Bizonyíts / Prove it NG FF

Első rész

Koktéllal a kezemben, és egy bárgyú vigyorral az arcomon enyhén becsiccsentve néztem az előttem álló legjobb barátnőmre.

- Hagyd ott a francba! Nem érdemel meg, jobbat érdemelsz – mondta Maja, miközben körbenézett a minket körülvevő emberek között. Egy afterparty kellős közepén álltunk a haverjaimmal. Nem szeretek sok ember között lenni, de most az egyszer bevállaltam, hogy eljövök Majával. Martina Collins vagyok, 21 éves és modell. A barátom és én csak azért vagyunk együtt, mert a menedzserem szerint jól mutat mellettem. Az elején még mindketten szerettük egymást, mára meg már csak megtűrjük a másikat. Ha nagyon ráerőltetem, akkor esetleg egy alsókategóriás baráti kapcsolatnak lehetne nevezni azt ami köztünk van, de ebből is a gyatrább fajta lenne, ha valóban lenne.

- Valaki erre tart, és téged nézeget – mondta izgatottan Maja, és egy lépést arrébb lépett.

- Jó estét hölgyeim – szólalt meg mögöttünk egy mély férfihang. Az a fajta, amitől kiráz a hideg. Persze mindezt jó értelemben. Lassan megfordultam és végigmértem a mögöttem álló főnyereményt. Rövid világos barna haja tökéletesen be volt állítva, és a csodás kék szeme pedig engem vizslatott. Villantott egy ezer wattos mosolyt én pedig már ekkor olvadni kezdtem.

- Szia – köszöntem neki vissza, és megpróbáltam nyugodt maradni.

- Nash Grier – mutatkozott be, és felém nyújtotta méretes kezét. – meghívhatlak egy italra?

- Tina Collins – ráztam meg a kezét – elfogadom, köszönöm.

A fekete felső és a hozzá illő sötétkék farmer úgy mutatott rajta, mintha rászabták volna. Én megpróbáltam összeszedni magam, és kicsit a normálisabb oldalamat mutatni. Szóval felkaptam az álarcomat, amit a többi ember ismer. Mindenkinek azt mutatom, hogy büszke és céltudatos érett nő vagyok. A rólam készített interjúkban mindig önbizalmat sugallok, ami a valóságban nem igen létezik. Megvan mindenem- gondolják rólam mások. Nekem is vannak problémáim attól, hogy van pénzem. Próbálok magabiztosnak tűnni, de nem vagyok az. Kevesen ismernek. Maja az egyetlen, aki látott megtörve. Másnak nem engedem ezt.

A mélyen kivágott és rövid fekete ruhámban jól érzem magam. Annak ellenére, hogy úgy hangzik, hogy sokat mutat ez egyáltalán nem igaz. Szép, egyszerű darab. Ellenben a sminkemmel, ami nem túl visszafogott. Vastag cicás szemhéjtus, és fekete rúzst viselek. A félhosszú egyenes szőke hajamhoz tökéletesen illik. Szeretek kísérletezni ezért a magassarkú helyett egy fehér tornacipőt vettem fel. Meglepő, de jól illik a szettemhez.

- Mit kérsz? – kérdezte Nash, miközben a kezeit a derekamra helyezte. Nem ittam sokat, tehát nem voltam részeg, viszont az az alkoholmennyiség ami eddig a véremben volt el is tűnt. Kijózanodtam, amióta itt van.

- Egy narancslevet kérek – mondtam. Bólintott, és kikérte az ő italát és az enyémet.

- Gyönyörű vagy – kortyolt egyet a koktéljába. A szórakozóhelyen sötét volt. Egyedül a körülöttünk cikázó színes fények világítottak. Szerencsémre emiatt nem látszódott rajtam, hogy elvörösödtem.
Ő maga is híres. Videókat készít és ezzel lett híres. Ekkor ugrott be, mert eddig gondolkodtam rajta, hogy hol láthattam őt korábban.

- Köszönöm – reagáltam az előbb elhangzott bókjára. A keze újra a derekam felé vándorolt és onnan lejjebb csúszott a combomra.

- Ha végeztél az italoddal, akkor felmehetnénk hozzám – mondta egy félmosoly keretében. A narancslevemet félrenyeltem, és köhögni kezdtem. Nash felhívott magához.