza rá. Észre sem vettem, hogy sírok. Az arcomra száradt könnyek miatt csípte a hideg.

- Jaj drágám. – látta meg arcomat Rydel, és ölelésébe vont. Felzokogtam a lány vállán.

- Én csak... félek.

- Ez természetes.

- Úgy érzem, túl korán történt meg.

- Ugyan már! Fiatal kis anyuka leszel, fiatal apával. – hangján éreztem, ahogy mosolyog. Halványan én is elmosolyodtam és elhúzódtam tőle.

- Talán most hazamegyek. Megvárom Camet.

- Jól van. Aztán hívj, hogy mi volt! – intett még vissza, majd a millió ember között eltűnt alakja. Egy mély lélegzetvétel kíséretében kezemet zsebembe süllyesztettem, mert a hideg már marta a vékony bőrömet. Lassan lépkedtem a lakás felé, határozatlan léptekkel. A fejemben rengeteg ötlet merült fel, hogyan mondhatnám el. De egyikhez sem voltam túl bátor. Inkább hagytam az egészet, és a kulcsommal kezdtem babrálni a zárban. Felkapcsoltam a nappali világítását, majd a konyhába mentem. Főztem magamnak egy nyugtató hatású zöld teát, majd lehuppantam a kanapéra.

- Hazaértél? – hallatszott a kiáltás az emeletről. Összerezzentem.

- I-igen. – kiáltottam vissza, mire megjelent a fordulóban az ő kócos haja. Álmosnak tűnt. Mindössze csak egy melegítőalsó volt rajta. Letettem a bögrémet a dohányzóasztalra, és felé lépkedtem.

- Hű, de félős valaki. Nyugi, nem harapok. – nevetve rántott magához és szenvedélyes csókjába vont. Beletúrtam szőke melírokkal teli hajába, ami olyan selymes volt, megvesztem érte. Csókja ízétől felélénkültem.

- Beszélnünk kell. – váltam el dús ajkától, mire ő felvonta szemöldökét.

- Leüljünk? – kérdezte.

- Inkább te. Én nem tudok ülni nyugodtan.

- Így hogy tudnák én is nyugodt lenni? – mosolyodott el kínosan. – Ade, mi a baj?

- Ma elmentem Rydellel. – kezdtem bele, miközben magam után húztam barátomat és leültettem a kanapéra. Figyelmesen nézett fel rám. Össze-visszajárkáltam és közben ujjaimat tördeltem.

- Igen, tudom. – biccentett.

- De azt nem tudod, hogy hova.

- Valóban.

- Nos, öhm... nőgyógyásznál voltunk. – nyögtem ki nagy nehezen, mire Cam arca eltorzult. Hát igen, egyik férfiú sem hall ilyet szívesen.

- É-és? – sürgetett.

- Ketten mentünk.... – néztem közben arcát, ami a könnyfátyol miatt elmosódott – de hárman jöttünk. Villámgyorsan megtöröltem arcomat, mielőtt hangos sírásba kezdtem volna. Újra és újra elhomályosult a tekintetem, de Cameron arca beleégett az agyamba. Döbbent, sokkos, mozdulatlan állapotban volt. Nem tudtam, hogy azért, mert nem várta, vagy azért, mert várta, de hamar jött.

- Ade... - pattant fel helyéről, szorosan elém lépett – te..

- Cameron. – fogtam két kezem közé még mindig sokkos arcát – egy fiatal, helyes, izmos, magabiztos apa leszel.