Megváltoztattál[Cameron Dallas]

Szomszéd

A nap gyorsan eltelt.
Minden órán Cameron mellett ültem. Sőt még tesin is egymás mellé állított a tanár.
Utolsó óra után megváltás volt a csengő. Gyorsam kezdtem pakolni a táskámba. Már épp indultam volna ki,amikor valaki a kezem után kapott.
-Hé,Black. Merre mész?
-Haza.-mondtam nevetve.
Úristen..nevetve? Hát én nevetni sem szoktam. Ez a srác nagy hatással lehet rám, ha nevetek miatta.
Szóval együtt indultunk haza. Igazából csak jött velem, miközben arról beszéltünk, hogy miért költöztek New Yorkba.
-Hát,apám itt kapott állást. Plusz tesóm tavaly óta itt tanul, és így legalább nem kell koliba mennie.
-Értem. Hát,legalább megismertük egymást.
-Igen ennek én is nagyon örülök.
Aztán..egyszerre pirultunk el.
Ő olyan kedves.
-Öhmm..Cameron?!
-Igen?-nézett rám mosolyogva.
-Miért pont mellém ültél?
-Te voltál az egyetlen,aki nem nevetett rajtam. Már akkor szimpatikus voltál. De kiderült,hogy még jó fej is vagy.-nevetett.
-Köszi Cameron.
-Nincs mit. Óhh..most kérdezhetek én is valamit?
-Persze. -néztem rá kíváncsian.
-Miért vagy ilyen sötét?
-He?-kezdtem el nevetni.
-Jaa..bocsi-nevetett már ő is. -Nem úgy gondoltam. Csak tudod..olyan kedves vagy,és kicsit furcsállom,hogy full feketében vagy. Mindig így vagy?
-Igen. De....megjöttünk. Vagyis én itt lakom.-mosolyogtam (már megint?!?)
-Ohh.. persze..várj. Te itt laksz?
-Igen. A 3. Emeletem.
-Én meg a 4.en-nevetett fel.
-Hát..akkor menjünk.

-Na és? Holnap megyünk együtt suliba?-kérdezte az ajtónk előtt.
-Igen,persze. Negyed nyolckor lent tali.
-Rendben.
-Szia Cameron.
- Szia Alaska.

-------------------------------------------------------------

Reggel izgatottan ébredtem.
Mivan velem? Hiszen ez csak (írtó helyes és cuki) Cameron Dallas*.*
Megvolt a szokásos reggeli rutinom,majd negyed nyolckor leindultam a ház elé. Cam már lent várt rám.
-Jó reggelt,hercegnő.-mondta mosolyogva.
-Hé...ha már hercegnő,legalább sötét hecegnő legyek vagy valami.-mosolyogtam rá.
-Szolgálatára, Ms. Sötétség.- mondta nevetve.

Az utat végig beszéltük. Hihetetlen,hogy Cameronnal ilyen jóba lettünk. Ilyen rövid idő alatt. Hiszen tegnap óta ismerem.
De talán ilyen lehet az,amikor valaki talál egy lelkitársat,vagy mi.

Amikor beértünk a suliban,éreztem a szúrós tekinteteket magamon. Vagyis magunkon.
Hát ezt annyira nem értetten, mivel csak barátok vagyunk. Mi olyan furcsa abban,hogy együtt jövünk suliba. Ez teljesen normális. Igaz?

Na hát ez a rész elég gyengus lett, de még rá kell éreznem újra a könyv írásra.
Azért remélem tetszett ez  rész, ha igen akkor jelezéttek nekem egy "vote"-al, vagy akárhol írhattok, mivel ez nekem rettentően jól esik.
Hamarosan folytatás addig is sziasztok💖.
Xoxo, Fruu.