Ladyblog Oneshots

Másik város fogságában #4

Ladybug / Marinette:

Míg a kwamik ettek addig körbe jártam a helyett. Kicsit át kellett gondoljam a helyzetet. 

Mi lesz velünk? Így is tudjuk majd végezni a feladatunkat amelyet kaptunk? Na és a suli? Ugyan úgy teszünk, mint eddig? Észre se vesszük egymást? 

Annyi kérdésem lenne, de tudom, hogy nem egyedül találom meg rá a válaszokat. 

Sóhajtva leültem egy omladozó fal tövébe. Hiányzik valaki akinek elmondhatom a dolgokat. Akivel szépen leülök és kibeszélem ami a lelkemet nyomja. 

- Hey Mari. - fogta meg valaki a vállam. 

- Hm? 

- Mi a baj? - ült le sziszegve. Biztos nagyon fájhat az oldala.

Pár percig csendben maradtam. 

- Mi van köztünk ? - néztem rá.

- Nem tudom. - rázta meg a fejét. 

Bólintottam. Mit mondhattam volna? Szeretem Adrien - t, talán az életemnél is jobban. De ő csak Katicát, az álarccal fedett énem. 

- Ti kik vagytok? 

Egyszerre kaptuk fel a fejünket a hang irányába. Magas, barna hajú ember ácsorgott előttünk fehér köpenybe. Név tábla lógott ki a zsebéből ami a Josh nevet rejtette. 

- Először is inkább maga kicsoda? - kérdezte Adrien. 

- Josh. A Sarcelle - i Elmegyógyintézet* vezetője. - jött közelebb. 

- Én Adrien, ő pedig Marinette. - mutatott magára majd rám. Nevem hallatán kisebb szív infarktus jött. Olyan tökéletesen hangzott az ő szájából.

- Mi történt veletek? - guggolt le pontosan elém. Nagyot nyeltem. 

- Pár napra jöttünk megnézni az ünnepséget, de út közben találkoztunk néhány csövessel és hát eléggé kisemmiztek minket. - mutattam meg az üres zsebem. 

Csak nem mondhatom el az igazságot. Még a végén tényleg gyogyóba zárnak. 

- Szívesen segítünk nektek, hisz nem ti vagytok az elsők akik így jártatok. - mosolygott ránk majd kezet nyújtott. Elfogadtam a segítségét. Adrien - nek is segített aki már félig görnyedten járt.

- Először is el megyünk az ifjú úrral az orvoshoz. Téged addig a vendég szobába kísérlek. - karolta át a fiút.

Bólintottam, majd vissza szaladtam a táskámért amiben a két kis kwami aludt. 

Pár perc séta után egy hatalmas intézmény  előtt álltunk meg. Megmondta hányas emelet és szoba, majd Adrien - t beültette az ezüst szürke Peugeot - ba. Lassan lépdeltem fel hisz nem kellett siessek. A 97 - es szoba előtt nagy levegőt vettem majd benyitottam. Egy kisebb szoba volt egybe építve egy konyhával. A szobában található volt egy francia ágy, egy szekrény és megint egy ajtó. A fal barack rózsaszínre volt festve ami egy kis otthonóságot adott a helynek. A táskát letettem az ágyra majd a titokzatos ajtóhoz lépkedtem. Fürdőszoba. Szuper. Egy wc, egy zuhanyzó és egy tükör alatta meg kézmosó. Itt a tűrkízkék uralkodott a csempéken át a plafonig. 

Vissza siettem a szobába ahol Tikkit és Plaggot vettem észre egymással beszélgetni. 

- Marinette. -vett észre a kwamim és egy orr öleléssel köszöntött. Elmosolyodtam majd bekukkantottam a szekrénybe.  Női és férfi ruhákat találtam. Kihalásztam egy kék térdig érő nadrágot és egy piros felsőt. 

- Ha Adrien megjött a fürdőben leszek. - csuktam be az ajtót. 

Forró vizet engedtem majd a ruhákat ledobva magamról bele másztam. Jól esett a koszos bőrömnek a tiszta meleg víz. 

Chat Noir / Adrien: 

Egy kötéssel az oldalamon - amit őszintén nem tudom minek kellett - lépkedtem Josh mellett. 

- Itt is volnánk. Megyek hozok nektek egy kis harapni valót, mert így elnézve titeket három napja biztos ott lehettek. 

Furcsáltam kedvességét hisz nem minden nap lehet látni ilyen embert aki kérés nélkül segít a másiknak. Elment én pedig beléptem a szobába ahol Plagg és Tikki nevettek. 

- Marinette? - kérdeztem miközben melléjük feküdtem a francia ágyon. 

- Fürdő. Van sajtod? - jött egyre közelebb a fekete kwami. 

- Nincs. De hisz nemrég ettél. - értetlenkedtem. 

- Camambert - ből sose elég. - rázta meg a fejét. 

- Ha te mondod. - dünnyögtem a mentol illatú huzatba. 

Már majd nem el aludtam amikor kinyílt valamelyik ajtó. Fel kaptam a fejem és az ételt hozó emberre néztem. 

- Köszönjük. - mosolyodtam el. 

- Nem tesz semmit. Örülök, hogy segíthettem. - hátrált kifelé. 

Vissza bicsaklott a fejem és már megint fél álomba kerültem. Megint kinyílt egy ajtó. Semmi kedvem nem volt meg nézni ki az így maradtam az eredeti pozícióba. 

- Tikki. -  hallottam meg Marinette reszketeg sóhaját. Még így se mozdultam meg kíváncsi voltam mit mond a kis kwaminak. 

- Igen Marinette? 

Pár perc néma csönd. Elképzelni se tudtam mit csinálnak. 

- Vajon tud választani ? - kérdezte suttogva. Nevetségesen hangzott hisz nem két személyről beszéltünk. Csak két személyiségről. 

- Marinette. Így is úgy is téged választ. Te vagy Katica és Marinette. Nem választhat mást. - nevetett fel Tikki. 

- Tudod, hogy értem. Katica... ő magabiztos, ügyes, talpra esett. Marinette pedig vissza huzodó, szerencsétlen és még sorolhatnám a negatív jelzőket. - sóhajtott. 

- De mind a kettő te vagy. Hidd el ő is fogja tudni, hogy nem szeretheti csak Katicát.  - vigasztalta a kis barátja. 

- Köszönöm. 

Ezután tényleg el  aludtam.  

-----------------------------------

Sarcelle - i Elmegyógyintézet.* - Őszintén fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen. 😂😂😂