Katonaélet

Ninth

Reggel a hangos dudaszóra ébredtem. Teljesen elszoktam ettől, azért váratlanul is ért. Fejemet a párnámba fúrtam. 

-Mmmmmmmm.-morogtam.

-Ébresztő Csipkerózsika!-nevetett Carlos. 

-Ahjjj...nem akarom.-nyávogtam. 

-Muszáj.-kezdett el csikizni. Ettől én megugrottam, majd elkezdtem nevetni. Mikor már fuldokoltam, akkor hagyta csak abba a kínzásom.

-Erre most feltétlen szükség volt?-durciztam be. Közben kimásztam az ágyból, ezért karjaimat keresztbe fontam a mellkasomon és hátat fordítottam neki.

-Igen.-mondta röhögve, majd mögém jött és karjait a derekam köré fonta. 

-Most haragszom.-mondtam.

-Mivel tudnálak kiengesztelni?

-Kérek egy csókot.-vigyorogtam rá.

-Többet is kaphatsz.-én megfordultam a karjai között, majd az enyémeket a nyaka köré kulcsoltam. Lassan közelítettem a szája felé. Már ajkai súrolták az enyémeket, mikor apa benyitott. 

-Ohh..bocsánat.-fordult el, majd azzal a lendülettel ki is ment. Én röhögve visszafordultam a barátomhoz, majd egy gyors puszit nyomtam a szájára és már el is foglaltam a fürdőszobát. Gyorsan fogat mostam, a hajamat a fejem tetején szoros kontyba kötöttem, majd magamra kaptam az egyenruhámat és már kész is voltam. Carlos éppen a pólóját akarta felvenni, ezért gyorsan mögé siettem, és átöleltem hátulról. Kezemmel hasát simogattam.

-Értem én, hogy te már kész vagy és nincs mit csinálnod, viszont nekem még igen.-fordult felém mosolyogva. 

-Nem érdekel.-vigyorogtam, majd lábujjhegyre álltam és egy gyors puszit....akartam adni a szájára, de ő ezt nem így gondolta, ezért egy hosszú, ráérős csók lett belőle.

-Ne idegesíts a kis puszijaiddal, mert megőrülök.-nevetett. Miután szétváltunk, megszólalt a hangosbemondó.

-Skyler Blacket várják a tábornok irodájába.-mondta a hang.

-Mennem kell, mert apa akar valami. Sietek vissza.-simítottam meg az arcát, aztán már mentem is. 2 perc alatt odaértem, majd kopogás nélkül benyitottam. Nálam ez már szokássá vált, hogy ha apa hív, akkor nem kopogok csak úgy berontok. 

-Jöttem ahogy csak tudtam. Baj van?-tértem egyből a tárgyra.

-Nincs semmi baj, ne félj, csak kéne egy kis segítség. Ma megbeszélésre kell mennem, de pont akkor, mikor edzést kéne tartanom. A feladat annyi lenne, hogy vezesd le az edzést. Annyi a feladat, hogy bemelegítésnek futnak 10 percet, majd végig mennek a pályán 5ször, csak felügyelned kéne, hogy rendesen megcsinálják.

-Rendben. Mikor lesz?-kérdeztem.

-1 óra múlva.

-És kiknek?

-Carlosékkal, de addigra már úgy is ott lesznek a pályánál, neked csak oda kell menned. Ja és aki késik, annak annyi percel több futás amennyit késett. 

-Oké. Mehetek?-kérdeztem.

-Igen és köszönöm. Na siess, mert még a végén te is plusz feladatokat kapsz.-mosolyogtt apa. Tettem amit mondott. A kiképző pasi egyből nekiállt kérdezősködni, hogy miért nem voltam ott időben. 

-Az apámmal voltak megbeszélnivaló ügyeink. Még valalmi?-kérdeztem.

-Állj be!-kiabált rám.

-Még egyszer rám üvöltesz....

-Akkor mi lesz.-hajolt közelebb, miközben gúnyosan mosolygott.

-Nem akarod megtudni.-válaszoltam, majd egy gyors mozdulattal hátatfordítottam neki, és már el is sprinteltem. 

-Úgy láttam, hogy jól kiosztottad szegény Konort.-nevetett Carlos, mikor mellé értem. 

-Ismered?

-Ő a legjobb barátom.-kuncogott.

-Na menj a fenébe.-nevettem én is, majd gyorsabb tempóra kapcsoltam és lehagytam. Neki ez annyira nem tetszett, ezért utánam sietett, hátulról megfogta a derekam, majd megpróbált megállítani, aminek az lett a vége, hogy mind a ketten hatalmasat estünk. 

-Bolond vagy!-jelentettem ki visírozva a röhögéstől. 

-Mi folyik itt?-jött oda hozzánk Konor. 

-Semmi különös.-mondta Carlos. 

-Akkor felállni. Még egyszer ne lássak meg ilyet.-üvöltötte a képembe.

-Ember! Nyugi van. Hívjak orvost?-vigyorogtam a képébe.

-A kisasszony edzés után itt marad még egy pár feladatra.-válaszolta.

-Meg ahogy azt te elképzelted. Nekem dolgom van. Tudod én nem lustálkodhatok mint egyesek.-vágtam rá, majd otthagytam, hagy fortyogjon magában....