Bizonyíts / Prove it NG FF

Hetedik rész

- Nem elég, hogy nagyon, de nagyon helyes és kedves vagy, de még végtelenül szerény is ezek mellé- forgattam a szemeimet és karba tett kézzel álltam előtte.

- Kedves tőled, köszönöm. Te is bizonyosan rendelkezel valamilyen pozitív tulajdonsággal, csak próbálod titkolni. Eléggé jól megy. –vicsorgott rám, majd feltápászkodott a székből és egy kacsintás kíséretében arrébb sasszézott.

- Az azért remélem tudod, hogy valójában egyiket sem gondoltam komolyan... Mármint csak mondom, mielőtt a Holdról kéne visszahozni téged. Nem tudom szegény fodrászcsajt hogy tudtad 'felszedni', de...

- Az a te bajod Picur – szakított félbe és nézett le rám, mert valóban jóval magasabb volt tőlem. Az ő 180 centijével és az én 160-ommal volt közöttünk némi magasságbeli különbség – hogy féltékeny vagy rá.

- Pff... Minden vagyok, de féltékeny sose voltam. Rád meg végképp nem. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy sajnálom szegényt.

Valamilyen varázslatos módon sikerült épp idegekkel megúsznom a fotózást és a rosszabb rész még csak most jött: leforgatjuk a reklámfilmet.

- Tehát Tina bejön a szobába, kicsit összebújtok, aztán Nash megcsókol. Ez a forgatókönyv – kiguvadt szemekkel néztem a rendezőre, aki eddig is folyamatosan bújós képeket kért tőlünk, amit valahogy megcsináltunk, de ez most kiverte a biztosítékot. Nem értem, hogy egy parfümreklámhoz miért kell egymás karjaiban mélyen a másik szemét nézni és csókolózni meg miegymás. Olyan mintha most ugrottunk ki volna valamilyen Hófehérke és a Habfiúból, ami gőzöm nincs miért kell egy parfüm reklámhoz, mert ehhez szerintem egyáltalán nem passzol. Sokkal jobb téma is lehetett volna, bár én sem tudnék kitalálni jelenleg semmit, mert lesokkoltak az események és fáradt vagyok, de biztosan van valami ehhez jobban passzoló dolog.
A délután folyamán képek százai készültek el, és minden képen vagy egymást kellett tapiznunk, vagy egymás pofájába lihegni egy centi távolságról. Legalább kiderült egy rejtett tehetségem, hogy zseniális színész lennék, hiszen a képekről az jön le, mintha teljesen egymásba lennék bolondulva, holott semmi ilyesmi nincs. Na legalább a frissen felfedezett tehetségemet végre kihasználhatom a későbbiekben.

- Na azt már nem! – tettem fel tiltakozóan a kezeimet és a mellettem álló Nasht az arcánál fogva arrébb toltam és a hatalmas magassarkúmban, amit ugyancsak a reklám miatt kellett felvennem , eltipegtem az ízlésesen berendezett szobából, ahol a képek készültek. A rajtam lévő púderrózsaszín szőrmét még Nashnél is jobban utáltam, és az alatta lévő fekete ruha volt az egyetlen, amit akár a hétköznapokban is  felvettem volna, ha valaki fegyvert tart a fejemhez.

- Gyere Collins, nem harapok – csücsörített Mr.Mindenkiazenyémlesz. A fejét eltoltam a kezemmel. 

- Miért szívat mindenki engem? Olyan, mintha egy tinilány fejéből pattant volna ez ki. Miért akar a sors megölni engem veled? Nem foglak megcsókolni, ne is álmodj erről. Nincs az a pénz.

- Tina, kérlek. Le kell forgatnunk ezt. Már kevés időnk van, és nemsokára mennie kell a reklámnak. Nincs időnk erre.

- Nem fizettek eleget ezért. – a sminkesek körbevettek, megigazították a sminkemet és visszalöktek a díszlethez. Nash fekete öltönyében, lenyalt hajjal és kacér mosollyal vigyázzban állt.

A frissen megírt forgatókönyv szerint kecsesen be kell libbennem a szobába és nagyon romantikusnak meg nyálasnak kell lennünk, ezután pedig megcsókoljuk egymást. Még mindig nem fogtam fel miért kell ilyen egy reklámba, de mindegy is: teszem a dolgom.
A magassarkú nyomja a lábamat és a kamera túlzottan is közel van hozzám. Utálom.
A bunda, ami rajtam van, ölni lehetne vele(persze a cipővel egyszerűbb lenne, mert az valóban egy fegyver), olyan meleg.
Nash tárt karokkal vár, egymás szemébe pillogunk, tapi-tapi és közelebb hajol. -Ezt a jelentet minimum hússzor eljátszottuk.
A szája az én számon, a keze a nyakamon és én pedig a nyakát fogom.- A rendező leállított a felvételt, én pedig levegőért kapkodva elléptem tőle. Szerencsére elsőre sikerült felvenni ezt, így nem kellett újra eljátszani, ami miatt hálát adtam mindennek ami szent.

- Végeztünk – csapta össze a tenyerét a fiatal rendező – köszönjük a belefektetett munkát és szerintem tökéletesen ment minden.

Buksi-simi után végre elszabadultam. Nyomasztott a gondolat, hogy este még vár rám egy buli vele és a dilibogyóm is otthon maradt. Az utóbbi időben feltűnően sokat imádkozok, nagyrészt amiatt, hogy valaki tartsa távol tőlem azt az embert. Reméltem, hogy a pánikroham nem fogja felütni a fejét a hazavezető úton, de emiatt  nem sokáig kellett aggódnom, egyrészt mert a kocsiban van gyógyszer, másrészt mert már akkor megkezdődtek a tünetek, amikor kiléptem az épületből. A falnak támaszkodva mély levegőket vettem és próbáltam megnyugodni, hogy el tudjak indulni. A hideg levegő szerencsére csak segített a helyzeten, amit még mindig nem tudtam kezelni. Halálfélelem, légszomj és a pánik eluralkodott rajtam én pedig már ülve próbáltam elkendőzni a rohamomat, ami ezúttal az utcán tört rám. Az utcán kevés ember sétálgatott. Felálltam a faltól és finoman előre léptem egyet. A végtagjaim remegtek és próbáltam úgy viselkedni, mintha minden rendben lenne.

- Mi újság Tina? – jelent meg előttem Nash. Ő volt az egyetlen ember akit távol akartam tartani magamtól. Elsőre anno még szimpatikus volt, de sajnos ez az idő múlásával eltűnt. Kb öt percig tartott, hogy szimpatikusnak tituláltam, de amint a szerinte visszautasíthatatlan ajánlatot feltette nekem,abban a pillanatban mélyen elástam őt.
Próbáltam ignorálni őt, és a kocsi felé haladni, ahol hátha megtudok nyugodni, mielőtt nagyobb baj lenne, de Nashnek esze ágában sem volt békén hagyni engem. Előttem zsibogott, én pedig próbáltam minél gyorsabban a kocsihoz érni, mert már éreztem, hogy pillanatok választanak el a roham durvább részétől.