Bizonyíts / Prove it NG FF

Harmadik rész

       

A fejem hasogatott és remegtem. Az ágyamban ébredtem fel. A szobámban sötét volt és hideg. Valaki kinyitotta az ablakot. Egy alakot vettem észre az ágyam végén ülni.

- Maja – szólítottam meg a barátnőmet, de legnagyobb meglepetésemre nem ő volt az.

- Elment neked kajáért. Minden rendben? – kérdezte Nash és felállt, majd a telefonja képernyőjével a képembe világított. Hunyorogva néztem rá és már éppen készültem volna lehordani őt, amiért pofán világít egy reflektorral, amikor a szobám ajtaja kinyílt, és Maja lépett be rajta.

- Ébren vagy? –guggolt le hozzám és ellökte a telefont az arcomból – Minden rendben?

- Egyedül hagytál vele? – mutattam a reflektoros gyilkos felé. – ki tudja mit tett velem.

- Azért a nekrofília nem az én pályám – köhintett egyet Nash, és elindult ki a szobából –  Akkor én megyek is. Jó éjt.

Köszönt el, és már el is tűnt. Maja lerakott egy szatyrot az éjjeliszekrényemre, és kivett belőle egy kis hungarocell dobozt, amiben a kedvenc éttermemből való hús volt.

- Aggódom érted. Nem vetted be a gyógyszert? – adta a kezembe az ételt és a homlokomra tette a kezét, azért, hogy ellenőrizze a testhőmérsékletemet.

- Elfelejtettem. Minden okés, ne aggódj – mondtam és nekiálltam a hús elfogyasztásának – Hogy kerültem haza?

- Elájultál és nem tudtam kinyitni a mosdó ajtaját. Szerencsére Nash ott beszélgetett a mosó előtt, szóval diszkréten megkértem, hogy segítsen kinyitni az ajtót kb tíz perc szenvedés után. Lazán berúgta és megpróbáltunk feltűnés mentesen kimenni az épületből. Végül hazahozott.

- Tudja, hogy mi volt ez? – kérdeztem csámcsogva.

- Ötlete sincs. – nyugtatott meg.

Reggel az előzőesti esetből tanulva első dolgom a gyógyszer beszedése volt. Maja itt aludt nálam azért, hogy meggyőzödjön arról, hogy biztosan rendben vagyok-e. Csekkoltam a híreket, és amilyen szerencsém volt én voltam a téma az összes hírportálon. "Tina Collins Nash Grier és Maja Robinson társaságában eszméletlenül távozott az átadó helyszínéről" Milyen béna cím már ez? Mi ez a megfogalmazás? Félrevezető és rosszul van megfogalmazva. Tipikus.
Képek rólam, ahogy Nash az ölében visz és ahogy Maja utánunk fut. Újabb képsorozat, ahogy betesz az autóba és elhajt. Fintorogva néztem a cikket. A menedzserem tisztázta a dolgot valamennyire, de rábukkantam egy friss cikkre, amiben Nash nyilatkozik az esetről. Megkérdezték tőle, hogy mi történt velem. A válasz megnyugtató volt: „ Csak leesett a vércukra. Haza hoztam őt, semmi komoly nem történt, már ő is jól van". Hatalmas kő esett le a szívemről. A telefonszámát a telefonomban találtam, úgyhogy felhívtam őt, hogy megköszönjem.

-Szia! Köszönöm, hogy haza hoztál meg a hasonló dolgokat. Illetve, hogy nem valami baromságot mondtál az újságíróknak.

- Nincs mit – ásított a telefonba – Tudod, lenne rá mód, hogy megháláld...

- Egy kávéra esetleg a vendégem vagy a taxiért, de másra nem nagyon van mód.

- Ötkor a Starbucks-ban. –jelentette ki, és már le is tette a telefont.

- De melyikben? – kérdeztem már leginkább csak magamtól, mintsem tőle.

A hozzám legközelebbi kávézóba sétáltam. Fekete bőrkabátot, és egy fekete szaggatott farmert viseltem egy fehér tornacipővel. Beléptem az üzletbe és megpillantottam őt, ahogy a leghátsó asztalnál ül kapucniban. Odaszaladtam hozzá, kikértük a kávénkat, majd elindultunk a közeli parkba.

- Mi volt a tegnapi? – kortyolt egyet a kávéjába.

- Leesett a vércukrom – hazudtam. Összeráncolta a homlokát.

- Miért nézel hülyének?

- Nem nézlek. Ez van. -mentegetőztem.

- Tudod, sosem becsültem sokra a modelleket – mondta nyugodtan és közelebb jött hozzám – de azt kell hogy mondjam, hogy benned sem csalódtam.

- Tessék? – kérdeztem vissza, mert reménykedtem benne, hogy az utolsó pár szót csak elrontotta, és azt akarta mondani, hogy pozitívan csalódott bennem. mert annak ellenére, hogy egy általa alábecsült munkában jól teljesítek. Vagy valami hasonló.

- Bizony. Engem nézel hülyének, miközben ti a testetekből éltek meg. Mű rajtad minden, de kikéred magadnak, hogy miért akarlak felvinni a lakásomra.

Teljesen lefagytam. Tátott szájjal ültem mellette és nem jutott eszembe semmi, amivel vissza tudnék vágni neki.

- Mű mell, feltöltött ajkak és semmi ész. Tipikus szőke. És te felsőbbrendűnek érzed magad. Szomorú. Rájöttem, hogy arra sem vagy jó, hogy felcsábítsalak magamhoz.

- Te most ezért jöttél ide? – háborodtam fel – Nem mintha sok közöd lenne hozzám, de semmi nincs rajtam ami mű lenne.

- Ezért jöttem. Mások könyörögnek, hogy felhívjam őket magamhoz. – kacagott – De te, te ehhez túl jó nő vagy.Legalábbis ezt gondolod.

- Grier. Ugye, így hívnak?-kérdeztem gúnyosan- Látszik, hogy egy élettelen nőcsábász vagy, aki nem bírja elviselni az elutasítást. Idejöttél, hogy kötekedj. Tudod mit? További szép napot! – fújtattam dühösen, majd felálltam és gyorsan szedve a lábaimat elsétáltam.

- Fogsz még te az én utcámba jönni még Collins! – kiabált utánam röhögve - Ezzel nincs vége.