Másodedző (Szalai Ádám rövid fanfic)

06

Utálom a másnaposságot és a fejfájást is. De jelen pillanatbam Ádámmal sem vagyok kibékülve. Miért hozott haza? Szórakozni akartam, nem azt, hogy valaki minden lépésemet lesse. Még akkor sem, ha igaza van, és az a faszi ténylegesen beleöntött valamit az italomba.
Magamban őt szidva mentem ki a szobájából és őt is megláttam a kanapén terpezkedve. Odamentem hozzá, éd reflexből felpofoztam.
- Ezt, merz elrontottad az estémet. - rákacsintottam, behúztam a bőröndömet és azt magam húzva akartam itt hagyni.
- Hé, te meg hová mész? - nyúlt a karom után, és visszahúzott.
- El, nincs rád szükségem. Nem akarom, hogy atyáskodjanak felettem. Érett felnőtt nő vagyok, nem egy kislány, akire vigyáznod kell. - oktattam ki. Szólásra nyitotta a száját, és nagyot sóhajtott.
- Oké, akkor egyezzünk meg. Te itt maradsz, de nem szólók hozzád az EB-ig egy szót se, rendben? Csak legyél a szemem előtt.
Megforgattam a szemeimet, és ledobtam magam mellé a kanapére. Megkönnyebbűlten elmosolyodott, és a kezemért nyúlt, de én inkább kicsúsztam a kanapé legszélére. Csak rosszallóan megrázta a fejét és tovább nézte a délutáni híreket, míg én a telefonomat nyomkodtam és az istenért se akartam elmenni fürdeni a tegnapi után.
Ez alatt a hét alatt tényleg nem szóltam Ádámhoz, de ő se hozzám. Betartotta az ígéretét igazán korrekt volt. De az EB-n se igazán beszéltem vele, még akkor sem, amikor kiestünk és mindenkit nyugtattam, hogy milyen jól játszott. Ő csak egy szúrós pillantást kapott tőlem, még akkoris, amikor visszautaztam Barcelonába, és ő, Balázs és Laci kikísért a reptérre. A másik két srácot össze-vissza puszilgattam és ölelgettem, míg neki csak átvetettem a vállán a kezem, és egy vérszegény mosollyal ajándékoztam meg.
Gyerekesen viselkedtem? Biztosan, de jobb lesz haraggal elválni tőle.

FIGYELEM!
A következő rész már az epilógus lesz, mert őszintén bevallom, nem igazán érzem már közel magamhoz ezt a blogot, és azt meg nem szeretném, hogy erőltetettek legyenek a részek. Ez tényleg rövidre sikerült (csak egy kis összekötő résznek szántam), még úgyis, hogy egy rész minimum 1800 szó volt (ez csak 300 lett). :D
Szóval, Alíz és Ádám története véget fog érni, de vajon kibékülnek?