Kilencedik rész

438 32 2
                                    

Bizonyára rengetegszer hallottad már te is a következő mondatot: „Mértékkel igyál!". Én is hallottam már, és eddig mindig a haverommal, Mértékkel ittam együtt, már ha rászántam magam az ivásra. Általában két pohár pezsgő is képes jó hangulatba hozni engem, és mivel én ennyivel kellően elégedett vagyok, így ennyinél húzom meg a határt. A mai este folyamán Mérték valahova eltűnt, elkóborolt vagy nem tudom, és mivel ő az egyetlen Mérték akit ismerek, a mai bulit nélküle élveztem.

-... már fél lábbal kint volt a kertben, de zavarában még visszaszólt onnan, hogy ,, amúgy csak egy papírért jöttem" – fejeztem be a történetet. Körülöttem mindenki hatalmas nevetésben tört ki, én pedig egy újabb üveg sörért nyúltam és felbontottam és meghúztam. A hangulatom már nagyon jó volt, és bőven túl léptem a két pohárkás határomat. Még nem csapott annyira fejbe az az alkohol mennyiség amit az elmúlt egy óra alatt döntöttem magamba. Körülöttünk rengeteg ember ült és az agyament történeteimet hallgatta. Felváltva hol Maja, hol én adtuk elő a randomabbnál randomabb sztorikat. – hozok még piát – jelentettem ki és átverekedve magam a tömegen, a bárhoz vettem az irányt.

- Üdv, egy vodkanarancsot kérek – kiabáltam a kiszolgálónak, mert a zenétől képtelenség volt bármit is hallani meg részegen kiabálva kommunikálni nagyon viccesnek tűnt – Tudja mit? Legyen inkább kettő.

- Örömmel, Miss Collins – mosolygott rám a fiatal pultos fiú és már neki is állt az italok elkészítésének.

- Kettőt? Kevés lesz. Az előbb láttam Alizt erre –ült le mellém Maja.
Alizzal két évig együtt dolgoztunk és nem szívleljük egymást. Egymás riválisaiként megpróbáljuk kerülni egymást amennyire lehet, de ebben a szakmában annyira nem megoldható. Kívülről valóban nagyon szép lány, de belülről borzalmas. 

- Collins, de jó látni téged – érintette meg a vállamat az előbb emlegetett boszorkány.

- Még hármat kérek inkább – kiabáltam a pultossrácnak és Aliz felé fordultam – hát szia. Nagyon jó látni téged is. Nem tudnál visszamenni oda, ahonnan jöttél? Vagy maradj. Próbáljuk ki, lehet hogy így hogy van bennem valamennyi, talán még elviselhető is vagy.

- Mindig csak a hízelgés.... Ezért jutottál el idáig. Részvétem a kapcsolatodhoz. Kár érte. Pedig olyan rendes fiú volt, nagyon jól elvoltunk együtt. De így, hogy már nem vagytok együtt, nem az igazi. Viszont ha nem haragszol, mennem kell. Szép estét drágám, még beszélünk.

- Én is ettől félek...

Pár pohárkával később kezdtem érezni a hatását az alkoholnak. Szédültem, hányingerem volt és mindenen röhögtem. Két öltönyös fiúval beszélgettem elmélyülten az élet értelméről és az unikornisok fontosságáról a politikai életben, amikor csatlakozott egy harmadik személy is hozzánk.

- Tina – röhögött Nash amint meglátott. – Nem gondoltam, hogy ennyire leiszod ma magad. Borzalmasan festesz.

- Tudod – tettem ki a mutatóujjamat magam elé – azt mondják, hogy alkohol hatására minden szebb lesz... Izé, rajtad ez sem segít.

- Most aztán beoltottál.

- Köszi, hogy itt voltál Nashie. Van más dolgod? Például összeszedni valami nyomit. Jobb esetben lányt, de neked bármi megfelel - mosolyogtam rá - Ha nem haragszol, most kimegyek cigizni. – lehúztam az asztalon lévő feleseket, és felálltam. Általában ez a művelet nem okoz különösebb gondot sőt, a magassarkúhoz is hozzászoktam az évek során. Viszont most minden sokkal nehezebb volt, mert a világ forgott körülöttem. A lábam megrogyott és Nash fogott meg.

- Rendben Martina, megyünk levegőzni.

- Ha egy ujjal is hozzám érsz, meghalsz.

- Te vagy az, aki elsőként hozzám ért. Ráadásul jelentősen rontja az esélyeimet más lányoknál az hogy veled mutatkozok, úgyhogy itt én teszek neked szívességet ezzel – megfogta a kezemet és átrakta a vállán. Így indultunk el a kijárat felé, én pedig egyre rosszabbul kezdtem érezni magam részben a jelenléte miatt és részben azért, mert sikerült túlzásba vinnem az estét – Vegyél mély levegőket – mondta ahogy kiértünk az épületből. A falnak nekidőlve szívtam be a kinti csípősen hideg friss levegőt.

- Olyan vicces vagy, itt vigyázol rám meg minden – fordultam felé és újra megtámaszkodtam rajta.

- Hogy tudtad így leinni magadat?

- Jól esett – vontam meg a vállamat. Elővettem a táskámból a cigisdobozomat és kivettem belőle egy szálat, majd meggyújtottam.

- Tina, fordítva gyújtottad meg – röhögött mellettem Nash.

- Nekem te ne mondd meg, hogy hogy csináljam. Én így akartam, kopj le rólam – tovább turkáltam a táskámban és kivettem belőle egy palackot – Megvagy! – kiáltottam fel és meghúztam azt.

- Helyes. A víz jót fog most tenni.

- Persze. „Víz" – mutattam idézőjelet a kezemmel és újabb kortyot ittam belőle.

- Most komolyan? Mi ez? – szagolt bele – Komolyan képes voltál egy ásványvizes üvegbe csempészni vodkát?

- Add vissza! Én ezt akarom inni! Ne parancsolgass! Mi vagy te, az anyám? – nyúltam az üveg felé, ám ő elhúzta felőlem a kezét és lefelé fordította az üveget, aminek emiatt a tartalma a pázsiton landolt. – Normális vagy? Kapd be Grier! Idióta vagy! – mélyen a szemébe nézve ordítottam rá. Nyugodtan, mosolyogva hallgatta ahogy szidom őt.

- Befejezted? – vigyorgott rám. A fogaimat összeszorítva és a homlokomat összeráncolva fújtattam miközben a szemébe néztem.

- Hogy lehet egy ilyen elcseszett srácnak ilyen szép szeme? – döbbentem le, mert ebben az állapotban ez is újdonságnak számított. Egy pár pillanatig egymást néztük. Közelebb lépett hozzám és így csak pár centi választotta el az arcunkat egymástól. Még közelebb hajolt hozzám és az ajkunk már majdnem összeért, amikor éreztem hogy hányni fogok. Egy lépéssel távolabb léptem tőle és a fű felé hajolva kiadtam magamból mindent. Nash megfogta a hajamat és a hátamra rakta a kezét. Mikor végeztem, kivett a zsebéből egy papírzsebkendőt és felém nyújtotta. Kivettem a kezéből és megtöröltem a számat vele. 

- Menjünk haza – jelentette ki Nash, és felkapott az ölébe, majd elindult a kocsija felé.

- Nincs nálam a lakáskulcsom - motyogtam.

- Hozzám fogunk menni –  beültetett a kocsiba, becsatolta a biztonsági övemet és a kezembe adott egy zacskót.

- Te nem ittál? – kérdeztem amikor beült a volán mögé.

- Most jöttem. Még alkohol közelébe sem volt időm jutni. Viszont kérlek, ha kell hányni, akkor szólj. Új kocsi, és nem szeretném, ha össze lenne hányva.

- Megpróbálok szólni majd – ásítottam és a fejemet a vállamra döntve elaludtam.

Bizonyíts / Prove it NG FFOnde histórias criam vida. Descubra agora