Ladyblog Oneshots

Másik város fogságában #3

Chat Noir / Adrien :

Hirtelen nyitottam ki a szemem emiatt a Nap sugarai ki akarták égetni őket. Párat pislogtam míg megszoktam a világosságot majd körbe néztem. Graffitizet fal, pár eldobott Cola - s vagy épp sörös üveg. Kellett pár pillanat míg leesett, hogy hogyan is kerültem ide. Az oldalamra pillantottam ahol Marinette békésen szunyokáló arcával találtam magam szembe. Rettentően aranyos volt ahogy pár rakoncátlan tincse az arcába lógott. Óvatosan oda nyúltam, hogy a füle mögé helyezzem. Elmosolyodott majd még jobban hozzám bújt. Tettére a szívem egy gyorsabb tempót vett fel. Megőrjítesz, Bogaram.
Lassan ébresztgetni kezdtem hisz csak nem maradhatunk itt.
- Marinette. - ismételgettem a nevét már huszadjára.
Oké, ha másra nem erre biztos fel ébred. Gondoltam majd az oldalánál el kezdtem csikizni.
- Nhe! Macska! Állj! - nevetett csukott szemmel.
Kacagása melegséggel töltötte el a szívem.
- Nem Macska vagyok. - mondtam szórakozottan.
Egyből ki pattant a szeme. Arca fel vette a hó fehér árnyalatot, miközben én édesen mosolyogtam rá.
- Ad - Adrien?! - nyíltak tágabbra a szemei. Azt hittem kiesik mind a kettő.
- Örülök, hogy fel ismertél Hercegnő.
El gondolkodott pár pillanatig majd fel pattant és fel alá kezdett járkálni. Érdeklődve figyeltem.
- Főnök van egy kis sajtod? - ült a bal vállamra Plagg.
- Nincs, de ha lenne azt is megenném, mert baromi éhes vagyok. - néztem rá mérgesen.
- Adrien. Fekete Macska. Úristen.  - fogta a fejét Marinette.
- Azért én jobban fogadtam mikor kiderült, hogy te vagy Katica bogár. - vakartam meg a tarkóm.
- De a te falad nincs ki plakátolva Adrien Agreste fotóival. - szólt közbe egy piros kis kwami.

A kis lény szeme hasonlított Marinette tenger kék íriszeire.

- Tikki!! - kiáltott rá az említett lány. Arca még a katica ruhájától is pirosabb volt.
- Még jó, hogy. - legyintettem.
- Akkor a Katica bogár yoyo - ról és jelmezről ne is beszéljünk. - szólt közbe a fekete kwami.
- Plagg!! - néztem rá mérgesen.
Egymásra néztünk Marinette-l és kitört belőlünk a nevetés.
Pár pillanat után abba hagytam hisz az oldalam el kezdett szúrni. Hülye Volpina. 
- Nagyon fáj? - guggolt le Marinette szem magasságba. Csak megráztam a fejem.
Fel húztam a pólóm és megvizsgáltam a zúzódást. Kék, lila és zöld színekben pompázott az egész oldalam.
- Vissza kell jutnunk Párizsba. Biztos keresnek. - próbáltam fel állni csak nem ment így vissza huppantam. Újból meg akartam próbálni, de megakadályoztak benne.
- Nem jutunk így sehova. Szerzek valahonnan sütit és sajtot a két éhen korásznak. Mi majd otthon eszünk ha nem gond. - tette a kezét a vállamra.
Végig cikázott rajtam egy jól eső bizsergés majd bólintottam.
Fel állt majd indult volna, de utána szóltam.
- Csak ügyesen, Bogaram. - kacsintottam rá, mire fülig pirult.

Ladybug / Marinette:

Nem szívesen vetemedek lopáshoz, de most meg kell tennem, hogy haza jussunk valahogy. Ha jól számolom ma valami ünnepség lehet hisz a Város alapítója elég nagy embernek tűnhet az emberek szemébe ha még ünnepséget is rendeznek a tiszteletére.

Csupa finomság minden egyes boltnál. Hatalmas tömeg ami megkönnyíti a dolgom.
Oda mentem a sajt pulthoz és elkezdtem nézegetni a kínálatot mint ha érdekelne. Persze árgus szemekkel figyelt az ott dolgozó ember. Imádkoztam, hogy jöjjön valaki és terelje el a figyelmét. Szerencsére egy kislány jött arra a szüleivel és a fiatal fiú azonnal kiszolgálta őket. Én se voltam rest, egy kisebb darab sajtot bele tettem a táskába majd megvártam, hogy a család elmenjen és mint ha meg gondolnám magam el mentem én is.
Egy megúszva már csak egy kell.
Hatalmas tömeg volt a sütiknél. Itt könnyebb dolgom lesz. A szélére álltam félig hátat fordítva a vevőknek, de azok észre se vettek. Egy kisebb sütit bele dobtam a retikülbe majd mosolyogva vissza indultam. Még mindig bicegtem, de hála a jó égnek annyira nem látszott.
Fekete Macska lenne Adrien? Az az Adrien akit én szeretek? Akivel el terveztem a jövőm? Aki észre se vett a suliba csak mint barátot? Mi van ha megutál? Hisz a való életbe egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok. Katica bogár... nos én vagyok csak magabiztosabb kiadásban akibe Adrien vagy Fekete Macska szerelmes. Nem belém hanem Katicába.
Sóhajtottam majd megrázva a fejem folytattam az utam.

Pár perccel később vissza értem Adrien - hez aki eléggé azon ügyködött, hogy két lábra álljon.
Mosolyogva néztem szerencsétlenkedését.
- Ne segítsek? - lépdeltem elé és ami a legfurcsább volt nem dadogtam, mint ahogy szoktam.
- De. Elbírsz egy ekkora mamlaszt? - nézet rám mosolyogva.
- Úgy tudom a macskák elég könnyű teremtmények. - fogtam át a derekát. Hogy hogy nem dadogok?! Hisz Adrien itt van mellettem.
- Némelyikük. - fintorodott el ezzel kizökkentve a gondolataimból.
Sikeresen meg támaszkodott rajtam majd lassan el kezdtünk haladni.

A teste melege elfelejtette velem, hogy az otthonunktól távol vagyunk, sebeink vannak melyek irtózatosan fájnak. 

- Marinette. 

-Hm? - álltam meg egy pillanatra.

Vállamnál fogva maga felé fordított. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Térdeim alig tartották a testem többi tagját.  Egyre közelebb hajolt míg ajkaink közt egy leheletnyi fal maradt. Mellkasom nagyon gyors tempóban emelkedett fel le. Kérdőn nézett a szemembe mire alig láthatóan bólintottam. Közelebb hajolt ezzel megszüntetve a köztük lévő távolságot. Kezeimet fel vezettem tarkójára és bele túrtam a puha tincsekbe. Még jobban magához szorított így már egy darab papírt se tudtak volna kettőnk közé tenni. Hallottam a két kis kwami hangjait amint magyaráznak, hogy milyen régóta várták ezt a pillanatot. Hát még én!

- Hű. - engedett el Adrien levegő hiány miatt. 

Arca kissé kipirult haja még kócosabb lett ami ellenállhatatlan külsőt adott neki. 

- Ez... - dadogtam. 

- Ezt már régóta meg akartam tenni.  - mosolygott rám. 

Nincs kétség. Teljesen bele szerettem Adrien Agreste - be.