Az órák unalmasabbak voltak,mint valaha. De azért Cammel mi elvoltunk. 'Leveleztünk', és szerencsére egyik tanárnak sem tűnt fel. Habár néha úgy néztek ránk mint valami hülyegyerekre.. igen ez akkor volt amikor matek órán felnevettem Cameron egyik vicce miatt.
Megint megbeszéltük,hogy együtt megyünk haza. Ám amikor kiértem az aulából, az új fiút körül vették a pláza cicák. Jó persze hihetetlenül jól néz ki,de nem kellene így rá telepedniük.
Nem akartam megzavarni azt a szép meghitt pillanatot,ahogyan a lányok rajta lógnak, ezért hát egyedül indultam el.
Alig értem ki a kapun a "menő fiúk" egyből 'lecsaptak' rám.-Na miaz Black? Csak így egyedül?
-Hagyj békén Jacob.
-Óh..azt nem tehetem Cicus.
-Jacob. Hagyj. Békén. -utálom ezt a fiút. Miért nem hagy csak simán elmenni?
-Jajj Alaska. Csak haza akartalak kísérni.
-És ugyan miért kísérnél haza?-néztem rá kételkedve.
-Csak,hogy ne kelljen egyedül menned.-Óhh..nem kell neki. Itt vagyok én-hallottam egy hangot. Majd megláttam Cameront.
-Oppá egy Dallas. Na hagyj minket, és menj vissza a kurvákhoz.-mondta Jhonson, majd..majd megcsókolt. Durván csókolt. Azt hiszem. Hiszen nekem még nem volt barátom se. És sosem csókolóztam. Erre most jön ez a barom. És lesmárol.
A csókunk alig pár másodpercig tarthatott. Egyszer csak azt vettem észre,hogy Jacob már a földön fekszik és az arcát fájlalja.
Majd valaki hirtelen megragadta a karom,és elkezdett futni, így engem is magával húzva.
A megmentőm pedig nem más volt,mint....Szerintetek ki lesz a megmentő?😈
KAMU SEDANG MEMBACA
Megváltoztattál[Cameron Dallas]
Fiksi PenggemarFlegma. Néha emós. Rock imádó. Ez lennék én. Alig néhány baráttal. Amerikában. Majd jött egy srác. És minden megváltozott. Majdnem minden.