Katonaélet

Porológus

Apa végre hazajött a katonaságból 2 napra.Azt mondta azért, mert valami fontosat kell mondania.Egyből kíváncsi lettem.Nagyon ritkán szokott idelátogatni, ezért biztos tényleg lényeges dolog.Imádom aput, mert ő mindig többet foglalkozott velem mint anya.Ne értsétek félre őt is nagyon szeretem, de nálam nem a szokásos anya-lánya kapcsolat alakult ki.

Este vacsoránál fogja apu elmondani miért utazott haza.Anya a konyhában főzött, az öcsém Josh valamit játszott az XBOX-on apa pedig idegesen járkált fel-alá.Nos én csak ülök és apámat figyelem.Nem tudok semmi érdekeset csinálni.

-Kész a vacsora!-kiabál fel anya, mire mindannyian a konyhába megyünk.Én Joshal, a szülők pedig egymással szemben ültek.Először mindenki csendben evett, de aztán apa megköszörülte a torkát és belekezdett a mondandójába.

-Nos mint tudjátok, azért jöttem haza, mert valami fontosat kell közölnöm.Mielőtt belekezdek azt elmondom, hogy ezt csak te döntöd el Skyler.Nem erőltetek rád semmit.A lényeg, hogy azt szeretném, ha velem jönnél és te is katonának állnál.Nagyon erős vagy, kitartó és okos.Tudom, hogy pár hónap múlva, mikor betöltöd a 18-at, egy érett felnőtt nő fog válni belőled.Nagyon nehéz nekem nélküled, ezért döntötttem így.-mikor befejezte ajánlatát rögtön gondolkodni kezdtem.

Soha nem hittem, hogy apa egyáltalán szóba hozza a katonaságba való csatlakozásomat.Eléggé tetszik az ötlet, mert itthon csak a hülye plázacica lányokkal összezárva, de a haveromtól viszont nem akarok búcsút venni.Jobban hajlok afelé, hogy apuval tartok, de a legjobb barátom visszatart.Jason mindig mellettem van mindenben és számíthatok rá.Az ő döntésére fogom bízni magam.

-Még nem tudom a választ, de éjjfélkor gyere a szobámba és elmondom a döntésem.-azzal felálltam az asztaltól és lassan felmentem a szobámba.A telefonommal a kezemben ültem le az ágyra.Rögtön tárcsáztam Jasont.3 csöngés után felvette.

-Szia Manó!Mizu?-igen, ezt a becenevet adta nekem.

-Szijja!!Figyi, tudod apa hazajött, mert be kellett jelentenie valami fontosat.Na most vacsinál el is mondta.

-Mesélj Manó!Kíváncsi vagyok.

-Jó, de akkor ne szakíts félbe.Na azzal kezdte, hogy minden az én döntésem és nem akar rámerőltetni semmit.Azt szeretné, ha vele mennék és én is beállnék katonának.

-WOW!Ezt ki ne hagyd csajszi.

-Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, szerinted mi legyen.Csak miattad maradnék.

-Menj el!Ígérem tartani fogjuk a kapcsolatot.

-Rendben!

-Na mennem kell.Aludj jól Manó!

-Te is!-még elköszöntünk, aztán letettük a telefont.

Pontosan 0:00-kor apa kopogott az ajtómon.

-Gyere!-kiabáltam ki.Ő benyitott.

-Szia Skyler!

-Szia apu!

-Nos, meghoztad a döntést?

-Igen!

-És?

-Veled megyek.

-Tudtam, hogy ezt fogod helyesnek látni.Holnap reggel 9-kor indulunk.

-Atya ég!

-Na most feküdj le, mert nem fogsz tudni felkelni.

-Rendben!Jóéjt!

-Neked is!-apu kiment a szobámból én pedig rögtön befeküdtem az ágyba és viszonylag hamar el is aludtam.