Ladyblog Oneshots

Másik város fogságában#1

Ladybug / Marinette :

Idegesen futottam Párizs ház tetőin Macskát keresve. Általában fel bukkan, de ezt a feladatot egyedül kellett el végeznem ami meglepő volt hisz Halálfej egyik teremtményét sem tudtam Fekete Macska nélkül legyőzni. Leültem egy szimpatikusnak tűnő tetőre és újra megpróbáltam hívni Macskát. Megint semmi. Tehetetlenségemben sóhajtottam egyet majd a cukrászda felé lendítettem a yoyo-m. A fülbe való egy utolsót csipogott majd a katica álruha eltűnt rólam és újra egy tizenhat éves lány lettem. Tikki fáradtan hullott a vállamra.

- Szerinted mi lehet Macskával? - kérdeztem meg a kis Kwamit miközben be másztam a szobába.

- Nem tudom. De semmi jó előérzetem nincs a holnappal kapcsolatban. - huppant le az ágyra.

Át vettem a pizsamám majd be bújtam a meleg takaró alá.

- Jó éjt Tikki.

- Jó éjt Marinette.

Sokáig forgolódtam végül olyan hajnali három után elnyomott az álom.

Az ébresztő hangos csipogása jelezte, hogy ideje fel kelnem pedig alig aludtam valamit. Folyton Macska járt az eszembe, hogy vajon mi történhetett vele? Nem vallt rá, hogy kihagyjon egy küldetést. Fel öltöztem majd az iskola táskát a hátamra kaptam és lebatyogtam a lépcsőn. Megpusziltam anyut aki egy csomag sütit nyomott a kezembe. Hálásan rá mosolyogtam majd elköszöntem és indultam is az iskolába.

- Szia csajszi. - köszönt rám Alya.

- Szia Alya. - ültem le mellé.

- Láttad a tegnapi hirdetést a Katica blogon? - kérdezte izgatottan.

Na igen. Alya és a Katica blogja. Mindig próbál elrángatni, hogy nézzem vele az eseményeket, de nem is sejti, hogy én kiváltképp jó helyről figyelem.

- Nem bocsi. Fáradt voltam. - dadogtam össze - vissza.

- Katica egyedül legyőzte Babygirl - t. Fekete Macska pedig oda se dugta a mancsát pedig szegény Katicának szüksége lett volna rá. - közölte a fejleményeket. És szüksége is van. Tettem hozzá magamba.

- Oh. Még jó, hogy te itt vagy és tudom mi történik a városban. - vakartam meg a tarkóm.

- Hé csajok nem láttátok Adrien - t? -fordult hátra Nino.

Megráztuk a fejünket. Se Macskát, se Adrien - t nem láttam tegnap óta. Vajon mi történhetett velük? Nem sokat agyalhattam, mert bejött a tanár és kezdetét vette az óra.

#Tanítás után

- Szia csajszi akkor holnap. - integetett Alya.

Én is intettem majd haza felé indultam. Alig vártam fel menjek a szobába és át változzak Katicává.

- Szia anya. -köszöntem a konyhában tevékenykedő anyukámnak.

Kettesével vettem a lépcső fokokat majd a táskát a sarokba hajítottam.

- Tikki, pöttyöket fel! - mondtam és éreztem, hogy a katica álruha egész testem beteríti.

Elő kaptam a yoyo - t miközben kimásztam az erkélyre. Hívást indítottam amire - szerencsére - válaszoltak.

- Macska úristen jól vagy?!

Arca véres volt keveredve a kosszal ami nem volt bizalom gerjesztő látvány.

-Bogaram. - köhögte.

-Hol vagy? -tettem fel a kérdést ami szerintem elég logikusnak tűnt.

-Valami S betűs helyen azt hiszem. - nézett körbe valami távpontot keresve.

-Mit keresel te Sarcelle - be? - kerekedtek el a szemeim.

-Emlékszel Volpina - ra ugye? - bólintottam. - Ő csalt ide. Fene tudta, hogy illúzió volt, hogy téged elrabolt egy hatalmas kő ember.

-Ki vert össze? - vontam fel a szemöldököm miközben egy cetlit hagytam az író asztalomon.

-Vajon? Biztos a kis bolyhos macska az utca szélén. - szólt cinikusan.

Elmosolyodtam.

-Maradj ott. Bővebben meg tudod nekem mutatni a helyet ahol vagy? - szaladtam - ismét - Párizs ház tetőin Sarcelle felé.

-Tudod hol van a vonat állomás? - kérdezte miközben fel állt. Ennyit a maradj ott -ról.

-Azt hiszem igen.

-Ott várlak. - nyomta ki a hívást.

A yoyo -t előre lendítve repültem a megadott irány felé. Tarts ki Fekete Macska!

Chat Noir / Adrien:

Sziszegve ültem fel miközben az oldalam szorongattam. Azt hiszem eltört egy bordám bár nem vagyok benne biztos. A botom segítségével próbáltam eljutni a vonat állomásra. Szerencse, hogy apám rá vett, hogy jöjjek el egy fotózásra ide, így nagyjából tudom az utat. Bár az emberek furának tarthatnak véresen, koszosan és macska bőrbe bújva. De per pillanat ez érdekelt a legkevésbé. Volpina át vert ami miatt mérhetetlen harag lett úrrá rajtam ahányszor eszembe jutott a kis játéka.

-Szervusz Fekete Macska. - állt meg előttem Volpina.

Hitetlenkedve néztem rá.

-Hogy hogy itt vagy? -kérdeztem meg miközben elő kaptam a botom.

-Csak Katica bogarat akartam megleckéztetni miközben te kétségbeesetten kiáltozol utána. - vigyorodott el.

Elfordítottam a fejem ahol tényleg Katica volt egy Sziklaszívre hasonlító kőrengeteg karmaiban.

-Az én Bogaram ennél ügyesebb. - néztem rá kihívóan.

-Csak nézd meg mennyire fog szenvedni a te hibádból kedves Fekete Macska. -szólt gúnyosan és elrugaszkodott nyomában a kő rengeteggel. Nem kockáztathattam, utána kellett menjek. Mi van ha tényleg Katica bogár az? Hiába tekint rám csak partnerként számomra ő mindig is több lesz.

Kergetés közben észre se vettem, hogy elhagytuk Párizst és helyét fel váltotta Sarcelle. Itt már jártam!

-Meg vagy! - kiáltott valaki és gyomor szájon ütött. Köhögve ereszkedtem a térdeimre és hiába próbálkoztam a védekezéssel semmi esélyem sem volt. Túl gyors volt. Bárcsak itt lenne Katica.

Éreztem, hogy a vér az orromon és a számon keresztül távozik. Szemeim előtt fekete pöttyök jelentek meg.

Megráztam a fejem majd folytattam utam. Egy parkon keresztül mentem át ahol egy kicsit megmosakodtam hisz nem járkálhatok véresen. Még tömeg gyilkosan néznének ami nem kéne ebben a helyzetben. Siess bogaram nem bírom sokáig egyedül.